Haláli humor – Kritikák a Hóhérokról

A budapesti Katona előadása alapvetően szórakoztató és a színészek is remekelnek benne. Elég ez, vagy van, ami hiányzik?

Martin McDonagh leginkább az ír falvak lepusztuló világának krónikásaként ismert, amely vidékekre a szerző egyfajta játékos madártávlatból néz rá, ugyanis a Londonban született és ott is élő, ír származású drámaíró és filmrendező csupán néhány nyarat töltött Írországban. Ezúttal azonban egy észak-angol kisváros kocsmájába kalauzol el minket a halálbüntetés eltörlésének napján, 1965-ben.

hoh_toldy.jpg        Mészáros Béla, Lestyán Attila e.h., Bezerédi Zoltán, Fekete Ernő (fotók: Toldy Miklós)

Oldham kocsmájában megjelenik Mooney, a délről jött idegen. A kocsmát a volt főhóhér, Harry Wade és felesége viszi, így mindenkit az érdekel, mi a véleménye Wadenek a nagy eseményről. Másnap lányuk, a tizenöt éves Shirley eltűnik, és minden amellett szól, hogy Mooney keze van a dologban – olvasható a színlapon. Gothár Péter rendezőként nem először nyúlt McDonagh-hoz. Szekeres Szabolcs Dionüszosz magazinban és Török Ákos 7óra7-en megjelent kritikáját szemléztük.

Szekeres Szabolcs összességében szórakoztatónak találja az előadást, és ebben véleménye szerint nagy szerepe van az alkotók precíz és gondos munkájának: „Gothár Péter rendezését, ahogy a szintén általa tervezett látványvilágot, valamint a Tihanyi Ildi ruháit nagyszerűen kiegészítő, Vég Attila által jegyzett, sokatmondó frizurákat is a korhű miliő és az aprólékos kidolgozottság jellemzi”. 

Emellett azonban a szerző hiányosságként fogalmazza meg, hogy a szöveg és a színpadi szituációk nem minden esetben találnak egymásra: „A nagy magunkra ismerések és a kacagtató pillanatok ellenére néhány alkalommal elengedi a néző figyelmét az előadás. A Morcsányi Géza által fordított dialógusok játékos céltalansága, kreatív nyelvi anarchiája mögé nem mindig sikerül kellően agyament, vagy legalábbis túlzásokból épülő szituációt helyezni. (…) A rendezésnek tehát nem a fordulatokban gazdag történetmesélés a legerősebb oldala, ám a frappáns figurák, beleértve ebbe még a mellékszereplőket is, nem okoznak csalódást”.

hoh_3.jpg        Jordán Adél, Mészáros Béla, Tasnádi Bence, Lestyán Attila e.h., Bezerédi Zoltán 

A kritika a „humor első számú felelőseként” említi „a színészi megújulásra mindig kész” Fekete Ernőt az egykori hóhér, Harry Wade szerepében. „A mellény alatt domborodó sörpocak, a görnyedt vállak, a semmitmondó fecsegés, az olykor a burleszket idéző gesztusok végig harmonikus egészet alkotnak” – fogalmaz a szerző.

A részegségek különböző fokozatai fontos eleme az előadásnak. „A kiválóan megkomponált kocsmajelenetekben a legizgalmasabb az, hogy nem lehet eldönteni éppen melyik vendég mennyire részeg”. Ebben a játékban a kritika Mészáros Béla által megformált Billt emeli ki: „Nagy művészi erőre vall, hogy jobbára nem azokkal a színészi eszközökkel játszik, mint a szintén a Gothár Péter által rendezett, a Kamrában látható Részegek című előadásban”.

Szekeres Szabolcs úgy véli, McDonagh „impozáns minőségű drámai életművének nem elhanyagolható része szól a bűnről. Az idén negyvenhét éves, filmrendezőként sem utolsó Martin McDonagh nem ad felmentést, könyörtelen írói szemlélete szerint az egykor elkövetett bűnök  miatt már sosem lehet visszaút az édenkertbe”. A kritika szerzője szerint a Hóhérok is ebbe a vonulatba tartozik.  

hoh_5.jpg        Kovács Tamás e.h.

