Egy MMA-díj margójára – „A kölcsönös elutasítás alatt elmúlik a jelenünk”

Valcz Péter jegyzete, akinek a Mary és Max című előadása a tatabányai MOST Fesztiválon elnyerte az MMA különdíját, és vele 250 ezer forintot.

Valcz Péter írásának közlése előtt egy kis helyzetkép: A Magyar Művészeti Akadémia (MMA), amióta sokak által vitatott módon 2011-ben köztestületté vált és egyre jelentősebb költségvetési pénzek felett diszponál, több színházi fesztiválon adott ki különdíjat, amelyek mellé (köz)pénzeket is mellékelt. Ez a POSZTon sem volt másként az utóbbi években, idén annyiban változott a helyzet, hogy már nem csupán különdíjat és mellé pénzdíjat adott, hanem minden szakmai díj mellé felajánlott 250 ezer forintot.

Valcz Péter (fotó: Ember Sári)

Schilling Árpád a POSZT pénzdíjainak elfogadását a „legkevésbé sem szakmai” köztestület legitimálásának tartotta, és arra biztatta az érintetteket, hogy ne fogadják el a pénzt. Bagossy László, az egyik díjazott előadás rendezője politikai provokációnak nevezte a „szakmát és a társadalmat megosztó” MMA pénzdíjainak megjelenését a színházi találkozón. A Látszatélet alkotói elhárították és társadalomsegítő alapítványok számára utalják át az általuk elnyert félmillió forintot.

Schilling Árpád a pénzdíjat teljes mértékben elutasító és a Magyar Teátrumi Társaság ugyanezt lelkesen üdvözlő hozzáállásának két szélsőértéke között érvelt Keszég László, a Magyar Színházi Társaság elnöke. Véleménye szerint „az MMA eredettörténete és a mostani szituáció két külön történet.  A testület jelenleg létezik, és a mostani kulturális rendszerben komoly, költségvetésből származó pénzösszegek felett rendelkezik”. Úgy véli, „ebből kell és lehet kiindulni, és abba kellene hagyni az ideológiai előfeltevésekből kiinduló csatározásokat”.

Grisnik Petra és Gőz István a Mary és Max előadásában

Mindezek után Valcz Péter írását változtatás nélkül közöljük:

2017 márciusában a kiváló hangulatú tatabányai MOST Fesztiválon az általam rendezett Mary és Max című előadás elnyerte a legjobb előadásnak járó MMA különdíjat, valamint 250.000 forintot.

A helyzet okozta zavaromban körbe kérdeztem:

„Sakk matt” – mondta valaki. 

„Szívből gratulálok” – mire a másik.

„Sajnálom, de ennek azért örülni is kell” – így a harmadik.

„A zsűri tényleg meg volt hatva. Láttam. Sírt is.”

„Egy díjat visszaadni parasztság! Olyan, mint nem kezet fogni.”

„Ha elfogadod, azzal megalkuszol velük.”

„Ha visszaadod, akkor te ebben az országban több pénzt nem kapsz.”

„Nem fogadhatod el. Azzal legitimálsz egy civil szervezetből felemelt, mindent leuralni akaró közintézményt, ami világnézet alapján szerveződik.”

„Az MMA létezik, értsétek már meg!”

„Kitagad az elit művészvilág.”

„Opportunista köcsög leszel.”

„Az apád mindig szabadságharcos volt, de te ne legyél az.”

„A pénzt nem pályáztad. Kaptad.”

„Mennyi adtak? (…) Annyit elfogadhatsz. ”

„Adjanak csak még!”

„Ez az adófizetők pénze. A mi pénzünk.”

„Fogadd el a díjat, a pénzt meg ajánld fel jótékonysági célra.”

„Kulturális célra.”

„Add a civileknek.”

„Add a Sorosnak.”

„Csóró vagy. Egyél belőle valamit. Vagy csak rúgjatok be.”

