Ifj. Vidnyánszky Attila, Vecsei Miklós: "Azon dolgozunk, hogy ne kelljen elengednünk egymást"

Közös osztályban végeztek, mindketten színészként diplomáztak. A III. Richárd volt a negyedik közös munkájuk volt. Ifj. Vidnyánszky Attilát és Vecsei Miklóst a Fidelio kérdezte.

A Fidelio cikkéből:

"Egyik osztályfőnökünk, Marton László mondta már az egyetem elején, hogy nem színészeket, színházi embereket szeretne képezni. Egyszerű, de fontos mondat. Színházzal foglalkozunk továbbra is, csak most több lehetőségünk nyílt máshonnan megközelíteni a színpadot" - mondta ifj. Vidnyánszky Attila. Vecsei Miklós hozzátette: az egyetemi öt év után mindkettejüknek jól esik, hogy más szerepkörben is kipróbálhatják magukat. "Minket valóban 'színházcsinálónak' neveltek, a színház nyelvén keresztül szeretnénk foglalkozni korunk legfontosabb kérdéseivel. Hogy ehhez éppen színészként, íróként, rendezőként tudjuk a legtöbbet hozzátenni, azt az aktuális anyag dönti el."

 Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Vecsei Miklós elárulta: számukra nem volt kérdés, hogy az egyetem után is együtt maradnak. "Barátok vagyunk, azon dolgozunk, hogy ne kelljen elengednünk egymást. Sajnos mi egyelőre nem tudunk olyan egzisztenciális biztonságot nyújtani, hogy társulatként működjünk tovább, de azok az emberek, akik az egyetemen, úgymond, a családunkat alkották, mindig a legfontosabb alkotótársaink maradnak, s remélem, évtizedeken keresztül minél sűrűbben keresztezik majd egymást az útjaink."

Ifj. Vidnyánszky szerint ha lenne bármilyen olyan lehetőségük, ahol meg tudnának kapaszkodni, akkor nem csak gondolkodnának egy önálló társulat megalakításán. "De most azt érzem, hogy az elkövetkező egy-két évet mindenki gyakorlati időszakként fogja fel. Szükségünk van arra, hogy megtapasztaljunk más társulatokat, más légkört, minél több színésszel, rendezővel próbálhassuk ki magunkat. S bár nagyon hiszünk a közös munkáinkban, azt gondolom, néha jó más dolgokkal is találkozni, másoktól tanulni. Abban bízom, hogy egyszer majd adódik egy olyan helyzet, amire lecsapunk, és együtt tudjuk továbbvinni, továbbfejleszteni, amit eddig képviseltünk. Azt hiszem, csak ennek van igazi értelme."

Hegedűs D. Géza állandó szereplője előadásaiknak. A kérdésre, mit képvisel ő számukra, Vecsei Miklós így felelt: "Apánk helyett apánk. Amellett, hogy az egyik legjobb színész, tanárunk, mesterünk, rengeteg energiát kapunk tőle. Nem tudok elképzelni nélküle előadást. Amikor elkezdünk egy újabb közös munkáról gondolkodni, szinte az első kérdés, hogy melyik szerepet játssza ő. Zsótér Sándortól megtanultuk, hogyan kell egy darabot olvasni. Marton Lászlótól azt, hogyan kell megcsinálni egy darabot. Sok minden ragadt ránk tőlük. De a legfőbb, amit mestereinktől megtanultunk, a szenvedély, ahogy ők állnak hozzá a színházhoz. Valahogy ezt a szenvedélyt kellett ellopni tőlük. Ez volt a legnagyobb adományuk."

A teljes interjú itt olvasható.