„Ha mi változunk, akkor változik minden”

Tegnap vette kezdetét a 8 napon át tartó, 19 előadást felvonultató Családi Színházi Fesztivál, melyet Rázga Miklós, a Pécsi Nemzeti Színház és Cseke Péter a Kecskeméti Katona József Színház igazgatói nyitottak meg.

A megnyitóban segédkezett egy önként jelentkező ifjú néző, Móri Márton. A nyitónapon a Nagyszínházban az Isten pénze című musical dupla előadása, a Kamaraszínházban pedig a PTE Táncegyüttes táncbohózata szerepelt.

Kecskeméti Katona József Színház

Tolcsvay László - Müller Péter – Müller Péter Sziámi: Isten pénze

musical

Rendező: Nagy Viktor

Cseke Péterrel, a Kecskeméti Katona József Színház igazgatójával, és Dunai Tamással az előadás főszereplőjével a gyermekszínházról és az Isten pénze című előadásukról beszélgettünk.

Cseke Péter: Gyakorló apaként, saját tapasztalataim alapján határozott elképelésem van a jó és a kevésbé jó gyermekszínházról, személyesen nekem ez egy nagyon fontos dolog. Évtizedekkel ezelőtt egy-egy gyermekelőadást látva, gyakran éreztem, hogy valami nem működik, a gyerekek mocorogtak, az őket kísérő szülők, nagyszülők ásítoztak. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy családi előadásokat kell csinálni, amit mindenki ért, ami mindenkit leköt és mindenkihez megtalálja az utat. Olyannyira foglalkoztatott a téma, hogy a doktori disszertációm témája a gyermekszínház volt. Emlékeimben jó példaként élesen élt a kaposvári Pinokkió előadás. A Madách Színházban Kerényi igazgatása alatt a gyakorlatban is foglalkozhattam a témával, a gyermek és ifjúsági műsor szerkesztője, felelőse voltam.

Amikor igazgató lettem Kecskeméten, konkrét terveim voltak ezen a területen. Tudtam, hogy mennyire fontos például a szereposztás. Volt egy tendencia miszerint vannak a drámai színészek, a zenés-komikus színészek, és aki marad, tulajdonképpen az játssza a gyerekdarabokat, ezen mindenképp változtatni akartam. Már a pályázatomban szerepelt például az operajátszás, ami akkor nem aratott osztatlan sikert, de a mai napig nagyon népszerűek a gyermekeknek szóló operára, komolyzenére épülő előadásaink és a kakaó-koncertek. Eleinte a nagyszínház erkélyén játszottuk ezeket, de akkora volt az érdeklődés, hogy végül a színpadra kellett tennünk. Ezen felbátorodva hoztuk létre az És közben szól a dal… című előadásunkat, amiben Rossini dallamai hallhatók, de már készülünk a következőre, aminek alapját Donizetti művei adják majd. Egyébként a gyermekdarabjainkat mindig a nagyszínházban játsszuk, mert nagyon fontosnak érzem a klasszikus színházi környezetet, a gyerekeket már belépéskor elvarázsolja a látvány.

Fontosnak tartom, hogy a nézőt közvetlenül megszólítsuk, biztosítsunk lehetőséget a párbeszédre. Tesszük ezt pedagógusokkal, gyermek- és ifjúsági csoportokkal, de felnőtt előadáshoz kapcsolva is tartunk az előadást megelőzően, vagy azt követően beszélgetéseket. A Hamlet című előadásunknál például a színészek igényelték, hogy had beszélgethessenek a diákokkal, hiszen ha ennyire érezhetően szurkolnak neki az előadás alatt, akkor biztosan rengeteg kérdésük lenne.

