"Nem kellett centizni" - Interjú Csizmadia Tiborral, a Színházi Kollégium elnökével

Önálló színházi kollégium alakult az NKA-ban. A tevékenységéről és céljairól Csizmadia Tibor rendezőt, a kuratórium elnökét kérdeztük.

Márciusban, újra önálló színházi kollégium alakult a te vezetéseddel az NKA-ban. Minek tulajdonítod ezt?

4 évvel ezelőtt azért is vonták össze a tánc, a zenei és a színházi kollégiumot, mert több produkció született a műfajok vegyítésével. A tánc, a színház és a zene nem határolhatók el mereven egymástól. Sokan elégedetlenek voltak ezzel a rendszerrel - a szakmabeliek többsége azt szerette volna, hogy mindenki maradjon a kaptafánál és csak azokba a kérdésekbe szóljon bele, amelyekben közvetlenül érintett. Feltehetőleg az NKA vezetése ezért tért vissza a régi szisztémához. És valószínűleg azért is, mert az MMA szerephez jutásával az ő felépítésük is hasonló. Így most a kurátorok kiválasztásáért nemcsak a szakma és a miniszter, hanem egyharmad részben az MMA is felel. A színházi kollégiumba Balog Zoltán delegálta Lőrinczy Györgyöt és Láposi Terkát, az MMA Cseke Pétert és Császár Angelát, a szakmai szervezetek pedig Szabó Lászlót és jómagamat. Abban pedig, hogy a Miniszter úr engem kért fel elnöknek, az játszhatott közre, hogy évekig tagja voltam és korábban már vezettem a Színházi Kollégiumot. Ez megtisztelő és meglepő volt számomra, és azt mutatja, hogy az újonnan felálló kuratórium működésénél a szakmai szempontok érvényesülnek.

Milyen megfontolások mentén kívánjátok folytatni a közös munkát?  

Ez a hat ember nem mindig gondolja ugyanazt, vannak vitáink, néha szélsőséges vélemények ütköznek, amit természetesnek gondolok egy ilyen grémiumban, ezzel együtt sikerült egy közös szempontrendszert kialakítanunk a pályázatok kiírásánál és értékelésénél. A nemzeti és kiemeltszínházak alaptevékenységének eleve feladata, hogy új produkciókat hozzanak létre, ezért mi nagyobb hangsúlyt szeretnénk fektetni azon független csapatok támogatására, akik anyagi erőforrások híján erre jobban rászorulnak. A korábbinál nagyobb figyelmet akarunk fordítani azokra a társulatokra, akik fiatalokat foglalkoztatnak, hogy a pályakezdő, magas szakmai kvalitással bíró alkotókat képes legyen a szakma minél jobban integrálni. Több forrást különítenénk el színházszakmai események támogatására illetve színházi nevelési programokra, figyelembe véve, hogy ne közönségtalálkozót, hanem szakemberek bevonásával zajló, valódi feldolgozó foglalkozást, produktumot pártfogoljunk. Fontosnak találjuk a színházi emlékezet gondozását, és azt, hogy megkönnyítsük a színházi szakkönyvek kiadását. Ehhez együtt kell működnünk a könyvkiadás kollégiumával, mert csak ők finanszírozhatják azokat a köteteket, amelyek kereskedelmi forgalomba kerülnek. Emellett igyekszünk majd olyan pályázatokat közzétenni, amelyeket más – a miniszter vagy az MMA- nem ír ki. Egy pályázati koordinációs megbeszélést már kezdeményeztünk is az érintettekkel.

Mi volt a testület első akciója?

Miután megismertük, mekkora keret áll a rendelkezésünkre, áprilisban határoztunk arról, hogy új színházi produkciók, cirkuszi programok létrehozására, nemzetközi együttműködésekre, előadások továbbjátszására, belföldi utaztatásra, nemzetközi koprodukciók megvalósítására, színházi nevelési programokra, a cirkuszművészet fejlesztésére és akadálymentesítésre írunk ki pályázatot. Minderre 200 millió forintot költhettünk volna, de most, július elején, a döntéskor kiderült, hogy ezen felül kapunk még közel 200 millió forintot. Hirtelen és jelentősen megnövekedett a kiosztható összeg, így fontos projekteket bőkezűbben tudtunk támogatni. Több esetben is megítélhettük a kért maximális támogatást, nem kellett centizni. Ez leginkább az új produkciók támogatásánál mutatkozik, ugyanis az eredetileg tervezett 60 helyett 145 milliót tudtunk szétosztani. A nemzetközi kapcsolatok rovaton 20 helyett 30,5 millió, a hazai forgalmazás, továbbjátszás, vendégjátékok, belföldi koprodukciók rovaton pedig 40 helyett 40,8 millió szerepel, rendszeres színházi nevelési tevékenységre 30 helyett 39, 2 milliót, cirkuszi programokra 20 helyett 15, 7 milliót, fogyatékkal élők színházi programjaira 5 helyett 11,3 milliót szántunk.

Ez hogy lehetséges?

Az NKA az ötös lottó bevételéből és jogdíjakból biztosít keretet a kollégiumok számára – ezeknek az összegeknek egy része év közben érkezik be. Tavaly összesen 750 millió forintot osztott ki a színház- és táncművészet kollégiuma. Idén csak a színházi kollégiumnak jutott eddig 400 millió, és bízunk benne, hogy a második félévben további új pályázati kiírásokra is lesz pénz. Az igényeket jelenleg képtelenség kielégíteni, de nem szabad elfelejteni, hogy az NKA csak kiegészítőt támogatást ad, ezért ha valaki száz százalékban az NKA pályázatá-ra épít, akkor hibát követ el.

