„A gyerekek ki vannak éhezve a valódi kérdésekre” – a Széttört tál Zalaegerszegen

Kinek szól egy ifjúsági előadás? Maradjunk a biztonságos klasszikusoknál, vagy kockáztassunk és válasszunk mai történeteket?        

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Tantermi Deszka programja mellett, amellyel a térség közép- és általános iskoláit járják, a nagyszínpadon is igyekszik minőségi, gondolkodtató darabokat, mai történeteket kínálni a fiataloknak. Hogy ez nem könnyű feladat, azt bizonyítja, hogy a tavalyi évadban a Kövek című előadás megosztotta a szülők és a pedagógusok egy részét. (Erről itt olvashatnak bővebben.) A színház folyamatos párbeszéddel és az előadások feldolgozásához hasznos anyagok összeállításával reagált erre a helyzetre. Az idei ifjúsági bérletes évadot pedig egy újabb komoly vállalással, Edward Bond Széttört tál című darabjával nyitották, Bethlenfalvy Ádám rendezésében. Az előadásról a rendezőt, a színészeket és néhány gyermeknézőt is megkérdeztünk.

A színlap így foglalja össze a Széttört tál cselekményét: „2077-et írunk. Nem lehet pontosan tudni, hogy mi zajlik odakint. Egy háromtagú család asztalhoz ül, élik a hétköznapi életüket. Mindenki másként reagál a kinti zűrzavarra. Az anya gondoskodni próbál, és úgy csinál, mintha minden mehetne tovább változatlanul. Az apa félti a családját, és ki akar zárni mindent, ami kint történik. Kislányuk pedig egy külön világba menekül. De nem maradhat egész életében bezárva, muszáj látnia és megértenie, hogy mi történik odakint. De mi segítheti abban, hogy helytálljon egy veszett világban?”

      Bellus Attila, Pap Lujza, Kátai Kinga (fotó: Pezzetta Umberto)

Bethlenfalvy Ádám hosszú évek óta foglalkozik Edward Bond színházával, kutatja, fordítja, rendezi darabjait. De most először rendezett vidéki kőszínházban. A kérdésre, hogy mennyiben volt más ez a munka, és mennyit változott az előadás a májusi próbabemutató visszajelzései alapján, ezt válaszolta: „Mivel itt nincs lehetőség utófoglalkozásra, arra törekedtem, hogy lazítsak, könnyítsek az előadásmódon, a formán, hogy a mese felé mozduljon el. Ez nem a játékmódban jelentett változtatást, hanem a díszletben, zeneválasztásban, dramaturgiában. Törekedtem arra, hogy a házon belül játszódó történetet lezárjam. A munkabemutatón is azt tapasztaltam, hogy hagyni kell a nézőket fellélegezni, lazítani, és változtattunk azon is, hogy még hangsúlyosabbá tettük: ez a lány története, az áll a középpontban, hogy ő hogy jut ki ebből a helyzetből. Összességében azt mondhatom, hogy gyerekbarátabbá tettük az előadást. Az előadáshoz Madák Zsuzsanna dramaturggal összeállítottunk egy feldolgozást segítő tanári csomagot. (A csomag a színház honlapján, itt érhető el.) Sokat segített, hogy a négy színész közül hárman már dolgoztak színházi nevelési előadásban, és a negyedik, Pap Lujza is nagyon nyitottan állt hozzá a munkához.”

Ha utófoglalkozás nincs is, az előadás előtt egy kb. húszperces előfoglalkozást tartanak. 300-400 gyerekkel nem egyszerű beszélgetni. Az általunk látott előadás előtt Mihály Péter vezette ezt a beszélgetést, rákérdezve például arra, hogy a díszlet alapján milyennek képzelik az ajtón túli külvilágot, vagy hogy mi a különbség a gyermeki és a felnőtt képzelet között. A gyerekek kíváncsian és élénken kapcsolódtak be a beszélgetésbe, gondot inkább az okozott, hogy a sok jelentkező közül az időkorlát miatt kevesen juthattak szóhoz.

