A Budapest Táncfesztivál idén is színes programot kínál

A Nemzeti Táncszínház által szervezett fesztivál február 18, és március 1. között kerül megrendezésre, hazai és nemzetközi táncművészekkel. 

A kortárs táncvilág európai társulatai közül a Nederlands Dans Theater 2-t, a Skót Táncszínházat és a spanyol La Veronal-t hívták meg a szervezők ebben az évben. Emellett a Szegedi Kortárs Balett, a Pécsi Balett, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a Budapest Táncszínház, valamint a Fitos Dezső Társulat, a Közép-Európa Táncszínház illetve a Miskolci Balett – GG Tánc Eger produkciói szerepelnek a fesztivál programjában. A Budapest Táncfesztivál a MÜPA-ban, a Nemzeti Színházban, a Zeneakadémián, a Pesti Vigadóban és a MOM Kulturális Központban várja a táncművészeti programok iránt érdeklődőket.

Handman

A kortárs táncművészet egyik elismert társulata, a Nederlands Dans Theater 2 február 18-án és 19-én a MÜPA Fesztivál Színházában mutatja be Sad Case/Handman/Cacti című három részből álló műsorát. A Sad Case című darab 1998-ban jött létre, amikor Sol León (a táncmű egyik koreográfusa) héthónapos terhes volt a lányával. Azóta a balettet egy adaptált változatban játsszák

A Handman kellemes utazásra hív egy eddig még felfedezetlen úton, ahol rövid találkozásokra kerül sor férfiak és nők, nők és nők, nők és férfiak, férfiak és férfiak, valamint az ember és a Handman között. A cím a darab egyik adott pillanatára utal, melyet akár el is kerülhet a figyelmünk.

A Cacti koreográfusa Alexander Ekman, magát a ritmus megszállottjának tartja, mivel egyik jellegzetessége kortárs zenei világok létrehozása. Ez a koreográfia, melyhez csak komolyzenét használt fel, Schubert A halál és a lányka művének újraértelmezését eredményezte, melyhez a Holland Szimfóniát is felhasználta.

Február 21-én szintén a MÜPA Fesztivál Színházában láthatja a közönség a Skót Táncszínház két részből álló estjét, Dreamers/TutuMucky címmel. A Skót Táncszínház Skócia nemzeti, kortárstánc társulata és a Dundee Rep Színház része. Fleur Darkin irányítása alatt a társulat célja, hogy kiváló és merész munkákat vigyen színpadra, olyanokat, amelyekben a mozgó test ereje dominál.

Skót Táncszínház

A Dreamers koreográfiáját Anton Lachky készítette. Számára örömet jelent, ha értelmet adhat az értelmetlennek, ha megtalálhatja a kapcsolatot a valóság és a szürrealizmus között. Munkáját az előadók fizikai állapotára építi, kiemelve a mozgó test szépségét és erejét, ugyanakkor szellemes és humoros stíluselemekkel is összekapcsolja. A TutuMucky koreográfusa, a londoni székhelyű Botis Seva olyan művész, akit a színlap szerint a társadalmi és politikai kérdések energiával, valamint humorral teli, magával ragadó rendezésmódjáról ismernek.

A Zeneakadémia Solti termében különleges zene - és táncművészeti bemutatóra kerül sor Kodály dialógok címmel, február 22-én. A Nemzeti Táncszínház felkérésére a Közép-Európa Táncszínház (KET) két Kodály zenemű elkészítésére vállalkozik, amelyekhez nemzetközi karrierrel rendelkező zeneművészeket hívott meg Rohmann Ditta és Kruppa Bálint személyében.

Kodály dialógok (fotó: Dusa Gábor)

Kodály Opus 8-as cselló szóló szonátájában három hangulat, három táncművész, három párbeszéd kialakulását, épülését, beteljesülését és egybefonódását követhetjük nyomon, mindvégig Rohmann Ditta központi (és nem csak hangzásbeli) jelenlétével. Az előadás második része Kodály Opus 7-es Duója. Ebben a részben az alkotók szándéka szerint a zene és tánc párbeszéde kiteljesedik, a két dinamikus zeneművész kommunikációja megfeszíti a Solti terem akusztikus terét, és mindezen felül egy teljes társulat mozgási energiája épül rá a két szólista játékára. Az új bemutató a Junior Prima díjas csellóművész, Rohmann Ditta és a Lábán Rudolf- és Harangozó Gyula-díjas koreográfus, Kun Attila hosszú éveket felölelő együttműködésének következő állomása.