A Petőfi Sándor utcában néhol csak a hamu parázslik, máskor egészen magával ragadó a játék lendületes humora, ám az nem vitatható, hogy a kiválóan megírt szerepek és a társulat nagyszerű formájukat mutató színészei nem egy esetben egymásra találtak, így jó szórakozást nyújtanak a nagyérdeműnek” – összegzi véleményét Szekeres Szabolcs.

Török Ákos kritikusabb véleményt fogalmaz meg: úgy véli, a Hóhérok a megszokott McDonagh darabokhoz képest egy gyengébb szöveg, amin Gothár Péter rendezőként sem tud számottevően segíteni.  

McDonagh „tragikomédiaként címkézte meg a darabját, de vélhetően nem volt igaza. (…) Az eredeti szöveget nem ismerve Morcsányi Géza fordítása sokkal inkább fekete komédia. Gothár Péter abszurd felé kacsingató rendezése a budapesti Katonában mintha próbálná menteni a darab sötétebb tónusait, azonban sem ez nem sikerül maradéktalanul, ráadásul a másik oldalon túlhajtott komikum sem tesz jót az előadásnak” - írja.

Vagy ugyanez másképpen fogalmazva: „a Hóhérok nem igazán jó darab. McDonagh más írásaival szemben hiányzik belőle az a torokszorító érzés, amit aztán csak a nevetés tud feloldani. Nem a könnyedséggel van a baj, hanem a komolyan vett, pontosan megírt helyzetek és életszerű karakterek hiányával. Amíg máskor egy ír falu érzelmileg lerongyolódott kisközösségéhez tud közünk lenni, most az oldhami pub világához nem”.

hoh_6.jpg        Fekete Ernő

Úgy látja, hogy miközben a rendezés mentené a „sötétebb oldalt”, a szövegben „feldobott labdákat” gyakran inkább csak elvicceli: „Az igazság és annak látszata, a nyugállományban élhető élet több száz ember megölése után vagy az egymásba gyaloglás és a szeretet egyszerre jelenlévő, feloldhatatlan ellentéte szintén jó lehetőségeknek tűnnek, ám a komikum hamar feloldja ezeket is”.

A kritikus véleménye szerint a rendezés a drámaíró által alapból elrajzolt figurákat még tovább sarkítja, a kiváló színészi játékok miatt azután ez válik az előadás fő hajtóerejévé: „Mivel a budapesti Katona színészei igen jól karbantartott, kiváló szakemberek, így az általuk létrehozott karakterbonbonok az előadás főbb csemegéi”.  A kisebb karakterszerepekben frappírozó Bezerédi Zoltán, Kocsis Gergely, Mészáros Béla és Jordán Adél játéka mellett, a kritika szerzője kiemeli Máté Gábor sztárhóhér alakítását, illetve Fekete Ernő Harry Wade-jét és a Tasnádi Bence által megformált Mooney-t.

A Hóhérok előadása közben mindezzel együtt kiválóakat nevetgélünk és hazafelé arról beszélgetünk, milyen jól adták a színészek. De mit is?” – zárul a kritika.

hoh_4.jpg        Vizi Dávid e.h., Fekete Ernő, Bezerédi Zoltán, Mészáros Béla

További kritikák az előadásról

168 óra – Csáki Judit: Benne van az újságban

A Hóhérok című darab közepén – alig láthatóan – egy egzisztenciá­­lis tragédia lapul: a halálbüntetés eltörlése ugyanis egzisztenciális és pszichés tragédia annak, aki ebből élt és szerette a hivatását: a hóhérnak. Harry Wade-nek ebből a szempontból szerencséje van: kocsmája szolid megélhetést és állandó társaságot biztosít. 

Kútszéli Stílus – Turbuly Lilla: Hóhér házában akasztott embert…

A Hóhérok is vet fel érvényes kérdéseket igazságról és igazságszolgáltatásról, látszatról és valóságról, önmeghatározásról és a másik önképének rombolásáról, de az előadásban ezek a kérdések inkább csak gondolatcsírák maradnak, nem artikulálódnak világosan, feloldódnak a komédiázásban.

Népszava – Balogh Gyula: Hóhérok egymás közt

Az európai kortárs dráma egyik fenegyerekének számító ír Martin McDonagh betört a Katona József Színházba is. Kellett hozzá a rendező, talán nem sértődik meg, ha azt írom, a magyar színházi élet másik fenegyereke Gothár Péter (a nagyszerű díszlet is az ő munkája), aki a szerzőnek már több darabját színre vitte. 

süti beállítások módosítása