Kerényi Miklós Gábort, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetőjét a zenés színház újabb és újabb történelmi témájú bemutatóiról, és a Marie Antoinette-tel elindított rendhagyó órákról is kérdezte a Fidelio.
Kero az interjúban kifejtette, hogy az Operettszínház olyan musicaleket próbál játszani, amelyeknek komoly irodalmi vagy történelmi alapanyaga van.
"Kevés szerző alkot manapság ma színvonalas darabokat. Schönberg jó pár éve írta már a Miss Saigont és a Nyomorultakat, azóta nem jeleskednek a szerzők, az angolszászok erőteljesen a szórakoztatóipar és a mese felé fordultak. A magyar származású, Bécsben élő Lévay Szilveszter azon kevesek közé tartozik, akik drámákat, mi több, történelmi drámákat írnak musicalként a zenés színpadokra. A témáit főleg az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből meríti, aminek az örökségét azt hiszem, nekünk, magyaroknak sem kell szégyellnünk. Elég, ha végigsétálunk az Andrássy úton, vagy megnézzük a millenniumi emlékművet, láthatjuk, az időszak utolsó évtizedei milyen komoly gazdasági és kulturális fellendülést hoztak. Ilyen módon Lévay Szilveszter közel áll hozzánk, ezért kerülnek sorra műsorra nálunk a darabjai: az Elisabeth, a Mozart!, most pedig a Marie Antoinette. A másik házi szerzőnknek talán a francia Presgurvic-et tekintjük, akitől a Rómeó és Júliát, illetve az Elfújta a szelet játsszuk" - mondta a művészeti vezető a Fideliónak.
Arra is kitért, hogy a történelmi témájú musicalek sora ősztől a Lady Budapesttel gyarapszik, amit az 56-os forradalom évfordulója apropóján állítanak színpadra.
A produkcióról Kerényi Miklós Gábor elmondta: "Tábori György novellájából húsz évvel ezelőtt Kocsák Tibor és Miklós Tibor írtak musicalt. Egy csodálatos szerelmi háromszöget ismerhetünk meg egy brit hölgy, egy sebesült magyar forradalmár, valamint egy orosz őrnagy viszonyán keresztül. Kultúrákon átívelő szerelmi konfliktus tárul elénk a háborús helyzetben. Máig érvényes gondolatokat vet fel a darab. Reméljük, hosszú évekig műsorunkon fog szerepelni a produkció." Hozzátette, hogy a történelem talajáról indulnak az előadásaik, a lényeg azonban az, miként viszonyulnak egymáshoz a szereplők.
A Lady Budapest azt a különleges kapcsolatot mutatja be, ami a sebesült forradalmár, az orosz tiszt és az angol lady között alakul ki. Nem csak a nagypolitika, hanem a hétköznapi élet is folyamatosan kis csatákból áll – ezek bemutatása igazán izgalmas lehetőség a színpadon.
Hangsúlyozta, hogy a zenés színpadokon a legizgalmasabb darabok azok, amelyek személyi és politikai konfliktusokat egyaránt hordoznak. Határhelyzetekben derülnek ki az igazi emberi értékek. Minden jó zenés színházi produkció gondolati kaland, erkölcsi kérdéseket is feltesz.
Úgy véli a fiatalokra hatványozottan figyelni kell. "Kiemelten fontos feladatunk a velük, bennük való gondolkozás, és úgy látom, meg is felelünk ennek a célkitűzésnek. A Rómeó és Júliánk megtekintése után a fiatalok valószínűleg elmennek és megnéznek más Shakespeare-darabot, prózai előadásokat is. Felfedezik az élő színház varázsát, ami az átélés mellett gondolkozásra is sarkall."
Arra a kérdésre, hogy a musicalek szereplőit miért ruházzák fel popsztár vonásokkal, az Operettszínház művészeti vezetője elárulta: "Nietzsche kétfajta művészetet különböztet meg: az apollóit és a dionüszoszit. Az előbbi a tisztán gondolkodó, világos, költészeti, nemes. A második az ösztönös, ősi, a hangos, kicsit részeges. Az általunk játszott zene 70 százalékban dionüszoszi jellegű, amihez hozzátartozik a pop/rock sztárokra jellemző attitűd."
A teljes interjút a Fidelio oldalán olvashatják.
Forrás: Fidelio
Fotók: Budapesti Operettszínház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.