"A művészet az én dolgom és a humanizmus" - 65 éve színpadon Géczy Dorottya

Jubileumot ünnepel: 65 éve áll a színpadon. Folyamatosan játszik, az országot és a külföldet járja önálló estjeivel. Géczy Dorottyát a Magyar Narancs kérdezte. Lapszemle.


Nem érettségizett, viszont van színészi diplomája. A kérdésre, hogyan lehetséges ez, úgy felelt: “Már a gimnázium 4. osztályából tizennégy évesen minisztériumi engedélyt kértem, hogy korkedvezménnyel felvegyenek az Egyesületi Színiiskolába, ami később olvadt össze a Színművészeti Főiskolával, amikor harmadikos voltam. Rátkai Márton igazgatása alatt olyan tanáraim voltak, mint Várkonyi Zoltán, Fábri Zoltán, Keleti Márton, Sennyei Vera. Sennyeitől még sanzont is örököltem. Ő mondta nekem egyszer, amikor éppen nagyon magam alatt voltam, hogy "a szomorúság és a fájdalom felrakódik a lelkedbe. És majd meglátod, hogyan fogsz egy sanzont húsz év múlva elénekelni." Igaza lett. Grazban az Uram, uram című Piaf-számot úgy énekeltem, mintha a hátsó agyamban Sennyeit hallottam volna. És a közönség tényleg sírt” – fejtette ki a színésznő, aki 50 évig a Vidám Színpad társulatához tartozott.

 

geczydorottya

 

“Hűséges természet vagyok, a férjeimhez is mindig hű voltam. A Vidám Színpad mellett rendszeresen utaztam külföldre, voltak drámai kiruccanásaim, verseket és megzenésített verseket adtam elő. Ma is előttem van, ahogy az egyik műsorban az Irodalmi Színpadon Latinovits Zoltán az Előszót mondta Karinthytól. A színfalak mögött elbőgtem magam, olyan kisugárzása volt, hogy a libabőr szaladgált a bőrömön. (…) Ezek olyan élmények, pillanatok, amikért érdemes volt megszületni” – árulta el a művésznő, aki arról is vallott, mindig is nagyon jóban volt a kollégáival.

 

“Nem hiszem, hogy valaha bárki rosszat akart volna nekem. Köztudott rólam, hogy segítek másoknak. Kislányként ért a háború. Apám révén svájci védőpapírokat vittem a Pozsonyi út 40.-be, hogy megmentsek embe-reket. 1956-ban pedig élelmet szállítottam az autómmal a színházi kollégáknak, amikor a Petőfi Színház környékén kenyeret és krumplit osztottak. A történelemből azt tanultam, hogy háborúk vannak, emberek halnak meg. Mindig azért imádkozom, hogy béke legyen a világban. Soha nem politizáltam, semmilyen pártnak nem voltam a tagja. Napi szinten olvasom, hallgatom a híreket, pontosan tudom, hogy mi folyik a világban. A művészet az én dolgom és a humanizmus. Ha egy picit rosszabb a kedvem, akkor zenét hallgatok, elmegyek egy koncertre, és attól lenyugszom” – számolt be Géczy Dorottya.

 

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

süti beállítások módosítása