Örök klasszikusok - Beszámoló a IV. Pécsi Családi Színházi Fesztivál 6. napjáról

A Fesztivál hatodik napján az örök érvényű klasszikusoké volt a színpad. A Nagyszínpadon az Abigél szebbnél szebb dalai szóltak a Veszprémi Petőfi Színház előadásában, a Kamaraszínházba pedig egy határon túli produkció érkezett: a Négyszögletű Kerek Erdő Szatmárnémetiből.

Veszprémi Petőfi Színház: Abigél
A Veszprémi Petőfi Színház és az Operettszínház közös produkciója

Tóth Loon, az Abigél rendezője: Mikor nekifogtunk az előadásnak, döntést kellett hoznunk, hogy élő zenével, vagy felvétellel oldjuk-e meg. A veszprémi színház kisebb, mint az Operettszínház, ha az eredeti nagyzenekarral dolgoztunk volna, akkor nagyon kevés hely maradt volna a színpadnak, ha szűkítjük a zenekar létszámát, akkor pedig nem érjük el azt a hatást a hangzásban, amit elképzeltünk. Ezért az operettszínház zenekarával felvettük a zenét, és felvételről megy az előadásban. Néhány dolgot másképp csináltunk az Operettszínház-beli előadáshoz képest, néhol változtattunk a jelenetek dramaturgiai sorrendjén részben technikai okokból. Nálunk nincs forgószínpad és az előadás rengeteg képből áll, az egész egy nagy, dalokkal átszőtt változás. Alapvetően nem vagyok egy zenés rendező, épp ezért jó ez a találkozás. Mivel nem imádom a műfajt, tudom másképp szemlélni, le tudom szedni nyálasságát, ettől emberközelibbé válik. Ha lehet családi előadásról beszélni, az Abigél az. Ez egy szép és egyetemes történet, az idősebbek nosztalgiáznak, a gyerekeket pedig megérinti, hogy fiatalok játsszák. Mindenki ismeri a filmet, ami jó is meg nem is. Jó, mert aki a film által megszerette, eljön színházba, viszont akaratlanul is a filmhez hasonlítja az előadást. Az Abigél első ránézésre szerelmi történet, mint egy pöttyös vagy csíkos lányregény, de igazából kordokumentum, amiben feltűnik az antiszemitizmus, és ami a háború árnyékában egyszer csak átfordul krimibe. Még most is, a harmincadik előadáson túl is el tudok érzékenyülni bizonyos jeleneteknél, pedig nem vagyok érzelgős típus.  A fiatal és tehetséges Rovó Tamás koreográfiái nagyon sokat hozzátesznek az előadáshoz, imádom ahogy dolgozik, ég benne az a tűz ami ehhez kell.

Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója: Az évadtervezésnél megpróbálunk a népszínházi jelleghez igazodni. Veszprémben nagyon öntudatosak a nézők, és szeretnek is színházba járni, tizenhétezer bérletesünk van, őket nagyon megbecsüljük. Egyfajta együtt gondolkodás alakult ki velük az elmúlt évek alatt, aminek során figyelembe vesszük az igényeiket, de ugyanakkor nem akarunk engedni abból az értékrendből és minőségből, amit szakmailag fontosnak tartunk. Természetesen nagy gondot fordítunk a gyerekseregre is, akikből a jövő közönsége nevelődik ki.  Minden évben megrendezzük a gyereknapot, ami egy közvetlen találkozási lehetőség számukra, ilyenkor például kulisszajárás is van, ez mindig elvarázsolja őket. 2011-ben csatlakoztunk az Ádámok és Évák kezdeményezéshez, idén Shakespeare művek álltak a középpontban. Hét oktatási intézményből érkeztek diákok, akiknek ilyenkor átadjuk a színpadot, színészeink pedig szakmai segítséget nyújtanak az előadás létrehozásához. A Bonbon matiné is egy közkedvelt gyerekeknek szóló programunk, ennek keretében a komolyzenével, és különböző hangszerekkel ismerkedhetnek Lukácsházi Győző zenetörténész vezetésével. Van egy állandó nyári táborunk is, aminek során legutóbb egy olyannyira jól sikerült előadás készült el, amit jövőre be is mutatunk. A saját előadásainkban egyébként rengeteg gyerekszereplővel dolgozunk, és nagyon jól működik. Komolyan fontolgatom, hogy létrehozzak számukra egy színházi műhelyt, amiben nem csupán színészettel foglalkoznának, hanem a színházhoz tartozó összes területet megismerhetnék, kellékezés, díszítés, dramaturgia stb. Nem azért, hogy színészeket képezzünk, hanem, hogy ezek a gyerekek gondolkozásukban váljanak komplexebbé.

Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata: A Négyszögletű Kerek Erdő

Kányádi Szilárd rendező: A pályám elején színészként az első szerepeim egyike a Csizmás kandúr volt, akkor is nagyon szerettem gyerekeknek játszani. Régi vágyam, hogy mesét rendezzek és erre most alkalmam nyílt, nem sokat gondolkoztam, hogy melyik legyen az, a Négyszögletű Kerek Erdő az egyik kedvencem. Körülnéztünk más színházaknál is, akik műsorra tűzték, és azt láttuk, hogy mindenki egy saját interpretációt állított színpadra. Nekünk is az volt a törekvésünk, hogy a saját verziónkat csináljuk meg, de fontos szempont volt, hogy hűek maradjunk az eredeti Lázár Ervin szöveghez és annak hangulatához. Az volt a célunk, hogy a mesehősöket minél több helyzetben be tudjuk mutatni, és hogy kiegyensúlyozzuk a jelenlétüket. Az eredeti mesében Bruckner Szigfrid egyértelműen viszi a prímet, de szerettünk volna, ha a többi karaktert is jobban ki tudjuk bontani. Lázár Ervin gyönyörű tanító mesét írt, ami szerintem nem egyértelműen gyerekmese. Mindenképp meg akartuk tartani a mondanivalóját, nem akartuk, hogy a tanulság elvesszen a szórakoztatás oltárán. Nehéz dolgunk volt ezzel az előadással, hiszen ez egy anti-dráma, nagyon kevés cselekménnyel, sok-sok elbeszéléssel. Ráadásul ezt az előadást a színház az Iciri-piciri bérletbe is betette, ami azt jelenti, hogy három évesek is nézik. Nekik mindenképp kell az akció, hogy megértsék, és hogy fenntartsuk a figyelmüket. A jelmezeknél is figyeltünk erre, hiszen a kicsiknek nagyon sokat segít a látvány abban, hogy azonosulni tudjanak a figurával. Az állatfigurák megjelennek a jelmezben, és ez tulajdonképp jót tett a látványnak is.

Kérdezett: Nagy Eszter