                      Bethlenfalvy Ádám (fotó: Pezzetta Umberto)

Mihály Pétert is megkérdeztük a próbafolyamatról és az előadás fogadtatásáról is. Ugyanis idén is volt olyan pedagógus, aki azt jelezte, hogy nem ilyen előadásokat kellene a gyerekeknek játszani. A színész – aki maga is rendez – így látja: „Igaz, hogy ez egy nagyszínpadi előadás, de eszköztárában közel áll a tantermihez. Nagyon becsülöm az ilyen tiszta, csak az emberre koncentráló munkát. És úgy látom, hogy működik: a premieren a takarásból monitoron néztem a nézőteret, és sokszor mintha lefagyott volna a kép, úgy ültek s gyerekek, mozdulatlanul, figyelve. Ezek után nehezen tudom elképzelni, hogy nem érdekli őket az előadás, inkább azt tapasztalom, hogy ki vannak éhezve a valódi kérdésekre. Ezt az előbeszélgetésen is tapasztalom, a gyerekek sokszor nagyon pontosan fogalmaznak. Szerintem a zalaegerszegi diákok szerencsés helyzetben vannak, hogy ilyen előadásokon szocializálódhatnak, és hiszek benne, hogy a színház hozzájárul ahhoz, hogy felelős, gondolkodó felnőttek legyenek. ”

Kátai Kinga játssza a lányt az előadásban, aki a külvilág és az apjával való konfliktusok elől egy képzeletbeli baráthoz menekül: „Úgy látom, hogy a gyerekek mennek a történettel. A kitalált barát megragadja őket, sok gyereknek van ilyen, nekem is volt annak idején. Nyolcéves kislányt játszom, de igyekszem nem külső gesztusokkal tenni, hanem a gyermeki hitet, rácsodálkozást, kíváncsiságot keresem magamban. Azt remélem, ha jól csinálom, akkor megteremtődik a karakter. A cél az volt, hogy a gyerekek velem tudjanak azonosulni, ezért a szülők viszonyát nagyon finomra kellett hangolni.”

Pap Lujza is így látja: „Az anya szerepe egyfajta szemlélőszerep, figyeli az apa és a lány furcsa viszonyát, billeg közöttük. Két ifjúsági előadásban játszottam eddig, azok ehhez képest vidám, harsány szerepek voltak. Ez inkább olyan, mintha felnőtteknek játszanánk, a finomságát, komolyságát kellett megérezni. Első olvasásra nagyon megviselt ez a történet, de termékeny próbafolyamat volt, jó iskola.„

      Bellus Attila, Mihály Péter, Kátai Kinga (fotó: Pezzetta Umberto)

Az apát játszó Bellus Attila kifejezetten szereti Bond világát: „Nagyon jó darabnak tartom, szeretem az abszurditását, rengeteg gondolatot elindított bennem. Ádám sokat követelt tőlünk, de sokat is adott. Minden próbafolyamat a nulláról indul, ebből a szempontból nem éreztem különbséget, nem dolgoztunk máshogy, mint egy másik előadásnál. Jó volt, hogy a próbabemutatón sok visszajelzést kaptunk. Kiderült például, hogy figyelnünk kell arra, hogy az apa-anya-lány viszonyrendszerben a lány története a hangsúlyos, a szülők viszonya ehhez képest másodlagos.”

Az előadás után, amit a gyerekek végig élénk figyelemmel követtek, a benyomásaikról kérdeztük néhányukat. Három hatodikos fiú arról beszélt, hogy titokzatosnak találták a történetét, de nagyon érdekesnek is. Egy harmadikos kislány (akit annak ellenére hoztak el, hogy a színház 5-8. osztályosoknak ajánlja az előadást) azt mondta, hogy ő a tévében „sokkal ilyenebb filmeket” is látott már, és hogy szerinte ez is egy mese, csak kicsit más, mint a többi. Egy nyolcadikos lány pedig azt mondta, hogy szerinte az az előadás üzenete, hogyha így haladunk, olyan üres és ijesztő világban fogunk élni, mint amilyen az előadásban a külvilág volt.

Sztarenki Pált, a színház művészeti vezetőjét arról kérdeztük, hogy folytatják-e ezt az irányt? Elmondta, hogy dr. Besenczi Árpáddal, a színház igazgatójával együtt úgy gondolják, hogy az a munka, amit hat évvel ezelőtt a Tantermi Deszka programmal kezdtek, mostanra beérett és elért a nagyszínpadig. A gyerekek nem udvariaskodnak, ha leköti őket az előadás, ha a saját történetüket, problémáikat látják viszont a színpadon, akkor figyelnek. Ez történik most is. A világ megváltozott, változnia kell a színpadi világnak is. A vidéki színházaknál az ilyen ifjúsági előadások még kivételszámba mennek, de Zalaegerszegen a folytatáson gondolkodnak. Ehhez meg szeretnék nyerni a tanárok és a szülők bizalmát is. A Széttört tál munkabemutatója után is voltak kritikus hangok, ahogy a mostani bemutató sem tetszett minden pedagógusnak, de úgy tűnik, a gyerekeknek igen. Jó jel az is, hogy idén több ifjúsági bérlet fogyott, mint tavaly, vagyis van igény a korszerű, gondolkodtató ifjúsági színházra Zalaegerszegen. 

(Szinhaz.hu)