Mesék a felnőtté válásról - Beszámoló a IV. Pécsi Családi Színházi Fesztivál 8. napjáról

Véget ért a IV. Pécsi Családi Színházi Fesztivál. Az utolsó napon a Komáromi Jókai Színház duplázott A dzsungel könyvével, valamint a Békéscsabai Jókai Színház mutatta be a Kövérkirály című mesejátékot.

Nyolc napon át tizenkilenc előadás szerepelt a Pécsi Nemzeti Színház programján, összesen 6000 néző váltott jegyet. 

Komáromi Jókai Színház
Dés László–Geszti Péter–Békés Pál:

A dzsungel könyve
Rendező: Méhes László

Méhes László:
"Dés Lászlóról és Geszti Péterről elmondhatom, hogy jó barátaim, és tudom, hogy amikor ezen a darabon dolgoztak, hihetetlenül mélyen gondolkodtak a történetről. Volt alkalmam beszélgetni velük ezekről a gondolatokról és kiderült, hogy egybe esnek az enyémekkel.  A Pesti Színházban 1996-ban mutattuk be a darabot, azóta is aktív részese vagyok, Ká, a kígyó szerepében. Az a verzió már túl van az 1100. előadáson. Nem volt könnyű dolgom, amikor most rendezőként megpróbáltam elkerülni azokat a színpadi megoldásokat, amik a Pesti Színház előadását idézik, hiszen akaratlanul is annak az előadásnak a képe él a fejemben. Mindenesetre igyekeztem gyéríteni az egyértelmű azonosságokat.

A dzsungel könyve számomra nem egy egyszerű gyerekdarab. Nem túloznak a színlapok, amikor azt hirdetik, hogy hattól kilencvenkilenc éves korig ajánlják. Egyfajta társadalmi tükröt is tart az előadás. A dzsungel ura Akela, aki bölcsen tudja, hogy nem él örökké, és ha ő elmegy, újra jön Sir Kán és vele a félelem lesz az úr. Ezért méltó utódot keres magának, amiben szövetségese Balu és Bagira. Ki is mondják a darabban, hogy Mauglit a dzsungel urának nevelik. Sir Kán ezért akarja elpusztítani őt, ehhez pedig tömegre van szüksége, próbálja megosztani a dzsungel népét. Ez tulajdonképp egy politikai játszma. Emellett felmerül a másság témája is: a farkasok közt ember, emberek közt farkas. Komáromban, ha lehet még érvényesebb erről beszélni. Ez a történet nem állatokról szól, az eredeti műben Kipling is archetípusokról beszél. A mi előadásunkban nincsen állatábrázolás, nincsen mackójelmezes Balu. Azt gondolom, hogy ha a színész azt mondja, és azt játssza a színpadon, hogy „farkas vagyok” a gyerek tudni fogja, hogy ő farkas. Nem szükséges, hogy mindenki minden réteget értelmezzen az előadásban, inkább az a cél, hogy mindenki megtalálhassa a maga számára aktuális síkot, és jól érezze magát a színházban."

Békéscsabai Jókai Színház
Mikó Csaba
Kövérkirály
Rendező: Czitor Attila

Czitor Attila: 

"Ezt a mesét a Békéscsabai Jókai Színházban meghirdetett pályázatra küldte be Mikó Csaba. Magam is a zsűri tagja voltam, és minden olyan darabot eltettem magamnak, amiről azt gondoltam, hogy szívesen dolgoznék vele. Amikor Seregi Zoltán igazgató felkért, hogy rendezzek egy mesedarabot, erre esett a választásom: Ez egy nagyon színészbarát darab, jól játszható, és nem utolsósorban a társulaton belül jól kiosztható karakterekkel. 

A téma a boldogságkeresés. Kicsit kis herceg remake, hiszen főhősünk a király, útja során különböző alternatívákat kap a boldogságra. Van, aki szerint az egészség, más szerint a szerelem, vagy a karrier a legfontosabb az életben. Ezeket a találkozásokat dalok kötök össze, olyan olasz slágerek, amiket én gyerekkoromban, a szüleim által nagyon sokat hallottam. Van bennük egy gyermeki naivitás, fülbemászó dallamok, amiket az olasz nyelv dallamossága is erősít. Az egész előadást kicsit szatirikusra hangoltam, van benne egy eltúlzott önirónia, emiatt a felnőtt is kicsit újra gyerek lehet.

Stilizált 18-19. század korabeli jelmezeket használtunk, intenzív színekkel. A díszlet viszont nagyon egyszerű, funkcionális. Natúr raklapokat pakolgatunk, ezekből áll össze a tér. Ezt az egyszerűséget szépen kiegészítik a jelmezek színei, úgy gondolom megtaláltuk a kettő közti összhangot. Az alap ízek jelmezei és azok színei kifejező erejűek. A keserű például epezöld, az édes egy rózsaszín vattacukorbaba, a savanyú egy angol lordra hajaz sok citromsárgával, a sós pedig a nagy hódító.

Az előadás lelkisége nagyon fontos nekem, nem készülhet másképp egy gyerekdarab, mint egy felnőtt. Bár eszközeiben más, de a munkafolyamat ugyanolyan. Én magam nagyon szeretek gyerekeknek játszani, felszabadít, olyankor újra gyerek lehetek. A Békéscsabai Jókai Színházban egyébként erősen hangsúlyos ez a terület. Évadonként több gyerekdarabot mutatunk be, és mindegyikhez tartozik valamilyen plusz esemény, ahol játszhatnak a meséhez kapcsolódóan, vagy találkozhatnak a szereplőkkel."

Kérdezett: Nagy Eszter