A jó színházat mindig a jó közönség termeli ki

Hogyan lehet 9,12-es osztályzattal igazgatni egy színházat.

A napokban hosszabbították meg a következő öt évre Gáspárik Attila igazgatói kinevezését a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház élén. Az általa beadott menedzsmentterv 9,12-es osztályzatot kapott a román Művelődési Minisztérium által meghirdetett versenyvizsgán. Egy romániai hírportál kérdezte az elmúlt és az elkövetkező évekről. 

                            Gáspárik Attila (forrás: Maszol.ro)

Gáspárik Attila 2011-es kinevezésekor azt a célt tűzte ki munkatársaival, hogy megismerjék a potenciális közönséget, aki valamiért még eddig nem akart elmenni vagy már nem járt a színházba. Emellett úgy vélték, hogy új közönséget kell felépíteni egy új koncepcióval és szélesebb látókörrel. Az új közönség megcélozása pedig nemcsak a színházba járásról szól: „mi egy kulturális kombinát vagyunk, nagyáruház, amely a színház köré épülő más művészeti formákkal, színházhoz köthető más eseményekkel és formákkal fog operálni” - fogalmaz Gáspárik Attila. Számukra az előadások mellett nagyon fontos a könyv, a zenei koncert, a különböző képzőművészeti kiállítások, mert véleménye szerint, aki színházba jár, olvas is és szeret képeket vagy fényképeket nézni. Így nemcsak egy színházi központot akartak létrehozni, hanem egy kulturális alkotó-gondolkodó műhelyt is.

Ebbe a koncepcióba illik, hogy előadásaikban a román-magyar kérdéssel is foglalkoznak: a Double Bind című előadással, vagy olyan kortárs művek bemutatásával, mint Székely Csaba Bányavaksága és Bányavirága. „Mi úgy kezeljük a színházat, mint egy élő, organikus művészetet, amely nem valamilyen piedesztálra emelt márványszobor, hanem alakítható művészet, és ebbe az alakításba valahol a közönség is beletartozik, mert mi nem hisszük, hogy lehet színházat közönség nélkül létrehozni”- hangsúlyozza Gáspárik Attila.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház

Eddigi tapasztalatai alapján úgy véli, hogy a nézők igénylik a kortárs művészetek dekódolásáról szóló beszélgetéseket. Mint mondja, „az irodalomórán megtanulják a diákok, hogy a Bánk bán és Az ember tragédiája a legjobb magyar dráma, de igazából a tanárok sem értik, hogy miért”. Ezért is tartja kiemelten fontosnak, hogy a fiatalabb korosztályt is megszólítsák. „Biztos vagyok benne, hogy a jó színházat mindig a jó közönség termeli ki, a jó közönség pedig számunkra az, aki nem csak önfeledt szórakoztatásra vágyik a színházban, hanem gondolkodni is szeretne”- teszi hozzá a színház és a közönség egymásra hatását kiemelve.

Gáspárik Attila ehhez kötődően a Bányavirág és a Bányavakság példáját említi, amely előadásokat mát hatodik éve játsszák, és most is csak egyeztetési nehézségek miatt kerül le a műsorról. „Ha 120-szor játszottuk, és nem a Csárdáskirálynő, akkor azt hiszem, tényleg van egy olyan közönség, amelyik bekapcsolja a biztonsági övet, tudja, hogy van légzsák, és mehet az előadás”.

Az interjúban az is szóba kerül, hogy más erdélyi színházakban a szórakoztató és az elgondolkodtató színház közötti átmenet sokkal botrányosabb úton történt meg. Gáspárik Attila véleménye szerint ez sok színházban lehet probléma és a színházak vezetésétől függ  a megoldás. Számukra nagyon fontos, hogy mi történik Kolozsváron, Nagyváradon, vagy éppen Temesváron, mert valamilyen szinten a színházba látogató romániai magyarság egy közösség: „Mi vagy együtt fogunk emelkedni, vagy együtt nem fogunk emelkedni” – vélekedik az erdélyi színházak kapcsolatáról.

A marosvásárhelyi színházról szólva elmondja, hogy ők másik utat választottak, mint a sepsiszentgyörgyiek és a kolozsváriak, amelyek élén két erős és karizmatikus rendező áll, és ők határozzák meg a színház profilját. „Mi megpróbáltunk  színészekben gondolkodni, és egyfajta többszólamú színházat igazgatni. Nem szeretnénk elnyomni egy bizonyos esztétikai irányba a színházat.”

A következő öt év terveivel kapcsolatban arról számol be, hogy a marosvásárhelyi társulat nemzetközi szereplésén is szeretne javítani. Célként fogalmazza meg, hogy a színház ne csak Románia és Magyarország színházi fesztiváljain vegyen részt, hanem más európai országokba is eljusson.

Az interjúban a következő színházi évadok terveiről is beszél Gáspárik Attila: „Akire én nagyon-nagyon számítok, az Tompa Gábor, egy olyan előadással, amely Marosvásárhelyről készítene. Azt mondta, hogy van egy pár történet, ami vele itt történt meg”. Mint elmondja, idén tavasszal Mohácsi János fogja rendezni Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című művét, Keresztes Attila pedig hamarosan elkezdi Macbeth-rendezését. Várnak új kortárs szövegeket is, és Andrei Serbannal is folynak a beszélgetések egy marosvásárhelyi rendezésről.

                               Bányavirág - Bányai Kelemen Barna, Viola Gábor

Gáspárik Attila a társulattal kapcsolatban azt is elmondja, hogy a színház román és magyar tagozatán is arányaiban lényegesen kevesebb a társulati tag, mint a vendégművész. „Nem hiszek a munkakönyves dolgokban igazából, a színész, és általában a művész, szabad alkotó ember, szüksége van az új impulzusokra.” Úgy véli, a két színművészeti egyetem közelsége miatt mindig lesz utánpótlás ennek a helyzetnek a fenntartására.

Azt is megemlíti, hogy mindig vannak, akik elmennek a társulattól, mivel „azok a fizetések, amik eddig voltak nálunk, sok mindenre alkalmasak, de arra nem, hogy az ember egy nyugodt, polgári létet biztosítson magának”. Ráadásul, mint mondja, mivel „az utóbbi időben jobb a színház”, kapósak lettek a társulat színészei. Olyannyira, „ha valami probléma történne, akkor azt hiszem, hogy a társulat háromnegyede fél napon belül munkahelyet találna” – fogalmaz a régi-új igazgató.

Az eredeti interjú teljes terjedelemben itt olvasható.