„Ebbe az előadásba valahogy beleszólt a Jóisten" - Villáminterjú Méhes Lászlóval

Az idei Vidéki Színházak Fesztiválját nagyszabású produkció zárja majd a Tháliában: a Pécsi Nemzeti Színház Peter Scheffer Amadeusát viszi színre. Méhes László rendezővel készült rövid interjú.

 mehes

 Fotó: Körtvélyesi László

 

Mikor mutatták be Pécsen ezt az előadást, és hogy fogadta a közönség?

 

Tavaly decemberben mutattuk be az előadást és nagyon jól fogadta a közönség. Harmincöt éve vagyok a szakmában és nem szívesen mondok ilyet, mert nagyon kritikus vagyok a saját előadásaimmal kapcsolatban, de ilyen elementáris kapcsolatot még nem láttam a nézők és az előadók között. A darab végén nem az volt a kérdés, hogy megtörténik-e a katarzis, hanem hogy mennyire hangosan. Bár mindig azt mondtam, hogy nincs kedvenc produkcióm abból a nagyjából hatvanból, amit eddig csináltam, most mégis azt mondom, ebbe az előadásba valahogy beleszólt a Jóisten.

 

Miért erre a darabra esett a választása, miért látott fantáziát benne?

 

Hallatlanul érdekes darabnak tartom. Már három vagy négy évvel ezelőtt szóba került köztem és Rágza Miklós között, hogy be kéne mutatni, azonban csak ebben a legutóbbi 2015/2016-os szezonban valósult meg. Folyamatosan jelen van a darab témája a színházi életben, hiszen a zseni és a különben nagyszerű, de mégis iparosember közötti feszültségről szól. Ez egy egészen nagyívű történet, ami ráadásul alkalmat ad arra, hogy megszólaljon Mozart csodálatos zenéje, aminél nagyszerűbbet nehezen tudok elképzelni. Külön öröm volt számomra, hogy a Pécsi Nemzeti Színházban rendezhettem meg, hiszen itt az énekkar és a zenekar is adott, ami nélkül nehezen elképzelhető ez az előadás.

 

 amadeus 2

Fotó: Körtvélyesi László

 

Egy ilyen nagyszabású produkció utaztatása mindig bonyolultabb egy hagyományos prózai előadásnál. A teljes énekkar és a zenekar is érkezik szeptemberben a Thália Színházba?

 

Természetesen. Bár ha egy apró kulisszatitkot elárulhatok, nem volt egyszerű az egyeztetés, hiszen egy több mint hatvanfős ének és zenekarról van szó, amihez még a társulat is hozzájön. Összességében nagyjából száztagú szereplő és közreműködő gárda érkezik Budapestre.

 

Mi jelentette a legnagyobb kihívást az előadás színpadra állításában?

 

Úgy vágtam neki, mint az összes többi előadásomnak. Maga a történet komoly, megoldhatatlannak tűnő kihívásokat nem tartogatott. Egy idő után, amikor Rátóti Zoltánnal beszélgettünk a darabról, azt éreztük, valami történik a színpadon, valami olyasmi, ami nagyon ritkán történik színházban egy próbafolyamat alatt. A nagy tét az volt, hogy megőrizzük ezt a bemutatóra. Végül ez sikerült is és egy egységes történetté vált az előadás.

 

 amadeus

 Fotó: Körtvélyesi László

 

Az eredetihez képest történtek változtatások a darabban?

 

Természetesen nem helyeztem más korba, vagy ehhez hasonlók. Csak a kisebb húzások és a szerepértelmezésekből adódó eltérések jelentik az eltérést az eredeti szövegkönyvhöz képest. Elhagytam például Salieri öreg és fiatal váltását, mert nem éreztem jelentősnek, de több apróbb változtatást is eszközöltem.

 

Említette Rátóti Zoltánt, aki az előadás egyik főszereplője. Milyen volt együtt dolgozni vele?

 

Rátóti Zoltán nekem barátom. A főiskolán osztálytársam volt, de most dolgoztunk együtt először. Szerintem remekül sikerült a közös munka. Miért ajánlja az előadást a budapesti közönségnek? Nagyon örülnék neki, ha minél többen eljönnének és megnéznék a produkciót. Különösen azoknak ajánlom, akik arra vágynak, hogy előadás után sírva, vagy mély gondolatokkal keljenek fel a székükből, azt a katarzist átélve, amit sajnos mostanában egyre ritkábban találunk meg a színházban.

 

thalia.hu

 

süti beállítások módosítása