„Ludak és pingvinek ” - Beszámoló a IV. Pécsi Családi Színházi Fesztivál 4. napjáról

A negyedik napon a Nagyszínházban a kaposváriak Lúdas Matyi előadásán keresztül egy libákkal teli vásári forgatagba csöppentünk, a Kamaraszínházban pedig egy pécsi produkcióban, a Nyolckor a bárkán pingvinjei szórakoztatták a gyerekeket.

Kaposvári Csiky Gergely Színház
Lúdas Matyi

Redező: Funtek Frigyes

Funtek Frigyes: Szerencsés együttállás volt, hogy Rátóti Zoltán igazgató szeretett volna egy mesét műsorra tűzni, én pedig szerettem volna egy mesét rendezni. A vonzalmam a történethez 13 éves koromra nyúlik vissza, amikor a falumban, egy amatőr színjátszó csoportban játszottam benne.

Elolvastam néhány színpadra alkalmazást, és a Schwajda féle tetszett meg, mert ebben volt lehetőség arra, hogy fiatalokkal oldjuk meg az összes szerepet. Egyébként nemrég kezembe került egy mesekazetta, körülbelül 1985-ből, amin ezt a változatot mesélték el olyan színészek, mint Kállai Ferenc, Balkai Géza, Törőcsik Mari, hatalmas élmény volt hallgatni. A fiatalokra visszatérve, szerettem volna egy egész egyetemi osztállyal dolgozni, és ebben az átiratban ez lehetséges volt. Kaposváron pedig adott az egyetem, tehetséges fiatalokkal, így belevágtunk. Rettenetesen szerettem a diákokkal dolgozni, élveztem a fiatalos frissességüket.  

Ebben az előadásban is egyszer megverik Matyit és háromszor visszaveri, de az a csavar van benne, hogy egy csapat liba játssza el a mesét, amitől izgalmasabb, modernebb. Azt gondolom Schwajda György átiratáról, hogy felnőttebb hangvételű írás, mint az eredeti. Másodszor rendeztem gyerek közönségnek, egyszer pedig színészként is részt vettem a Novák János rendezte Enyém a vár című gyerekelőadásban, ami egy remek hercegnő pamflet. Szerintem a gyerekhez is úgy kell beszélni, ahogy a felnőtthöz és játszani is úgy kell neki. Egy kis hiányérzetem mégis maradt, mert azt szerettem volna megérni, hogy ne csak osztályok érkezzek tömegesen az előadásra, hanem papa, mama, gyerekek együtt jöjjenek színházba. A közösen megélt élményt közösen beszéljék meg, a szülő reflektálhasson a gyerek kérdéseire. Ehhez olyan időpontokban kell kitűzni az előadást, ami a szülőknek is megoldható. Sajnos ez nem jöhetett most létre, mert van a színházban egy megszokott működési rendszer, amibe ez nem volt integrálható.

Pécsi Nemzeti Színház

Nyolckor a bárkán

Családi/ gyermekelőadás

Az örök hó és jég birodalmában három pingvin él… nem mindig békében, de mindig boldogan. Amíg egyszer csak el nem ered az eső és esik, csak esik szüntelen. Majd egy galamb képében érkező isteni hírnöktől megtudjuk, hogy annyi gonoszság gyűlt fel a földön, hogy így tovább nem mehet, özönvíz készül. Ám este nyolckor kifut Noé bárkája, melyre minden fajból egy pár felszállhat, és a galamb átnyújt a pingvineknek két jegyet. Mi lesz most? Ki megy? Ki marad? A kis pingvineknek nagy kérdésekkel kell megküzdeniük, és eközben az is elfelejtődik, hogy a pingvin valójában tud úszni.

A pingvineket alakító Mikola Gergő és Urbán Tibor színművészek szerint a Nyolckor a bárkán remek darab: Komoly, bibliai téma, ami tele van jól játszható szituációkkal, ízléses humorral, és ez feloldja a komolyságát. Olyan fontos emberi dolgokat feszeget, mint a barátság, felelősség és a hűség. A próbafolyamat alatt féltünk, hogy a kicsik nem fogják érteni, de az előadások kellemes csalódást okoztak, nagyon érezzük a figyelmüket, értik a történetet is, és a humort is. A felnőttekkel már nincs ilyen jó tapasztalatunk, náluk inkább a nyitottság hiányát érezzük. Sajnos a pedagógusok és a szülők is túlfegyelmezik a gyerekeket, akik pedig érezhetően jönnek velünk, reagálnak, hangosan szurkolnak egyik vagy másik szereplőnek, de a felnőtt sokszor leinti, csitítja őket.

A galamb szerepében Darabont Mikold színművész: A pécsi színházban először játszom gyerekdarabban. Marosvásárhelyen voltam egyszer Zsebibaba a Micimackóban, de annak már 15 éve. Azóta főleg drámai szerepeket játszom, de ennek ellenére örültem ennek a feladatnak, jó darabnak tartom. Izgalmas volt a próbafolyamat során ötletelni például a jelmezeken. Először nem volt cél, hogy a jelmez megjelenítse az állatfigurákat, de végül rájöttünk, hogy a gyerekeknek, főleg a kisebbeknek nagyon fontos a látvány, és ezt az előadást már 5-6 éves kortól nézik. Azt gondolom, hogy igényes, humoros jelmezek születtek, a galamb például egy furcsa pilótasapkában, pöttyös esőköpenyben és gumicsizmában hozza a híreket.

Bár én nem voltam a közönségtalálkozó híve, de az a néhány alkalom, amikor találkozhattunk a nézőkkel előadás után, megerősített abban, hogy igenis fontosak az előadásokat követő beszélgetések, legyen szó gyerek, tinédzser, vagy felnőtt közönségről. Nem azért, mert nem értik a történetet és el kellene magyaráznunk, hanem egy plusz élményt nyújthat nekik, és nekünk színészeknek is. Elindíthat egy folyamatot, tovább gondolkozást, és beszélgetőpartnerünk megszokhatja már gyerekként, hogy kifejezze a gondolatait, érzéseit. Nagyon jó élmény volt például mikor Bagossy László a Művészeti Gimnáziumba hívott minket egy másik darab kacsán beszélgetni. Pont a középiskolás korosztály az, amiről azt gondolnánk, hogy kevés dolog érdekli, de mindenről volt véleményük, nagyon izgalmas gondolatokat osztottak meg velünk.