Február 23-án a MÜPA Fesztivál Színházában a La Veronal társulata mutatja be Siena című táncprodukcióját. A múzeum csarnokában egy festményt figyelő asszony ül. Az ajtó közelében egy férfi áll és figyeli a helyszínt. Ez az olaszországi Siena városába utazó La Veronal társulat új, az emberi test fogalmáról gondolatokat indító projektjének kiinduló helyzete. A darab az olasz művészet történetének megközelítésébe egy, az ember újra saját tudatára ébredését jelentő reneszánsz korban kezdődő és a korabeli valóságig eljutó utazásba ágyazódik.

Az előadás rendezője és koreográfusa Marcos Morau a táncművészet mellett a fotográfiában és drámában is jártas. Morau 2005-ben alapította meg a táncosokból valamint a filmes és színházi szakma képviselőiből álló La Veronal társulatot. A La Veronal művészeti koncepciója az expresszív média és a különböző kulturális – főként filmes, irodalmi, zenei és fotográfiai – vonatkozások folyamatos elemzésén alapszik.

Pisztráng (fotó: Papp Kornél)

Szintén február 23-án egy táncpremierre is sor kerül a fesztivál programjaként: a Fitos Dezső Társulat mutatja be Pisztráng című új táncművét a MOM Kulturális Központ Színháztermében. A Fitos Dezső Társulat hitvallása kezdetektől fogva ez: „a tiszta forráshoz visszatérve kortárs módon interpretálni néphagyományunk egyik legszínesebb és leggazdagabb tárházát, az autentikus néptáncot”. Erre tesz kísérletet a legújabb táncszínházi produkciójuk a Pisztráng. Az előadás rendezője és koreográfusa Fitos Dezső.

Február 24-én kerül sor a norvég-magyar balett kurzus gálaműsorára a MOM Kulturális Központ Színháztermében. Február 11. és 25. között a Magyar Táncművészeti Főiskola (február 1-től: Magyar Táncművészeti Egyetem) biztosít helyet annak a kéthetes balett kurzusnak, amelyen az Oslo National Academy of the Arts hallgatói és balettmesterei, a Frankfurti Művészeti Egyetemről Mark Spradling táncművész, koreográfus, továbbá hazai balettművészek, balettmesterek és koreográfusok, valamint a magyar végzős hallgatók vesznek részt. A nemzetközi rendezvény célja egymás kultúrájának, táncművészetének megismerése, új stílusok, előadásmódok, módszerek elsajátítása. A közös gálaest tiszteletadás a Dohnányi-év alkalmából, egyben emlékezés az egyik legjelentősebb magyar alkotóra, Seregi Lászlóra.

Magyar Táncművészeti Főiskola (fotó: Kanyó Béla)

Szintén február 24-én kerül sor a Mi a kortárs tánc, - és hol vagyok ebben én? című beszélgetésre és táncestre a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán. Ezen az esten fiatal, még útjukat kereső művészhallgatók beszélgetnek arról, hogyan vélekednek a kortárs táncművészetről, hogyan viszonyulnak a múlthoz, az eredetekhez, és mit tartanak mindebből ma is érvényesnek. Ezt követően olyan alkotás-részleteket mutatnak be, melyek mostanában készültek vagy még készülőben vannak. A Magyar Táncművészeti Főiskola (modern szakirány) táncművész hallgatói vesznek részt a beszélgetésben, amelyet  Dr. Lőrinc Katalin moderálja.

Budapesten először láthatja a közönség a Pécsi Balett Száll a kakukk fészkére című táncszínházi előadását február 24-én a MÜPA Színháztermében. A pécsi produkció Ken Kesey mára kultikus alapművé vált regényének táncszínpadi adaptációja. A történetben az elmegyógyintézet Főnénije, Ratched nővér a hatalom megtestesítője, aki igen eredményesen szorítja be az általa megszabott keretekbe osztályának ápoltjait.

Száll a kakukk fészkére (fotó: Tóth László)

A Pécsi Balett alkotóit (a rendező Vidákovics Szlávent, a koreográfus Vincze Balázst és a zeneszerző Kovács Benjamint) a diktatúrák működési mechanizmusa érdekelte az elmegyógyintézetben játszódó történeten keresztül. „Előre írt szinopszis alapján kellett dolgoznom, így az tényleg rám volt bízva, hogy milyen stílus, műfaj, hangszerelés és ritmus világ foglaljon helyet az éppen aktuális jelenetben. Tehát nem fogok hazudni, ha azt mondom, hogy korrekt módon kaptam szabadkezet. Így természetesen hatékonyan, gyorsan és minőségben is kidolgozottan tudtam helytállni a stáb előtt” – nyilatkozta az előadás zeneszerzője, Kovács Benjamin.

