"Ez a sorozat időben és lélekben is messzire utaztat" - Interjú Lackfi Jánossal

A beszélő levelek – Kinyílik a hírességek postaládája alcímet viselő programsorozat első estjét szeptember 15-én tartják a Mozsár Kávézóban, melynek házigazdája Lackfi János József Attila-díjas író, költő, műfordító. Az induló projekt kapcsán beszélgettünk a művésszel.

 A beszélő levelek a nagysikerű angol Letters Live mintájára született színházi-irodalmi est, melyen ismert és kevésbé ismert emberek, művészek, politikusok izgalmas, különleges, szellemes, szerelmes vagy épp történelemformáló leveleit ismerhetjük meg legkiválóbb hazai színészeink tolmácsolásában.

Hallottál korábban a Letters Live-ról, vagy most, a magyar változat indulása kapcsán találkoztál először a programmal?

Amikor a szervezők megkerestek, akkor csodálkoztam rá erre a történetre. Nagyon imponált a kezdeményezés. Szeretem azokat az ötleteket, amikor valami nagyon magától értetődő dolog jut valakinek az eszébe és el is kezd foglalkozni vele. Mint Nyáry Krisztián annak idején, amikor a magyar írók, költők szerelmeit tárta a nyilvánosság elé. Ugyanígy ezek a levelezések is ott rejlenek a könyvtárak, levéltárak mélyén, csak épp eddig senkinek nem jutott eszébe, hogy összegyűjtse és megossza ezeket a nagyközönséggel egy színházi est keretében, az ország legjobb színészeinek tolmácsolásában. Egy ilyen közegben az ismert gondolatok, vagy azok, amelyekre az embernek nincs ideje egyenként utána keresni, valóban jelentőségteljessé válnak. Ha azt mondom, hogy Gandhi levelet írt Hitlernek a háború kitörése előtt, érdekel, mi van benne, de nem biztos, hogy el is megyek a könyvtárba vagy a levéltárba, hogy kutassak utána. Ez a produkció nagyon messzire utaztat térben, időben, gondolatban és lélekben, de pusztán a szó erejére hagyatkozik, ezáltal visszaadja a szó jelentőségét.

A levél alapvetően intim műfaj, hiszen a levélváltás többnyire két ember között zajlik. Nem problematikus, hogy ezek ilyen formában nyilvánosságot kapnak?

Az itt elhangzó levelek mindegyike elérhető könyvtárban, levéltárban. Persze annak utána lehetne evezgetni, hogy ki nem égette el, akinek el kellett volna, vagy épp ki égette el, akinek nem kellett volna. Ott vannak például Arany János eltüzelt pajzán költeményei, de ott a nagy vita József Attila Szabadötletek jegyzéke kapcsán, ami orvosilag, etikailag, személyiségjogilag is aggályos, mégis roppant érdekes. Ki tud ellenállni a kísértésnek, hogy belenézhessen József Attila fejébe? Kétségtelen, hogy van a dologban egy Intim Pistás borzongás, de én ezt nem tekintem rossz dolognak, hiszen fontos kulturális, politikai tényekre, szituációkra irányítja a figyelmet még akkor is, ha kicsit kukkolósan szimatolunk bele.

Tekinthetők-e ezek a levelek irodalmi alkotásoknak?

Minden szöveg, ami nem pusztán közlésre, információátadásra szolgál, amikor már kicsit meg akarjuk pödörni a szavakat, hatni akarunk valakire, retorikát akarunk belecsempészni, az irodalom peremvidékét súrolja. Azt is mondják az okos nyelvészek, hogy ilyenkor a nyelv poétikai eszközeit használjuk. Amitől pedig már csak egy lépés az irodalmi alkotás. Nem beszélve arról, hogy vannak művek, amik levélregény formában íródtak, mint mondjuk a Fanni hagyományai. Természetesen levele válogatja, mennyire irodalmi a megfogalmazás maga, de hogy az irodalom is valamiféle kommunikáció és a levelezés is valamiféle kommunikáció, az kétségtelen. Persze nagyon sok az összemosódás, meg a határvonal, vagyis hogy valami köznapi közlés vagy már épp az irodalom felé lép egyet-kettőt. Ott vannak például az írók levelei, ők nyilván nem tudják levetkőzni a stílusukat vagy talán nem is akarják. Tehát nagyon sok az átmenet, az átfedés, az egymásba csúszás és ezek is mindig izgalmasak. Sterilen a műfajelmélet talán csak a gimnáziumi tanulmányaimban létezett, ott is egy illúzió formájában. A levél intim műfaj, sokat mond az emberek közötti viszonyról, és van egy címzettje, aki valószínűleg nem mi vagyunk, de az irodalom ezt az intimitást átemeli a saját területére, mert az irodalom is ezt az intim közeget használja: belenézhetünk valaki életébe, megtudhatunk valamit, amit nem nekünk szántak.

Te egyébként szeretsz levelet írni vagy kapni?