Az Isten Pénze musicalt régóta szerettem volna bemutatni Kecskeméten, hiszen a társulatban megvannak a megfelelő karakterek, minden adottsággal rendelkezünk egy ilyen nagyszabású zenés előadáshoz. A rendező személye nem volt kérdés számomra, Nagy Viktor rendezte a Madách Színházbeli ősbemutatót is, aminek Dunai Tamással és Szerednyei Bélával együtt, akik a kecskeméti társulatban állandó vendégként vannak jelen, magam is szereplője lehettem. Számomra fontos ez a megható, lelkiségében gazdag darab, melynek sok olyan vonatkozása van, ami gyermek számára ösztönösen érthető. Örökérvényű történet, ha úgy tetszik egy transzcendens utazás, hiszen egy szellem mondja el a főhősnek, hogy rossz úton jár.

A produkció valóban nagyszabású, a színművészek és a gyermekszereplők mellett a Kecskemét City Balett is részt vesz benne. A balett is egy megkerülhetetlen ügy számomra, a mozgásművészetet a színházművészet részének tekintem. Az idő igazolja az elképzeléseimet, a balett előadásainkat nem tudjuk elégszer játszani, köztük a gyermekeknek szóló Diótörőt sem.

Vallom, hogy minden vidéki színház nemzeti missziót teljesít, ezért szeretném, ha az idén 120 éves Kecskeméti Katona József Színház hivatalosan nemzeti rangot kapna. Műsorunkban a prózai darabok mellett erősen jelen vannak az oprea és balett előadások, emellett minden ehhez szükséges mutatónak megfelelünk.

Dunai Tamás: Három gyermek apjaként és négy unoka nagyapjaként látom, hogy mekkora a szülő felelőssége a gyerekek színházra nevelésében. Egyrészt az alapvető színházi kultúra megismertetése, másrészt a darabról való beszélgetés mind hozzájárul ahhoz, hogy milyen élményben részesülnek egy-egy színházi előadáson. A gyerekek mindent megértenek, ha elmagyarázzák nekik, és terelhetők a jó irányba, csak meg kell azt mutatni nekik. Amit a kecskeméti színházban csinálnak a kakaókoncertekkel és a zanzásított operaelőadásokkal az egy nagyon fontos misszió.

Az Isten pénze a musical irodalom klasszikusa, Scrooge szerepéért pedig külön hálás vagyok. Nagy Viktorral korábban is dolgoztunk együtt, megtapasztalhattam a színész iránti bizalmát, amiben igazán szabad tudok lenni. Ebben az előadásban, és minden más előadásban, amit családi produkcióak szánunk, a legfontosabb megtalálni azt a pontot, ahol gyerek és felnőtt egyaránt átfordul tátott szájú csecsemővé. Ehhez nekünk színészeknek a homokóra nyakán kell táncolnunk.

A mai pécsi előadás két szempontból is érdekes számomra, hiszen életemben először itt láttam színházi előadást diákkoromban, és bár az előadásra nem emlékszem pontosan, de közben foghattam meg először az osztálytársnőm kezét, így nagyon jó emlékem maradt a színházról. Másrészt most játszom először dupla előadást ebből a darabból, ami színészileg és énekhangilag is kihívás. Nagyszerű kollégákkal játszom együtt, a gyerekszereplőkről nem beszélve, akiket imádok, mert őszinték, igazak és természetesek.

Ásó, kapa és a nagykalad – PTE Táncegyüttes

George Sinclair Junior, apja virágzó vállalatának egyedüli örököse kelepcében érzi magát, akarata ellenére nősülnie kellene. Emiatt úgy dönt, útra kel, hogy a világot körbejárva megtalálja azt a lányt, akit neki rendelt az ég. Míg utazása során” láthatatlan” kísérői hol hátráltatják, hol segítik küldetésének teljesítésében, úgy tűnik, Kubától Takamaka szigetén át Kínáig sehol sem lel rá a megfelelő párra, viszont gazdagodik egy mókás jó baráttal. Gyönyörű tájakon jár, megismer érdekes kultúrákat, együtt táncol a legkülönfélébb népekkel, felfedezi bolygónk csodáit. Amikor pedig egy látomás során nagy felismerést tesz, végleg megváltozik az élete.

