Trokán Anna: "A színpadon lemezteleníthetem a lelkem"

Trokán Anna nemrég tért haza Oroszországból, ahol a Nemzeti Színház Isten ostora című darabjával öt napot töltött egy színházi fesztiválon.

Ennek kapcsán a Nők Lapjának elmondta: „Egészen elképesztő a város virágzó színházi élete, van vagy tizenöt színházuk, és telt házzal futnak az előadásaik. Úgy éreztük magunkat a darab végén, mintha világsztárok lennénk: húszéves színházrajongó fiatalok felállva tapsoltak, kiabáltak, hogy "Attila", és ölelgettek minket. A darab ugyanis a hun Attiláról szól, akinek a történetét ott jobban ismerik, mint nálunk.( ...) Ennél a darabnál az a különlegesség, hogy az összes szereplő végig a színpadon marad. Bánsági Ildikóval van húsz percünk, amikor csak állunk, és a szemünkkel kommunikálunk. Nem lehet kizökkenni a szerepből, mert a nézők körbeülik a színpadot, és van, hogy olyan közel vannak hozzám, mint most te” – árulta el a színésznő, akit arról kérdeztek, hogy lehet érezni a közönségből áradó energiát.

 

anna

Fotó: Nők Lapja

 

„Egyszer szóltak előadás előtt, hogy a nézők között lesz egy beteg kislány is, és előfordulhat, hogy másképp fog reagálni a darabra, mint azt megszokhattuk. Most is libabőrös leszek, ha erre gondolok, mert olyan fantasztikus élmény volt érezni, ahogy ő a darabbal együtt él, szurkol, és annyira velünk van. És furcsa, hogy nem rám, az emberre hatott mindez, hanem a szerepemre, még több energiával tudtam dolgozni aznap este. Annyira igaz és őszinte volt a jelenléte, nemhogy nem zavart, sőt, csak doppingolt mindannyiunkat” – mesélte Trokán Anna, aki arról is beszélt, mennyire izgulós.

 

„A színházban, a próbafolyamat alatt a bemutatóig igen, és egyre inkább. De mindig is paragép voltam. A szakdolgozatomat is a színészgyerekekre nehezedő elvárások okozta félelmekről írtam. (...) Érdekes, mert a magánéletemben nem adom ki magam sok embernek, szinte csak a szerelmemnek, előtte merek gyenge lenni. Emiatt mindig azt hiszik rólam, hogy mennyire vagány és laza vagyok, de közben nem. Azt viszont élvezem, hogy a színpadon lemezteleníthetem a lelkem, és odaadhatom magam” – mesélte a színésznő, aki a jövő évadtól szabadúszó lesz.

 

Elmondása szerint tudta, hogy Veszprémben négy-öt évet marad, amíg viszont ott van, mindent belead. „Éreztem, hogy ez az öt év az lesz, amit később úgy fogok emlegetni, mint "azok a gyönyörű vidéki évek". Aztán az utolsó előtti évadomban ültem a konyhában, és egyszer csak belém hasított: "ha most nem állok fel, akkor soha". És körülbelül egy hét múlva felhívott Vidnyánszky Attila, hogy az Isten ostorát velem szeretné színpadra állítani a Nemzetiben. Azt hittem, eldobom a telefont. A páromon kívül senkinek nem mondtam, hogy lépni szeretnék valamerre. (...) Ebben az évadban valahol elvesztettem azt a fajta remegést, hogy "mi lesz, kivel fogok dolgozni?" Lekopogom, de már látom, hogy mindig lesz valahogy. És végre lelkiismeretfurdalásom sincs, ha van egy szabad hetem” – nyilatkozta Trokán Anna, aki azt is elárulta, testvérével, Nórival jár az Állatorvosi Egyetem másoddiplomás hippológusképzésére, ami piacképes diplomát ad ahhoz, hogy például lovas vállalkozást, lovardát nyisson valaki.

 

„A ló, mint szakma mindig is ott várt, de sokáig nem ismertem fel, hogy ez több lehet, mint hobbi. Valószínűleg ezért is vesztettem el azt az ideges remegést, hogy mi lesz velem szabadúszó színésznőként, mert felcsillant egy másik lehetőség előttem. Persze nem látom magam lovardát vezető üzletasszonyként, ez az út még képlékeny, bármi lehet belőle” – tette hozzá a színésznő.

süti beállítások módosítása