Az internetes kommunikációval borzasztóan felgyorsult minden. Anno írogattam leveleket, de csak kevesekkel váltottam több oldalas, hosszú leveleket. Ez mostanra még inkább megritkult. Emlékszem, amikor az internet kicsit újabb volt az életemben, emailen keresztül egy francia festővel hosszú levelezésbe bocsátkoztam. Az majdnem olyan volt, mint egy baráti beszélgetés. Összegyűjtöttük a másiknak mindazt a napban, amit izgalmasnak vagy sejtelmesnek gondoltunk. Mondjuk egy autó ment a tetejére erősített csónakkal, fenékkel felfelé, mintha az égen hajózna. Az, hogy az égen hajózik, vagy a földön gurul, bizonyos értelemben eldönthetetlen… Szóval nem nagy dolgokról írtunk, csak amik az életünk tűszúrásszerű eseményei, és amik átlényegíthetőek, vagy maguktól átlényegülnek. De ilyen levelezésem egyre kevesebbekkel van. Manapság ezekért a beszélgetésekért inkább le kell ülni.

Vannak az olvasmányaid között emlékezetes levelek, levelezések?

Rengeteg levelezést olvastam. Egészen különleges mondjuk a fiatal Juhász Gyula, Kosztolányi, Babits levelezés, ahogy például Adyról beszélnek, mint valami monstrumról, akit odanyomtak az irodalom trónjára, és aki elviselhetetlenül modoros. Miközben tudjuk, hogy majdnem mindegyikük írt Ady stílusában, de legalábbis a hatása alól egyikük sem tudta kivonni magát. Lenyűgöző, ahogy egy ilyen levelezésben a köznapi keveredik az egészen fennkölttel vagy a magasztossal. Nemrég néztem át Ady levelezését. A keresőprogram segítségével rákerestem a „pénz” szóra. Az első kötetben 252-szer fordult elő, míg a „művészet” mindössze 6-szor. És hogyan kunyerál pénzt! Zsarolással, megalázkodással, megfélemlítéssel. Ír egy olyan levelet Zichy miniszternek, amiben mérhetetlen megalázkodás van, aztán átcsap valami feneketlen gőgbe. Borzongató, hogy szinte boncasztalon kiterítve fekszik előttünk valakinek a személyisége. Ő ugye értelemszerűn nem úgy írta ezeket a leveleket Lédának, Csinszkának, Ödönnek, vagy épp a miniszternek, hogy rajtuk kívül valaki más is elolvassa egyszer. Tehát ez egyben egy nagyon érdekes kirakós játék és intellektuális izgalom. Vagy például, amikor Kosztolányi 125. születésnapja apropóján a Petőfi Irodalmi Múzeumban egy beszélgetést vezettem, Egressy Zoli azokból a levelekből olvasott fel, amiket Kosztolányi a kiadójának, Tevan Andornak írt. Ott is van minden! Kezdve azzal, amiről biztos nem gondolnánk, hogy foglalkozik a lánglelkű költő: milyen a háborús papír anyaga. Aztán, hogy szétmennek a könyvek, a kötészet is rossz, a maradék példányokat ne ilyen áron bocsássa rendelkezésre, illeszkedjék az életmű sorozatba és különben is az egészet el akarom vinni egy másik kiadóhoz, és így tovább. Így az ember betekintést nyer abba a világba, amit nem tudhat az, aki csak szereti a polcon látni a szép könyvet. Hihetetlenül izgalmas belepillantani ezekbe a dolgokba.

Az első Beszélő levelek est házigazdája leszel. Mi lesz a dolgod?

Moderátorként az lesz az elsődleges feladatom, hogy a programban elhangzó levelek egymásutánját összekössem, és az egyes leveleket megfelelően beágyazzam. De természetesen én is fogok felolvasni néhány írást. Sok mindenbe belepillanthattam az angol eredeti kapcsán és izgalommal telve várom a programot, mert még nem tudom pontosan, mit kapok majd. Különösen kíváncsi vagyok azoknak a leveleknek a hatására, ahol a néző nem ismeri a kontextust. Mondjuk magáról a levélről nem is értjük, miért olyan fontos, de amikor megérkezik az aláírás, megtudjuk, ki írta, akkor visszamenőleg végigsöpör a borzongás az emberen, hogy hoppá! ezt ő írta és akkor írta? Ezeket a pillanatokat nagyon várom. Egyelőre csak egy levelet ismerek konkrétan, amit Gandhi írt Hitlernek a háború idején. Elképesztő maga a szituáció, hogy valaki naivan, vagy inkább konokul eltökélten azt gondolja, még meg lehet változtatni a történelem irányát. Megdöbbentett, hogy Gandhi, aki pont az ellenkező értékekre esküdött fel, mint amit a fasiszta Németország hirdetett, végtelen szeretettel ír Hitlernek. Megpróbált az utolsó pillanatban nagyon empatikusan, szinte barátsággal beszélni vele, megtalálni az embert abban, akit a politika meg a hatalomvágy a ’30-as évekre már felismerhetetlenné torzított.

Kiknek ajánlanád a Beszélő levelek esteket?

Mindenkinek. Akit mondjuk nem ajz fel egy híres politikus levele, az meghallgathatja egy híres színész vagy zenész, esetleg egy teljesen névtelen ember megrázó erejű levelét. Akit érdekel az ember a maga valóságában, és akit érdekel, hogy ezt hogyan adják elő neves és nagyon rátermett színészeink, azokat mind szeretettel várjuk. 

Szerző: Spilák Klára