Hudi László Kárpáti Péterrel, Hegymegi Mátéval és a k2 Színház két fiatal rendezőjével, Benkó Bencével és Fábián Péterrel közösen adta be pályázatát az Újszínház vezetésére.
Az eddigi vezetőknek szavazott bizalmat szerdán a Fővárosi Közgyűlés három budapesti színház esetében, az Újszínházat Dörner György irányíthatja tovább. Bodó Viktor és Hargitai Iván után Hudi László is nyilvánosságra hozta pályaművét.
Hudi Lászlóék közleménye:
“Kedves színháziak, színházbarátok, kedves érdeklődők, politikusok!
Elérkezett a nagy nap. Nyilvánosságra hozzuk pályaművünk. Azt gondoltuk, hogy nagyon jót tenne a városnak és az országnak egy olyan színház, mint amit ebben a pályázatban megálmodtunk. Sajnos ezúttal nekünk nem adatik meg, hogy a gyakorlat terepén is kipróbáljuk koncepciónk. De nem ragaszkodunk hozzá, hogy feltétlenül mi valósítsuk meg. Kedves leendő és regnáló színházigazgatók, figyelem! Ha kedvük és idejük engedi, olvassák el szösszenetünk és ha látnak benne fantáziát, nyugodtan vegyenek át belőle ötleteket, motívumokat, de akkor sem haragszunk meg, ha minden elképzelésünket megvalósítják saját színházukban.
A Tisztelt Olvasók majd látni fogják a mű végén azt a nem mindennapi támogatói névsort, amely némi garanciát jelent pályázatunk színvonalára nézvést. Ezúttal is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik nevüket adták elképzeléseinkhez, és azoknak is, akik szóban fejezték ki támogatásukat, illetve előre is köszönjük azoknak, akik veszik a fáradtságot, hogy végigolvassák az alant következő, egyelőre megvalósulatlan, de megvalósulásra váró fantazmagóriánkat!
Felkérjük továbbá a többi pályázót, hogy ők is hozzák nyilvánosságra pályázatukat, hogy kialakulhasson egyfajta párbeszéd arról, hogy hogyan képzeljük el ma az Újszínházat, mint a magyar dráma színházát. Egyáltalán, hogy hogyan képzeljük a magyar színházat."
Hudi László (fotó: Dér Asia, mandarchiv.hu)
Részlet a pályázatból:
Színház és politika
"A színház története során mindig is megkerülhetetlen kérdés volt, hogy a színház miképpen definiálja politikához való viszonyát. Erre a kérdésre koronként más-más válasz született, de egy alaptényező sosem változott: a színház a jelen kérdéseivel foglalkozik egy társadalmi fórum keretében, melyet előadásnak nevezünk, vagyis a színház - természeténél fogva - mindig politikus.
A kérdés úgy árnyalható, hogy a színháznak reflektálnia kell-e az aktuálpolitika eseményeire. Mivel az aktuálpolitika és a színház tárgyát egyaránt a jelen társadalmi kérdései képezik, az érvényes színház megkerülhetetlen velejárója lesz az aktuálpolitikával való párbeszéd, konfrontáció. Ez nem összetévesztendő aktuálpolitikai állásfoglalással - ez a színház természetétől idegen. Arról van szó csupán, hogy a színházat ugyanazok a kérdések izgatják, mint az aktuálpolitikát, és gyakran előfordul, hogy másképp közelítik meg ezeket a kérdéseket. Így aztán azt állítjuk, hogy a jó színház aktuálpolitikai kérdésekkel (is) foglalkozik, de nem aktuálpolitizál.
Ha a színház pártokat, politikai irányzatokat szolgál, megfullad. Egyetlen színház van, a humánus színház, mely az embert szolgálja, vagyis arra hivatott, hogy a társadalom alapkérdéseivel foglalkozzon abban a korban, amelyben működik.
Igen, az új színház politizáló színház, de a jelző megint csak felesleges, hiszen elemi tulajdonságot jelöl. Mégsem az."
A teljes pályamű itt érhető el (.pdf).
▪ "Tranzitzónává kívánjuk tenni az Újszínházat" - Benkó Bence és Fábián Péter válaszolt
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.