Örökös tagságot kapott a társulat fodrásza és sminkmestere Békéscsabán

Lakatos Vera hatvan éve dolgozik színházi fodrászként, férje, Lakatos Károly ötven éve fodrász-, smink- és maszkmester. Hivatásukról meséltek.

A Magyar Teátrum-díjas mesterek elhivatottságát, hűségét és életművét a Békéscsabai Jókai Színház november 12-én örökös tag címmel jutalmazta.

Lakatos Károly helyzete azért is egyedülálló, mert 1966-ban - Vass Károly igazgató idején - rögtön műhelyfőnöknek, azaz fodrásztár-vezetőnek szerződött Békéscsabára. S mint mondja, inkább az a jellemző, hogy a fiatalnak ki kell várni a sorát, amíg ilyen pozícióba kerülhet. A katonaság előtt Budapesten volt fodrásztanuló, az Operánál sajátította el a szakma fortélyait.

bekes_ignacz_bence.JPGLakatos Vera és Lakatos Károly (fotók: Ignácz Bence)

- Az Opera abban az időben korhű jelmezeket és sminkeket vitt színpadra, komolyan vette a hagyományos színjátszás kellékeit. A prózai színházakra ez kevésbé volt jellemző. Az utóbbi években viszont láttam már néhány olyan közvetítést, amely megdöbbentett. A modern felfogás, a farmer, a sminknélküliség - lehet, hogy a korom miatt - nem az én világom. Az kevés, hogy bejön egy 60-70 kilós ember és azt mondja, én vagyok Kossuth. Minden faluban, városban látom a szobrot, van elképzelésem. Nem jó, hogy a modern színház nem figyel a fejekre – vélekedik Lakatos Károly.

A színész nem játszik minden darabban, de a fodrász nélkül egyetlen este sem megy fel a függöny. Lakatosék tapasztalata szerint az egész színházi szakma országszerte keveset foglalkozik azokkal a műhelyekkel, amelyek az előadásokat kiszolgálják. Fekete Péter vezette be 2010-ben a Színitanházban a háttérszakmák oktatását, és a tárak dolgozóinak elismerésére megalapította a Magyar Teátrum Díjat, amit a házaspár elsőként nyert el.

- A színházban az előadások kiszolgálása a legkeményebb munka – állítja Karcsi. - A színész játszik egy darabban, aztán háromban nem, utána megint egyben. Van ideje, amikor együtt lehet a családjával. Nekünk viszont nincs, mert minden egyes esténk foglalt, jönni kell, sokszor délután, hétvégén. Ritka az az öltöztető, kellékes, aki nem elvált. Csak akkor működik a család, ha mind a ketten itt dolgozunk. A színházi munka a családdal szinte összeegyeztethetetlen.

Nekik valahogy mégis sikerült. A műhelyben „egymásba botlottak”, két és fél év után összeházasodtak, azóta együtt vannak. A gyerekek mellé mindig fogadtak valakit. „A színészgyerekek, a műszaki gyerekek nem szeretik a színházat.” Persze, hogy nem, hiszen úgy nőnek fel, hogy a szüleik nincsenek velük, elmennek otthonról, mindig a színház a fontosabb.

-  Azt látom több színháznál, hogy amikor ölbe kellene venni a fafejet, húzogatni egyenként a hajszálakat, az már nem megy. Nem veszik már kézbe a tűt. Akik megtették, elmentek. Nagyon nehéz munka, időigényes, türelem kell hozzá. Ezért ma már a körszakállat, a parókát inkább csináltatják. Ez a része a szakmának nem vonzó a fiatalok számára. Sőt, taszítja őket. Kisminkelni szeretnek, a látvány vonzó nekik. Kellene egy cseléd, aki az alapot csinálja, aki görnyed, és a fiatal a végén csak odanyomja a ragasztóval a kész terméket. Pedig attól lesz valaki jó sminkmester, hogy a szakállat, hajat meg tudja csinálni. Itt rengeteg dolog van, ami nem látványos, hanem alap, kiindulás. Fűzögetni, varrogatni nehéz meló, és a fiatalokat nem érdekli – meséli Lakatos Károly.

bekes_1.JPG

Álláspontjuk hagyományos: a darab, a kor megértéséhez, a színházi varázslathoz nagyban hozzájárul a jelmez, a frizura és a smink. A nézőnek tetszik a látvány,  a jelmez, a haj, a smink kell, hogy beleélje magát a történetbe, bár nem mindig akarja, hogy a tükörben magára ismerjen. A színház véleményük szerint legyen színház, varázslat, mese, hangulat.

Vera tanulóként 1957-ben, 15 évesen került a színházhoz. Három esztendővel azelőtt önállósult az intézmény, lett saját társulata. Albérletben lakott náluk pár színész és a mestere, a szegedi fodrász. Kulák gyereknek bélyegezve nem vették fel sehová, jól jött a színházi fodrászat lehetősége.

Elmondásuk szerint ami a színésznek a siker, a taps, amikor meghajol, az a fodrásznak, sminkesnek is elismerés. A kulisszák mögött annak a tapsnak ugyanúgy örülnek, mint ha a színpadon köszönnék meg. Gondolatban, érzésben ott vannak – a mesterségükkel, a szolgálatukkal, és mindkettő összetett tudomány.

Ez az életük és imádják. Díj, kitüntetés, örökös tagság - mindez szívet melengető érzés, megerősítés, de az élet megy tovább, és a munka nem lesz kevesebb, a fodrászműhelyben biztosan nem. Vera mosolyogva mondja, hogy pihenésnek elég annyi, amennyi két előadáskezdés között jut. Karcsi ehhez azt teszi hozzá: jó érzés, hogy nem feledkeznek meg az emberről. Én meg annyit, hogy róluk nehéz lenne. Szerintük igazgató válogatja. Nos, a Lakatos házaspár csak tudja, hiszen 14 igen különböző direktori korszakot szolgáltak végig Daniss Győzőtől Seregi Zoltánig. Szerintem ez már önmagában megér egy misét, elismerést, örökös tag címet. De a színházi végszót Karcsi mondta ki: „Milyen jó lesz, hogy a családnak, az unokának elmondhatom, ezt kapta az öreg!

Niedzielsky Katalin

(Forrás: Békéscsabai Jókai Színház)

 

süti beállítások módosítása