"A jó színház igazságkereső és humánus" - Interjú Varsányi Péterrel

Varsányi Péter negyedéves bábrendező hallgató a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az ő előadásával folytatódik az Ugródeszka sorozat, amelynek keretében a diploma előtt álló osztály minden tagja színpadra állít 1-1 bábelőadást a Manna menedzselésével.

Elsőként Szilágyi Bálint Rosalie elmegy meghalni címmel készült premierje volt látható a Stúdió K-ban, majd Lázár Helga rendezése, a népmesei ihletésű Gyásztánc mutatkozott be a Színház-és Filmművészeti Egyetemen. A sorozat minden darabja ősbemutató - Varsányi Péter egy kortárs mesét dolgoz fel. Eddigi munkáiról, további elképzeléseiről, a Pagony könyvesboltba szervezett Sündör és Niru előadása kapcsán kérdeztük a fiatal bábrendezőt.

 

Lázár Helga után a tiéd a harmadik Ugródeszka bemutató az osztályból. Egy kortárs magyar mesét, a Sündör és Niru-t választottad témádnak. Miért ehhez az anyaghoz nyúltál?

 

Borbáth Péter könyvéből még a megjelenése előtt olvastam egy részletet az interneten. Azonnal éreztem valami lényegbeli azonosságot a mese és a saját belső világom között. Később, a teljes könyv olvasásakor kiderült, hogy nem csak egy izgalmas világról, hanem egy gazdag szimbólumrendszerű, modern, értékes történetről van szó.

 

varssyni

fotó: Molnár Ádám

 

Egy korábbi interjúdban azt mondtad, jobban szeretsz filmek, regények alapján dolgozni, olyan művet színpadra állítani, ami nem elsősorban oda készült. Mi vonzott Sündör és Niru történetében? Mit jelent számodra ez a történet?

 

A főszereplők földrajzi utazását az önmagunk megismeréséért tett belső utazásként olvastam. Ez a Sztalker gyerekeknek – gondoltam. És szól barátságról, birtoklási vágyról és az elengedés képességéről is. Miközben egy humorral és kalanddal teli, burjánzó fantáziájú mese.

 

Kifejezetten gyerekeknek szerettél volna ezúttal előadást készíteni?

 

Nem döntöttem el előre, de alapvetően vonz a gyermeki látásmód. A gyerekszínháznak pedig általában nagyobb tétje van, mint a felnőttnek, hiszen gyerekkorban minden élmény hatványozott személyiségformáló erővel hat.

 

Milyen bábtechnikával dolgoztok az előadásban?

 

A történetben kiemelt szerepet kapnak a hangok és fények – hogy ezt érzékeltessük, kvázi fekete színházi asztali bábjátékot használunk. A sötétség koncentrálja a figyelmet, és teret ad a fantáziának.

 

A színpadi átdolgozásban szorosan együttműködtetek Borbáth Péterrel, a mese írójával, vagy teljesen függetlenül dolgoztátok fel a mesét, s csak a kész szöveget beszéltétek át?

 

Egy első szövegverziót mutattunk Péternek, amit a közös ötletelések alapján Bodor Panna dramaturg szakos hallgató írt. Félelemmel vegyes izgalommal vártuk a Péterrel való találkozást, aki viszont végtelen nyitottsággal fogadta a mi változatunkat. Bizalmat és szabadságot kaptunk tőle, csupán egy-két lényegi dologra hívta föl a figyelmünket.

 

sundor es niru 01

 

Mennyiben tartottátok meg, dolgoztátok át, bővítettétek vagy sűrítettétek az eredeti történetet?

 

Az eredeti mű annyira gazdag, hogy már az ötletelés elején eldöntöttük, sűrítjük a cselekményt. Kihúztunk néhány helyszínt és szereplőt, de eközben próbáltunk figyelni arra, hogy a mese lényege ne csorbuljon.

 

Most egy gyerekeknek szóló előadást készítesz, de ha bábelőadás, általánosságban a felnőtteknek szóló vagy a gyermekelőadás vonz inkább?

 

Bár eddig több gyerekelőadást készítettem, mint felnőttet, de mindkettő érdekel. Így viszont halmozódnak a felnőttelőadás-ötleteim. A gyerekelőadások közül is azok vonzanak jobban, amelyek a felnőtteket is megszólítják, anélkül, hogy a gyerekek számára zavarossá vagy unalmassá válnának.

 

Több külsős munkád is volt már, készítettél előadást az Operaháznak és a Vaskakas Bábszínháznak is. Független előadást azonban most csinálsz először. Más körülmények között dolgozol így? Vonz a független színházcsinálás is vagy inkább a kőszínházi keretek?

 

Most is az egyetemen próbálunk, mint a legtöbb korábbi vizsgám során – a Mannának köszönhetően viszont jobb anyagi körülmények között, mint általában, és Láng Zsuzsa személyében fantasztikus asszisztenst is kaptam. A független színházcsinálás több szervezéssel, viszont nagyobb szabadsággal jár. De ebben sincs preferenciám – ami vonz, az a történetmesélő színház, és erre mindkét színházcsinálási forma alkalmas lehet.

 

A prózai vagy bábszínház áll hozzád közelebb?

 

Számomra az a színházcsinálás egyik legizgalmasabb lehetősége, hogy minden alapanyag vagy téma más és más formát követel. A prózai és a bábszínház is ezerféle lehet – szerintem minden alkotófolyamat során el kell merülni ebben a végtelenben, és megtalálni az anyag formai igazságát is.

 

Rendeztél már minioperát, prózai előadást, bábosat, most egy ősbemutatót - nyilván még rengeteg lehetőség vár majd rád, de hogy látod eddigi tapasztalataid alapján, milyen számodra az ideális színház?

 

Történetközpontú, személyes és univerzális. Olyan, ahol a forma és a tartalom egymástól elválaszthatatlan, és ahol minden színész pótolhatatlan. Szerintem a jó színház se nem hamisan optimista, se nem hamisan pesszimista, hanem igazságkereső és humánus. Legyen benne prózai színház, báb, cirkusz, opera. És ha lehet, humor.

 

Forrás: Manna Produkció

 

 

süti beállítások módosítása