Február 26-án a MÜPA Fesztivál Színházában az Anna Karenina című romantikus táncjáték szerepel a Budapest Táncfesztiválon, amely a Miskolci Balett – GG Tánc Eger koprodukciójában jött létre. A jól ismert történet szerint Anna Karenina, a társaság megbecsült tagja. Mindene megvan: magas rangú férj, gyerek, tisztelet. Ám egy végzetes napon összetalálkozik a fényes karrier előtt álló, fess katonatiszttel: Vronszkijjal. Ekkor még nem tudja, de ettől a pillanattól fogva élete már sohasem lesz az, ami eddig volt.

             (Anna Karenina - fotó: Gálos-Mihály Samu)

Velekei László (az előadás rendezője és koreográfusa) alkotásai fókuszában mindig az emberi érzelmek és azok mozgatórugói állnak. Tolsztoj terjedelmes regényéhez is ezzel a szűrővel nyúl: lecsupaszítva a cselekményt a két főhősre: Annára és Vronszkijra helyezi a hangsúlyt úgy, hogy közben szakít a kronologikus történetmeséléssel. „Velekei László koreográfiája érzékletesen és pontosan rajzolja meg a regény vázát, ahogy Anna Karenina összeroppan a családja, a szerelme és a helyzetet ridegen megítélő társasági élet között. Néhány osztott ablakos ajtó szalonná, egy ágy hálószobává vagy egy asztal pár székkel dolgozószobává változtatja az üres teret; az egyre erősödő vonatzaj és a füst, illetve a zömében klasszikus vagy báli zene, ritkábban modern hangzás a maga egyszerűségében jól szolgálja a táncdrámát” – írta az előadásról a 7óra7 kritikusa.

Február 27-én a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán a Budapest Táncszínház mutatja be új, két részből álló előadását, Jelenben a múlt (Róluk beszélve / Entre dos Aguas) címmel. A Róluk beszélve azt vizsgálja a táncművészet nyelvén, hogy milyen élmények hatnak a táncosokra és ezekből melyek azok, amelyeket meg is osztanak másokkal. Az alkotók ígérete szerint „a mozgásban levő táncosok pontról pontra “hódítják meg” a teret, mintha belerajzolnák s egyszerre több helyen is láttatni akarnák magukat. Egy lendületes táncot láthatunk, a mesterkéltség attitűdje nélkül, s a munka, amit végeztünk a felfedezés élményét adja majd”. A koreográfiát Fernando Troya készítette.

Az Entre dos Aguas az alkotók ajánlása szerint egy lendületes és rendkívül eredeti flamenco/kortárs táncelőadás. Mélyen áttanulmányozott ritmus, gesztikuláció és a különböző tánckultúrák elemei, szellemisége olvad össze ebben a darabban. A gitárjátékkal aláfestett előadásban feszültséggel és fájdalommal teli képek követik egymást. Ezután a karakterek összehasonlítására fókuszál a darab, erős és büszke kapcsolatokra, melyek a „Tablao” jelenetben érik el a feszültség csúcspontját.

Abszurdia

Az Abszurdia a Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója, amely először szerepel Budapesten, március 1-én a MÜPA Fesztivál Színházában lesz látható. A szegedi társulat meglátása szerint történetükben volt két darab, amely ironikus hangvétellel, bájos humorral reflektált a körülöttünk zajló élethelyzetekre, társadalmi problémákra. 1996-ban a Homo ludens, melyet 16 évig játszott a társulat, és a Homo hungaricus 2009-ben, amely egy falusi történetbe bújtatva mesél a 20. századi magyar sorsról. Ehhez a sorozathoz tartozik az Abszurdia, mely egy elképzelt európai meseország sajátos működésébe enged belátást. Lakói, az abszurdok a legegyszerűbb, hétköznapi dolgokban is nehézséget, bosszúságot találnak, így bár minden vágyuk a boldogság megtalálása, ez lehetetlen küldetésnek tűnik számukra. Az Abszurdia koreográfiáját Juronics Tamás készítette.

(Forrás: Nemzeti Táncszínház)