"Nem tudom, mi fér még bele az életembe" - Eperjes Károly tanításról, színigazgatásról

A tizedes meg a többiek apropóján Eperjes Károllyal mesterekről, tanítványokról, hatalom és művészet kapcsolatáról, valamint színház-igazgatói pályázatról beszélgetett a Népszabadság.

A kérdésre, miről fog szólni 2016-ban a 41 éves A tizedes meg a többiek, a színész-rendező úgy felelt: “Remélem, ugyanarról, amiről a Keleti Márton rendezte klasszikus film. Sok humorral, fifikával, szolidaritással és küzdelemmel mindenféle borzalom közepette túlélni, és mindenekfelett embernek maradni”.

Eperjes Károlyt arról is faggatták, mi a véleménye arról, ha egy politikai erő a hatalom birtokában különböző eszközökkel, de befolyásolja a művészi szabadságot: “Játszottam olyan produkcióban, amely erről a problémáról szól. Ilyen Bulgakov Moliere-je, más néven Álszentek összeesküvése című darabja. A műben szerintem a Napkirály, XIV. Lajos helyesen támogatja mecénásként Moliere-t, ugyanis felhívja a figyelmét, hogy a társadalmi visszásságokat ábrázolni jó, de ő mecénásként elvárja, hogy a végén katarzist nyújtson. Tudjuk, hogy voltak Moliere-művek, amelyeket a Napkirály hatására átírt a szerző, és ezek így tökéletesek. Úgy tudnám összefoglalni, hogy ha a regnáló hatalom a művészetet jól megtermékenyítve nyúl valamilyen művészeti intézmény alá vagy mögé, az helyes. Ha nem így, akkor az helytelen”.

Annak kapcsán, hogy színházi elválásuk után hogyan tud együtt dolgozni Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház igazgatójával a Kaposvári Egyetemen, úgy nyilatkozott: “Intézményi szinten találkozunk, nem tudok semmi olyan negatívumot említeni, amit meg kellene osztanom a nyilvánossággal”.

Arról, hogy most a legfőbb hivatásának a tanítást tekinti, elmondta: “Major, Taub, Vasziljev a Művész Színházban, említhetem Simon Zsuzsa tanárnőt, Gáti József tanár urat, de a Zsámbéki-Ascher-Babarczy-Székely-csapatot is, elég példát adtak a pályámon. Tőlük és pedagógus szüleim hozzáállásából sok mindent elleshettem, amit továbbadhatok. Élvezem, ahogy a diákjaim tanulnak, óriási öröm, ahogy egyről kettőre jutnak és látom a fejlődésüket”.

A kérdésre, felmerült-e benne, hogy Rátóti Zoltán lemondása után pályázik a direktori székre, azt felelte: “Annyira korai ez még. (…) Erről egyelőre nem lehet beszélni. Úgy tudom, hogy a kétéves átépítés idején a színház nem állandó épületben működik majd. Még nem tudom, hogy ezt a fenntartó milyen módon óhajtja megvalósítani. Van most a Pesti Magyar Színházban feladatom. Főiskolásként itt kezdtem a pályámat, és boldogan mondtam igent Zalán János igazgató úr felkérésére, hogy legyek társa a színház szellemi, fizikai újraélesztésében. Nem szeretnék erről lemondani. Hogy e mellett és a tanítás mellett mi fér bele az életembe most már túl a hatvanon, jelen pillanatban nem tudom”.

A teljes interjút a Népszabadságban olvashatják.