"Hiszek a szerencsében és az ihletben" - Pártay Lilla balettművész, koreográfus 75 éves

Pártay Lilla Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, koreográfus, a nemzet művésze, a táncba öntött történetek mesélője október 25-én hetvenöt éves.

Gyermekkorában Nádasi Ferenc legendás balettiskolájában ismerkedett meg a tánc alapelemeivel. A szakmai képzés következő állomása az Állami Balett Intézet volt, ahol 1961-ben végzett, s még ugyanebben az évben az operaházhoz szerződött. 1968-ban a várnai balettversenyen táncosként bronzérmet nyert és megkapta a legjobb koreográfusnak járó díjat. (A versenyre készült számára egy pas de deux, de ő úgy érezte, hogy az nem neki való, ezért az Operaház akkori sikerdarabja, a Manon Lescaut ihletésére saját magának álmodott egy kettőst.)

fotó: Lugosi Lugo László

1971-1974 között a berlini Komische Oper, 1975-ben pedig a müncheni Staatsoper vendégszólistája volt. Vendégszerepelt Peruban és Monte-Carlóban is. 1971-től az Operaház magántáncosa, majd szólistája volt. A kecses mozgású, rendkívüli muzikalitással és drámai kifejezőerővel jellemezett balerina legjelentősebb alakításai közül kiemelkedik Seregi László Sylviájának címszerepe, Ashton "rosszul őrzött lánya", A hattyúk tava orosz változatának kettős főszerepe. Saját bevallása szerint kedvenc szerepe a Seregi-féle Spartacus Flaviája és a Giselle címszerepe volt. Modern szerepekben is kiemelkedő alakításokat nyújtott, hosszabb időt töltött el Maurice Béjart együttesében, Bartók Béla Csodálatos mandarinjának négyféle változatában táncolta a női főszerepet. 1986 és 1990 között a Fővárosi Operettszínház balett igazgatójaként tevékenykedett, 1990-től koreográfusként dolgozik.

Koreográfusi pályája csaknem két évtized után Liszt-zenére készült egyfelvonásosokkal folytatódott. Első egész estés balettje, a Csajkovszkij zenéjére készített Anna Karenina hatalmas közönség- és szakmai sikert hozott. Ezt követte a Schubert zenéjére készült Velencei mór és a Ravel Bolerójára alkotott koreográfia. 2001-ben Bartók zenéjére Concerto címmel készített egyfelvonásost, 2002 őszén a Dohnányi-balettest műsorába koreografálta meg a Szimfonikus perceket. 2003-ban mutatták be Mozartról koreografált balettjét, melynek ő írta a szövegkönyvét, a produkciót ő tanította be és ő is állította színpadra. 2007-ben tartották az Elfújta a szél című regény három felvonásos, kosztümös balett-változatának világpremierjét a Magyar Állami Operaházban, a koreográfiát Pártay Lilla készítette, a zenét Antonín Dvorák műveiből Medveczky Ádám állította össze. 2013-ban az operaház Az Aranyecset címmel mutatta be a Munkácsy Mihály élettörténetét feldolgozó, egész estés, cselekményes táncjátékát. Az ősbemutatóval a képzőművész családból származó koreográfus négy éven át dédelgetett álma vált valóra.

Pártay Lilla művészi munkáját számos díjjal jutalmazták. 1972-ben Liszt Ferenc-díjas, 1977-ben érdemes, 1981-ben kiváló művész lett, 1992-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. 1994-ben Kossuth-díjjal tüntették ki a Magyar Állami Operaház Balettegyüttesében végzett, több évtizedes kimagasló előadóművészi teljesítményéért, koreográfusi munkásságáért. 2009-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották, így fémbe öntött lábnyoma a Nagymező utcában látható, 2010 óta az Operaház örökös tagja. 2011-ben, pályafutásának ötvenéves jubileumán az Operaházban az Anna Karenina előadása után köszöntötték, 2012-ben a tánc világnapján életmű-díjjal ismerték el. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjává választották, 2015-ben A táncművészet, mint összművészet - az előadó és alkotóművész szemszögéből címmel tartotta meg akadémiai székfoglalóját. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal tüntették ki.

"Akkor mikor én kezdtem a pályámat valóban szentély, egy elvarázsolt kastély volt a színház, annyira szegények voltunk, hogy itt éltünk" - mesélte egy korábbi interjújában a művésznő. "A szegénység az utcán volt és az otthonokban, de az opera, a balett akkor is elkápráztató volt. Ma ez a kontraszt már nincs meg, de amiért azt mondom, hogy ma már talán nem olyan szívesen lennék táncművész az Operaházban, az a lehetőségek hiánya miatt van. Meredek volt az utam, sok munkával és küzdelemmel, mire befutottam, de aztán bejárhattam a világot Dél-Amerikától a Közel-Keletig, akkor minden politikai esemény mellé járt egy vendégjáték, rengeteget utazott a társulat mégha konzerven éltünk is. Nagyon színes repertoárt táncolhattam végig, rengeteget dolgoztam, ezt hiányolnám ma, ha most kezdeném a pályát, ez az, ami ma nem adatik meg a fiataloknak. A balettművészé egy olyan rövid karrier, hogy aki erre a pályára lép, az szeretné azt a huszonöt évet kihasználni. Gyakorolni, próbálni senki sem szeret, az előadás, a közönségnek táncolás a lényeg. Nem voltunk a klasszikus balett műfajában elszigetelve, én rengeteget táncoltam a televízióban is, mi voltunk a modern balett, az operettkar, mindenhová az Operaház társulatát hívták. A koreográfiáimba, még az utolsó nagy elképzelésembe is belecsempészem a modern technikát. Ugyanakkor a klasszikus alapot nem lehet kiradírozni, a nyugat-európai, észak-amerikai vezető kortárs vagy modern együttesek művészeinél is alapkövetelmény ez a technikai tudás, amitartást ad, rendet csinál a testben, az amatőr ízét elveszi a táncnak. (...) Hiszek a véletlenben, hiszek a szerencsében és az ihletben is, hiszen enélkül nem jutottam volna el idáig, de nálam a szerencse mindig kronologikusan követi a rengeteg munkát, vagyis jött a szerencse, ha már eleget dolgoztam érte." - fejtette ki Pártay Lilla.

Forrás: Színház.hu, MTVA Sajtó- és Fotóarchívum, MTI, Fidelio