"Méltóság árad belőle, igényesség, királynői öntudat. Mintha Atlantiszként őrződött volna meg egy rangos, kivételes szakma mítosza, varázsa" - írja róla Szegő András a Nők Lapjában.
„A színház kavargós, kaotikus, felfokozottan szenvedélyes intézmény, talán ezért is igyekeztem mindig ellensúlyozni az otthon békéjével, harmóniájával. Ha bezárul mögöttem az ajtó, szeretem, ha rend, nyugalom van, ha olyan tárgyak vesznek körül, amelyekkel jól érzem magam” – mesélte Galambos Erzsi a Nők Lapja interjújában.
A kérdésre, ha számot vetne, mire jutna, a színésznő úgy felelt: „Lényegében ugyanezt csinálnám végig, csak nem egy, hanem négy gyerekem lenne. Ezt bánom, de így alakult. Sokáig elriasztott a gyermekkorom emléke. Nem tudom, leírhatod, hogy szar volt? (...) Nyomor, éhezés, kiszolgáltatottság. Apám az Arizona bár portása volt. Onnan hozott haza a hajnalra megmaradt ételekből, azt ettük. Sokszor emlegette, hogy Horthy Pista tartozik neki tíz pengővel, mert egyszer egy lump éjszaka után kisegítette, de ezzel nem laktunk jól. Mindig használt cipőkben jártam. Amikor menetrendszerűen lejött a talpuk, apám már vette is elő a kalapácsot, és megszegelte. Állandóan egy szép lakkcipőről álmodoztam! Olyanról, mint amilyen az osztálytársnőimnek is volt. Egyszer apukám hozott is a Teleki térről. A megvalósult álom, kis szépséghibával... Mindkettő ballábas volt. Így hordtam, idővel aztán egymáshoz is idomultak a lábammal... Ami a fénysugarat jelentette, hogy gyerekkorom óta ott lehettem a színpad környékén. Tizenévesen ott táncolhattam, ugrabugrálhattam Kiss Manyi mögött, de így is átütött a varázsa” – fejtette ki Galambos Erzsi.
„Mostanában pedig, hogy a József Attila Színházban játsszuk a Mici néni két életét, ami Manyika parádés filmszerepe volt, még gyakrabban jut eszembe. Meg Dajka Margitka is. A másik világcsoda volt, és döbbenten láttam, hogy előadások előtt rendre rosszul lett az idegességtől. Volt, hogy el is ájult. Megkérdeztem tőle, hogy miért van ez, hiszen, ha csak bemegy a színpadra, és nem csinál semmit, akkor is szétveti a színházat az ováció. A jelenléte kész csoda! És erre ő azt mondta: majd meglátod, minél idősebb az ember, annál nagyobb a felelősség, annál nyomasztóbb a szorongás. Hát bizony megláttam! Mennyire igaza volt ebben is! Köröket tesz meg a mutató a vérnyomásmérőn, mielőtt kilépek. Pánik van rajtam: megfelelek majd? Nem okozok csalódást? Na, ez az a híres Galambos?! Rémes!” – tette hozzá a színésznő.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.