Abban nagyrészt egyetértenek a kritikusok, hogy Jonathan Maitland drámája hiába feszeget fontos kérdéseket, nem elég jó. Az előadásról viszont már megoszlanak a vélemények.
Maitland darabja az élsport és a doppingolás kényes kérdését feszegeti egy nem is olyan távoli időbe helyezve a történéseket. Egy rövidtávfutó (Lovas Rozi) elér a teljesítőképessége határáig, ami azonban még mindig csak az európai élmezőny tízedik tizenkettedik helyére elég. Ő azonban olimpiai bajnok szeretne lenni. Ehhez egy új edző (Ullmann Mónika) új módszert ajánl. Proics Lilla Szinhaz.neten és Bóta Gábor Fuhu.hun megjelent írásait olvastuk össze.
Lovas Rozi, Ullmann Mónika és Sztarenki Dóra (fotó: Takács Attila)
Proics Lilla azzal kezdi kritikáját, hogy a szerző „rosszul választott témát, netán rosszul dolgozott a választott témájával”, mert a doppingolásban a valóságban nem ott van a kutya elásva, ahol a darab keresgél. „A dráma nem az egyéni döntéshelyzetben van, hanem teljesen máshol” – írja, hozzátéve – „A történet fókuszába helyezett rövidtávfutás, tipikusan nem olyan rendszer, ahol tényleges választása lehet egy olyan fiatal felnőtt sportolónak, aki az egész addigi életét folyamatos teljesítménykényszerben élte meg”. Megérti, hogy a szerző egy kipróbált narratívára, a Faust történetre építi fel a darabot, azonban az élsport „ami sok szempontból kegyetlenül korrupció-terhelt terület, és nem a sportolók miatt: ők ebben a rendszerben áldozatok” – fogalmaz magáról a témáról a kritika.
A valósághoz való viszonyon túl az írás több más ponton is kritizálja a darabot, mondván, hogy „Maitland nem írt életszerű párbeszédeket”, és „a szituációk, a fordulatok gyakran szappanoperásan erőltetettek”. A figurák közül véleménye szerint a Nagy Dániel Viktor játszotta újságíró volt a legkidolgozottabb, „de valójában róla sem tudtunk meg sok személyeset” – írja.
Áttérve az előadásra, Ondraschek Péter atlétika pályát jelölő, ovális díszletét sem tartja igazán jól kivitelezettnek, noha „lenne benne költészet és praktikum is” – fogalmaz.
Lovas Rozi, Sztarenki Dóra (fotó: Takács Attila)
Mindezzel együtt az előadás mégis „jóízűen nézhető” – tartja. Részben Szabó Máté rendezése miatt, aki „pontosan felismerte a szöveg lehetőségeit, én nem erőltette a szerző által alighanem kisrealistának szánt helyzeteket. Ahol csak lehetett, a szituációkat elemelte a konkrétságból, és felerősítette őket drámai erejű zenei hatással”. Másrészt a színészek játéka miatt, akik képesek belakni a „tétnélküli színházi helyzetekbe beletett, egysíkú figurákat”.
Bóta Gábor elsősorban a cselekvéseket hiányolja a darabból, mint írja, „játszható momentumok nélkül” helyenként törvényszerűen leül a vitadráma jellegű előadás. Még akkor is, ha „kiélezett szituációkról vitatkoznak a szereplők és ettől fel is hevülnek kellőképpen, ami gyakran izgalmas”. Ezzel együtt, véleménye szerint „Jonathan Maitland izgalmas, fontos kérdéseket, bizonyos értelemben létkérdéseket tesz fel”.
A színészi alakítások közül Lovas Rozi játékát emeli ki a kritika: „Lovas Rozi remek a lelkét az ördögnek, azaz az edzőjének eladó, mindenáron hatalmas karriert befutni akaró sprinter szerepében. A totális magabiztosságot és a teljes kétségbeesést, elanyátlanodást, meg a számító rafinériát, és a már-már butaságnak vehetőnaivitást képes az egyik pillanatról a másikra váltogatni”.
Lovas Rozi és Nagy Dániel Viktor (fotó: Véner Orsolya)
További kritikák az előadásról
Kútszéli Stílus - Kutszegi Csaba: Szép Ernő és a proli reality (kettős kritika az Orlai Produkció Vőlegény és a Tagadj tagadj tagadj bemutatójáról)
Az előadás elsősorban a színészek heroikus küzdelméről szólt, hogy tudniillik az igen középszerű, unalmasan és helyenként igen terjengősen megírt darabból érdekes előadást csináljanak. Olvasson tovább >>>
Magyar Hírlap - Forgách Kinga: A génmódosított rövidtávfutó
A Jonathan Maitland brit drámaíró sikerdarabjából készült átiratot fantáziadús díszlettel és frappáns rendezői megoldásokkal vitték színre. Olvasson tovább >>>
Revizor - Csáki Judit: Mit tolsz?
A premieren jelenlévő író igazán hálás lehet a közreműködőknek azért, hogy ezt a súlyos problémát, a társadalmak életének fontos szeletét átitató jelenséget feldolgozó tézisdemonstrációt átélhetően, elgondolkodtatóan, ugyanakkor szórakoztató színházi staffázsban tették elénk. Olvasson tovább >>>
Vasárnapi Hírek - Marik Noémi: A makacs apáca és a rövidtávfutó (kettős kritika az Orlai Produkció Kétely és a Tagadj tagadj tagadj bemutatójáról)
A Tagadj, tagadj, tagadj inkább csak szókimondó, mint elgondolkodtató. Akárhogy is, nagyszerű választás volt mindkét darab, mert szókimondásból és kételkedésből (dolgok, látszatok megkérdőjelezéséből) soha nem lehet elég. Olvasson tovább >>>
Kapcsolódó cikkek
„Erkölcsi kérdésről beszélni öngyilkos merénylet lenne” - interjú Szabó Máté rendezővel
Ullmann Mónika: „Nem mentünk fel és nem ítélünk el senkit”