Bánkyné Perjés Beatrixet, a Pécsi Tudományegyetem Táncegyüttesének vezetőjét faggattuk a Családi Színházi Fesztiválon szereplő előadásukról, az Ásó, kapa és a nagykaland című táncbohózatról, valamint az Együttesről.

Mi a története a Táncoló Egyetem projektnek, hogy kerültél a közelébe és hogy lett belőletek Táncegyüttes?

Korábban a Pécsi Balettben táncoltam, és bár már régóta civil foglalkozásom van a Pécsi Tudományegyetem marketing osztályán, táncos mivoltomat nem vetkőztem le az évek során. 2000-ben Törőcsik Mária a PTE akkori rektor helyettese kért fel a Táncoló Egyetem vezetésére. Ez a projekt egyrészt a különböző egyetemi karok hallgatóinak, oktatóinak kínál egy találkozási pontot, másrészt a egészség megőrzési szempontból is jelentős, hiszen testmozgást biztosít a diákoknak. Néhány éve már kreditet is kapnak érte, karonként változó, hogy általános testnevelés helyett vagy egyéb órához tudják-e elfogadni.  A kurzusok egyébként nyitottak, tehát a hallgatókon, PTE dolgozókon kívül a pécsiek és részt vehetnek a táncórákon. Ahogy teltek az évek, táncstílusonként kialakultak fellépő csoportok, akik különböző rendezvényeken adtak műsort. Ekkor merült fel Bódis József rektor úrban, hogy ezt a potencilált jobban is ki lehet aknázni, és 2011-ben az ő támogatásával megalakult a PTE Táncegyüttes. A tagok olyan jelenlegi és volt PTE hallgatók, dolgozók akik mindannyian megalapozott tánctudással rendelkeznek, és örömmel áldoznak idejükből a heti több órás komoly próbákra és a rendszeres fellépésekre.

Mesélj kicsit a darabról!  A tavalyi fesztiválon a Meseszép című táncesttel szerepeltetek, akkor ismert mesékből táncoltatok el részleteket. Most mi volt a koncepció, kik az alkotók, hogy jött létre az előadás?

Régóta dédelgetett vágyunk volt egy igazi nemzetközi táncest létrehozása, mellyel a világ sokszínűségét, számtalan jól és kevésbé ismert csodáját, a kultúrák változatosságát szerettük volna bemutatni. Már csak az ezeket összekötő történet hiányzott, ami 2015 telén végül megszületett az Ásó, kapa és a Nagykaland című táncbohózat formájában. Azt szokták mondani, hogy a könnyű műfajnál nincs nehezebb, hiszen a humort igazán jól alkalmazni nagyon komoly dolog. Ráadásul családi előadásnak szántuk, így egy olyan formát kellett találnunk, amely gyermekeket, felnőtteket egyaránt képes megszólítani.  Az Ásó, kapa és a Nagykaland végigkalauzolja a nézőket Földünk szebbnél szebb vidékein, mindezt látványos vetítés, a helyszínek jellegzetes, fülbemászó zenéinek, változatos táncainak kíséretében. Nem mellékes, hogy az előadás által mind a gyerekek, mind a felnőttek szórakozva szereznek földrajzi ismeretet, hiszen a jeleneteket összekötő vetítés mindig megmutatja az adott útvonalat is. A koreográfiák többségét én készítettem, de az együttes is aktívan részt vett, vannak olyan koreográfiák, melyeket önállóan készíttek, én csak segítséget adtam, ha kértek.

A Meseszép című előadásotokban, természetesen nem táncosként, de Dr. Bódis József rektor úr is szerepelt. Most is láthatjuk a színpadon?

Igen a Meseszépben személyesen vett részt az előadásban, az elején volt egy pár perces jelenete, nagyon kedvelték a nézők. Most is jelen lesz, de csak a kivetítőn. A PTE díját adja át a főszereplőnek mielőtt az útra kel.

Az interjúkat Nagy Eszter készítette

Színház.hu