„Ha már elfogadtad, mindegy mire költöd. Elfogadtad.”

„Szervezzünk belőle egy beszélgetést az MMA-ról. Fontos a párbeszéd.”

„Mit vársz egy ilyen beszélgetéstől?”

„Szakmaiságot ideológia helyett!”

„A művészeti finanszírozás mindig is függött a politikától.”

„Az Akadémia végre nyit a függetlenek felé.”

„A kormányokat megválasztják, hogy úgy ossza el a pénzünk, ahogy jónak látja. Ha a szájába szarsz, ne csodálkozz, ha utána nem kapsz semmit.”

„Ezzel támogatod az erőpolitizálást.”

„Mi az az MMA? Valami harcművészet?”

„Ezt egy jó előadás kapta. Fogadd el csöndben, és legfeljebb nem írjuk oda, kitől van.”

„Valami ilyesmiről szól a Faust.”

„Sokan azt gondolják, hogy aki részt vesz valamiben, az rögtön ki is szolgálja a rendszert, de ez baromság. Lehetőséget csinál magának, hogy alakítsa a dolgokat.”

„Ha nincs párbeszéd, állóvíz van.”

„Ha nincs összefogás, nem fog változni semmi.”

„Fogadd el, és lépj át a megosztottságon.”

„Politikus akarsz lenni vagy művész?”

„A művészet politizál, de a művész ne politizáljon.”

„Az ember kevésbé előítéletes, ha mindkét oldalon van érdekeltsége.”

„Ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz.”

Mi ez itt? Egy megzavarodott közhangulat görccsel, félelemmel, dühvel teli szólamai. Valami nem stimmel a valóságérzékelésemmel. Nem szabad moralizálnom, mert a morál csupán egy jó megoldást kínál. Sose tudja kellő mértékben érzékelni a valóságot, - az emberek közti valóságot! - mert a vágyakat helyezi előtérbe. Az emberek közti valóság csak arra van tekintettel, ami történik, és nem az elvárások rendszerére. A vágyak mentén azonban ítéletek születnek arról, hogy mi a jó és mi a rossz - ahol én persze mindig a jó oldalán állok. Meggátolja a pluralizmus létrejöttét, és ezzel épp az ilyen berendezkedéseket tartósítja. Ez pedig butít. Folytatja a mesét, amiben jó ideje benne élünk.

Mi a díjat elfogadtuk, és a vele járó pénzjutalomból elvisszük a Mary és Max című előadást vidékre, amit már régóta tervezünk. Folytatjuk az együttműködést az autista szervezetekkel és az előadás kapcsán tovább beszélgetünk az előadás központi témájáról: az elfogadásról és annak nehézségeiről. Ezt az elismerést az előadás kapta, így szakmai alapon ezt tartom a legcélravezetőbbnek. Szakpolitikai alapon, pedig ezt az írást.

Nem vetem meg azokat a művészeket, akik ideológiai, egzisztenciális vagy egyéb okokból az MMA-val vagy az általa támogatott szervezetekkel kapcsolatba kerülnek. Ahogy azokat sem, akik ideológiai, egzisztenciális vagy egyéb okokból nem akarnak semmilyen kapcsolatba kerülni az MMA-val. De mindig felnéztem azokra, akik képesek voltak kilépni a saját dogmáiból és a valóságra reagálva fölvállalták a változást. Kívánom, hogy az MMA legyen nyitottabb, a valóságérzékelésünk pedig legyen összetettebb. A kölcsönös elutasítás alatt azonban elmúlik a jelenünk.

Kapcsolódó cikkek

Schilling Árpád: „Az MMA igazából egy nyugdíjasotthon”
Bagossy László: „Az MMA pénzdíjai a POSZTon politikai provokáció”
A Proton Színház nem magára költi a POSZTon kapott MMA pénzdíjakat
Keszég László szerint az ideológia csatározások gátolják a szakmai munkát