"Mindig visszahúz a színház" - Idén Mészáros Béláról készít darabot az AlkalMáté

Máté Gábor és Horvai István volt osztálya minden évben sorshúzással dönti el, melyikük életét viszik színpadra. Az Alkalmáté Trupp idén nyáron, 12. alkalommal a Katona József Színház színészéről, Mészáros Béláról szóló darabot mutat be július 28-án, a Jurányiban.

Ennek kapcsán kérdezte a főszereplőt a Fidelio:

A kérdésre, mitől volt annyira jó a főiskolai osztályuk, hogy azóta sem engedték el teljesen egymás kezét, Mészáros Béla elmondta: "Szerencsésen álltak a csillagok. Úgy, mint amikor a spanyol válogatott megnyerte a focivébét. (Nevet.) Olyan emberek jöttek össze, akik szerették egymást és szerettek együtt dolgozni. Biztosan az is számított, hogy Máté Gábornak ez volt az első osztálya, és megkettőzött energiát rakott bele. Mindannyian félre tudjuk tenni a dolgainkat, hogy két hétig együtt legyünk, és létrehozzunk egy jó kis előadást. Akárkit húztunk ki eddig, mindenki elmondta, mennyire katartikus élmény volt a munka. Általában próbálunk őszintén beszélni az életükről, és emiatt olyan, mint egy terápia".

A felvetésre, miszerint volt idő, amikor el akart menni a Katonából, a színész úgy reagált: "Soha nem a kollégáimmal volt bajom, hanem a szerepeimmel, és feltettem magamnak a kérdést: lehet, hogy el kellene mennem? Beszéltem erről Mátéval is, Zsámbékival is, ők szerették volna, ha maradok. Maradtam. Utólag belegondolva megérte, mert az utóbbi két évben nagyon jó szerepeket játszom, és ettől jól is érzem magam. (…) Szerintem évente, kétévente mindenkinél van néhány olyan hét, amikor úgy érzi, hogy atyaúristen, ezt azt egészet abba kéne hagyni, és el kellene utazni mondjuk Dél-Olaszországba. De aztán ez elmúlik, mindig visszahúz a színház. Annyira jó dolog játszani, annyira szeretem, hogy nem is tudnék mást csinálni. (…) Természetesen jó lenne többször átélni, milyen az, amikor a hátamon viszek egy darabot. Az ember arra vágyik, hogy dolgoztassák, de ugye az is előfordulhat, hogy „sokat akar a szarka, nem bírja a farka. A sztárság egyáltalán nem vonz, nekem az a fontos, hogy jó szerepeket játsszak. Ebben nyilvánul meg a maximalizmusom. Most azt érzem, elégedett lehetek". 

Arról, hogy egy nehéz szerep után, hogyan vezeti le a feszültségeket, Mészáros Béla úgy fogalmazott: "Szerencsés vagyok, nem fenyeget semmilyen függőség. Tudom, hogy soha nem ölném a bánatomat sem alkoholba, sem drogba. Amikor Gothárral csináltuk a Kutyakeringőt, aminek a végén a szerepem szerint megkattantam, öngyilkos lettem, az utolsó három hétben csak erről szólt az életem. Olyan mértékben amortizálódtam a főpróbahét végére, hogy azt éreztem, nincs kedvem élni, de tényleg. Odáig jutottam, hogy elbőgtem magam, ha a tévében azt láttam, hogy megpofoznak egy kiskutyát. Lehet, hogy primitívnek hangzik, de az segített, hogy megnéztem egy X-Ment a moziban. Tudatosan elengedtem magam: semmi gondolkodás, csak popcorn és kóla! Egyébként is szeretek moziba járni, de ilyenkor szándékosan belefeledkezem valami tök nagy baromságba. Kitisztul tőle a lelkem".

A teljes interjút itt olvashatják.