A Radnóti Színház fiatal színésznője többek között arról mesélt a Fideliónak, hogyan lehet terápiás hatása egy szerepnek és szerinte miért nem őrülnek meg a színészek.
Sodró Eliza a Kaposvári Művészeti Egyetem elvégzése után a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz szerződött, majd tavaly ősszel lett a Radnóti Színház tagja, ahol az egyik legfoglalkoztatottabb színész. Emellett a független előadásokban is szerepel, többek között a Rózsavölgyi Szalon és a K2 Színház előadásaiban. Ráadásul a szombathelyi teátrum A falu rossza című Mohácsi rendezésében továbbra is játszik, amikor csak teheti, és nem is akárhogyan játszik. Nem véletlen, hogy a POSZTon ezért az alakításáért elnyerte a legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat, illetve a Fidelio szakmai támogatását.

Ebben az évben hat új bemutatója és két beugrása volt. „Egyrészt szuper, hogy van sok új feladat, másrészt viszont gyakorlatilag egyeztethetetlen lettem. Az hülyeség, hogy azért ne legyen A falu rossza Szombathelyen, mert egyetlen ember épp nem ér rá” – meséli erről az előadásról, illetve arról, hogy lekettőzték a szerepét Szombathelyen, hozzátéve – „Mindig az előadás érdekeit kell szem előtt tartani. Ezért a kettőzés. Én a magam részéről megköszöntem Hartai Petrának, hogy vigyázott Bátki Tercsire, amíg én távol voltam, aztán boldogan röpültem Szombathelyre, amikor újra tudtak egyeztetni. A szívem csücske ez az előadás, ezért nagyon fájt volna, ha végleg meg kell válnom tőle”.
Arról is mesél az interjúban, hogyan készül a szerepre. Mint mondja, a lényeg a próbákon dől el, de ő szeret „otthon is bindzsizn dolgokon”. „Ha sikerül rápörögnöm egy szerepre, akkor szinte bármi lehet inspiráló: egy cikk, egy gesztus, egy gonosz buszvezető stb. Bátki Tercsi például annyira belemászott az életembe, hogy egy idő után sokkal bátrabban mertem kiállni az igazamért. Mert állandóan azon gondolkodtam, hogy ő vajon mit csinálna. Szóval terápiás hatása is volt” – így alakulhat egy szerep Sodró Elizánál és így hagyhat nyomot a valós életében is akár.

Kováts Adél, a Radnóti Színház igazgatója vibráló, érzékeny lényként jellemezte őt, aki nagyon mélyre megy a szerepeiben. „Néha elgondolkozom azon, hogy ha a fizikai betegségek többnyire lelki eredetűek, akkor vajon a színészeknek, akik éjjel-nappal az idegrendszerüket túráztatják, miért nincsen ezerféle bajuk. És talán azért, mert ők végig tudják, hogy ez csak játék. Tudatában vannak, hogy mindez a tapsrend után véget ér. És talán ez a tudat védi meg őket. Ha ez a tudat nem lenne, akkor nem színészek lennének, hanem őrültek” – mondja az alámerülésről a fiatal színésznő.
Alföldi Róberttel már korábban is dolgozott a Lear királyban, majd legutóbb a Futótűz című előadásban. „Kegyetlen, kérlelhetetlen, de ha meg tudod csinálni amit kér, akkor azért nem jössz ki rosszul a dologból” – mondja a rendezővel való munkáról, hozzátéve – „Van egy olyan gyanúm, hogy elég jó pedagógus. De ő nem az a kedves fajta, hanem az, amelyik még visszazavar futni, mikor már kétszer elestél, de év végére megvan a spárgád, és úgy futsz, mint Usain Bolt. Szóval lehet nála fejlődni”.

Ami pedig a következő évadát illeti: „Alföldi Róbert rendezi a Hegedűs a háztetőnt az Arénában, amiben én játszom Chavát. Ezt követően a Radnótiban Szilágyi Bálinttal csinálunk egy Arany-balladaestet, majd Andrei Şerban rendezi a III. Richárdot, Alföldi Róberttel a címszerepben – ebben én Lady Annát fogom játszani a tervek szerint. Végül pedig Mohácsi János rendezi Závada Pál Egy piaci nap című regényét. Azért ez jól hangzik, nem? Szerintem elég mázlis vagyok” – fejeződik be az interjú egy nevetéssel.
A Fidelión megjelent interjúból az is kiderül, mennyire tartja a kapcsolatot Sodró Eliza a szombathelyi társulattal, szereti-e, ha egy rendező megmondja neki a tutit, és milyen filmes lehetőségei voltak ebben az évben.
A teljes interjú itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
Bízom benne, hogy mi talán nem hülyülünk meg – Interjú Sodró Elizával
Kik játszanak a legtöbbet – a budapesti művészszínházakban?