A pályázati eredmények augusztus elején látnak majd napvilágot, amit biztosan lehet tudni az az, hogy miként döntöttetek a színházszakmai orgánumok ügyében, amelyeknek a léte -egy-két kivétellel- mégiscsak az NKA-n múlik. Ha csak a nyomtatott folyóiratokat tekintem: a 20 éves Ellenfény 5, 5 milliója csak 4 lapszámra, a  25 éves Criticai Lapok 5 milliója 6 lapszámra, a közel 50 éves múltra visszatekintő Színház 6 milliója szintén 6 lapszámra elég, utóbbi júniusban tehát megszűnt.

2012-ben ezek a lapok még a folyóirat-kiadási kollégiumhoz tartoztak, és akkor három évre előre garantált támogatásért indulhattak. Idén azonban hozzánk kerültek, és mi a korábbi évek támogatásának csak a harmadát költhettük rájuk, azt is egy év viszonylatában. Az NKA Bizottsága által meghatározott keretünk 21,5 millió volt, ezt tornásztuk fel 27,7 millióra.

Miért csak ennyit tettetek hozzá az alaphoz?

Mire értesítettek minket arról, hogy mennyit szánhatunk folyóiratokra, már kiírtuk a produkciós pályázatokat – tehát lekötöttük a rendelkezésünkre álló pénzeket. A képzőművészeti kollégium (amely idén 60 milliót osztott szét a folyóiratok között, miközben a kerete csak 23,8 millió volt) vagy az iparművészeti kollégium (3,85 milliós kerete 24,5 millióra emelkedett) olyan szempontból jobb helyzetben volt, hogy ők akkor még nem írták ki pályázataikat, ezért rugalmasabban tudták kezelni a helyzetet. Mi abban reménykedtünk, hogy rövid időn belül pótpályázatot tehetünk közzé – és ez így is fog történni. Ha egy főszerkesztő ezzel kalkulál, nem húzza le a rolót. De lehetséges, hogy Tompa Andrea (a Színház c. Lap főszerkesztője, a szerk.) helyében én is ezt csináltam volna.

Mi mást lehetett volna tenni? Kölcsönt felvenni, hitelbe dolgoztatni embereket?

Én ezt nem tudom megítélni, hiszen más területen mozgok, és bizonyos információk nincsenek a birtokomban: nem tudom, mekkora aparátussal, milyen rendszerben működnek ezek a lapok, csak a nívós tartalmat látom. Nem is szeretnék más pénztárcájában kotorászni, nagyon sajnálom, hogy leállt a Színház nyomtatott verziója.

Egyébként fontosnak tartod, hogy legyen kritikai visszhangja a színházi életnek?

Persze, hogy fontos a reflexió! A kritikák, a beszámolók a színházi köztudat fontos részét alkotják, ezért jó, ha több orgánum is fókuszba helyez és megvizsgál egy előadást.

Említetted, hogy lesz pótpályázat a folyóiratok számára...

Most úgy tűnik, hogy további 20 milliót szánhatunk rá! És támogatásra érdemesnek gondoljuk azokat az összművészeti orgánumokat is, ahol a színházról való gondolkodás jelentős szerepet játszik.

Hogy dől el az, hogy ki mennyit nyer?

Mivel a pályázatok elektronikusan érkeznek , elsőként a kollégium tagjai is elektronikus úton tesznek javaslatot, miután megismerték a pályázatot, arra vonatkozólag, hogy kinek, milyen összeget ítélünk meg. Az összejöveteleink során megvitatjuk a szakmai anyagot, hogy miről szól a projekt, kik az alkotók, milyen előéletük van, mennyit kértek, ez a költségvetés mennyire reális, és ha nem tudunk rögtön megegyezni, elkezdődik egy ún. amerikai licit. Bemondom a kért összeget és addig megyek lefelé a számokkal, amíg a hatból legalább négy kurátor fel nem teszi a kezét. Ha nem kell utólag korrigálni az eredményt, annyit kap a pályázó, amennyit a többség megszavazott neki.

Az idei POSZT kapcsán, az újonnan alakult tanácsadó testület tagjai elmondták, mennyire konstruktív beszélgetéseket folytatnak egymással, és többen úgy ítélték meg, hogy új időszámítás indulhat a szakmában, amely az egymáshoz való közeledésről szól. Te a Színházi Társaság egykori elnökeként például a Teátrumi Társaság titkárával, Szabó Lászlóval együtt ülsz az NKA színházi kollégiumában. Tapasztalsz hasonlót?

Szerintem nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy máshonnan közelítünk a színházhoz. Ez van, ezért vitatkozunk, az esetek többségében sikerül a másikat meggyőznünk, sőt, több kérdésben maximálisan egyetértünk. És a közös döntést a végén mind a hatunknak képviselnie kell. Tulajdonképpen ez a lényeg.

Novemberben vette át tőled a Magyar Színházi Társaság vezetését Keszég László, de továbbra is tagja vagy az elnökségnek. Júniusban közös ülést tartottatok a Magyar Teátrumi Társasággal. Hogy látod, változott a két testület viszonya?

Egy konkrét témáról, az igazgatói kinevezések menetéről és a vezetők felmentéséről beszélgettünk - egyszerűen azért, mert mindannyian úgy ítéltük meg, hogy újra kell fogalmazni a vonatkozó jogszabályt. Az utóbbi időben többször láttunk arra példát, hogy egy önkormányzat pártállástól függetlenül a szakmával és a szakmaisággal tökéletesen ellentétes módon dönt direktorok ügyében. Ezért a két színházi társaság elnöksége leült közös javaslatot kidolgozni. Ezt előremutató lépésnek látom.

Tóth Berta / Színház.hu

A pályázati döntések már megjelentek az NKA honlapján.