Mivel menthető egy gyenge darab? – Kritikák a Tagadj tagadj tagadjról

Abban nagyrészt egyetértenek a kritikusok, hogy Jonathan Maitland drámája hiába feszeget fontos kérdéseket, nem elég jó. Az előadásról viszont már megoszlanak a vélemények.

Maitland darabja az élsport és a doppingolás kényes kérdését feszegeti egy nem is olyan távoli időbe helyezve a történéseket. Egy rövidtávfutó (Lovas Rozi) elér a teljesítőképessége határáig, ami azonban még mindig csak az európai élmezőny tízedik tizenkettedik helyére elég. Ő azonban olimpiai bajnok szeretne lenni. Ehhez egy új edző (Ullmann Mónika) új módszert ajánl. Proics Lilla Szinhaz.neten és Bóta Gábor Fuhu.hun megjelent írásait olvastuk össze.

tagad_4.jpgLovas Rozi, Ullmann Mónika és Sztarenki Dóra (fotó: Takács Attila)

Proics Lilla azzal kezdi kritikáját, hogy a szerző „rosszul választott témát, netán rosszul dolgozott a választott témájával”, mert a doppingolásban a valóságban nem ott van a kutya elásva, ahol a darab keresgél. „A dráma nem az egyéni döntéshelyzetben van, hanem teljesen máshol” – írja, hozzátéve – „A történet fókuszába helyezett rövidtávfutás, tipikusan nem olyan rendszer, ahol tényleges választása lehet egy olyan fiatal felnőtt sportolónak, aki az egész addigi életét folyamatos teljesítménykényszerben élte meg”. Megérti, hogy a szerző egy kipróbált narratívára, a Faust történetre építi fel a darabot, azonban az élsport „ami sok szempontból kegyetlenül korrupció-terhelt terület, és nem a sportolók miatt: ők ebben a rendszerben áldozatok” – fogalmaz magáról a témáról a kritika.

A valósághoz való viszonyon túl az írás több más ponton is kritizálja a darabot, mondván, hogy „Maitland nem írt életszerű párbeszédeket”, és „a szituációk, a fordulatok gyakran szappanoperásan erőltetettek”. A figurák közül véleménye szerint a Nagy Dániel Viktor játszotta újságíró volt a legkidolgozottabb, „de valójában róla sem tudtunk meg sok személyeset” – írja.

Áttérve az előadásra, Ondraschek Péter atlétika pályát jelölő, ovális díszletét sem tartja igazán jól kivitelezettnek, noha „lenne benne költészet és praktikum is” – fogalmaz.

tagad_2.jpgLovas Rozi, Sztarenki Dóra (fotó: Takács Attila)

Mindezzel együtt az előadás mégis „jóízűen nézhető” – tartja. Részben Szabó Máté rendezése miatt, aki „pontosan felismerte a szöveg lehetőségeit, én nem erőltette a szerző által alighanem kisrealistának szánt helyzeteket. Ahol csak lehetett, a szituációkat elemelte a konkrétságból, és felerősítette őket drámai erejű zenei hatással”. Másrészt a színészek játéka miatt, akik képesek belakni a „tétnélküli színházi helyzetekbe beletett, egysíkú figurákat”.

Bóta Gábor elsősorban a cselekvéseket hiányolja a darabból, mint írja, „játszható momentumok nélkül” helyenként törvényszerűen leül a vitadráma jellegű előadás. Még akkor is, ha „kiélezett szituációkról vitatkoznak a szereplők és ettől fel is hevülnek kellőképpen, ami gyakran izgalmas”. Ezzel együtt, véleménye szerint „Jonathan Maitland izgalmas, fontos kérdéseket, bizonyos értelemben létkérdéseket tesz fel”.

A színészi alakítások közül Lovas Rozi játékát emeli ki a kritika: „Lovas Rozi remek a lelkét az ördögnek, azaz az edzőjének eladó, mindenáron hatalmas karriert befutni akaró sprinter szerepében. A totális magabiztosságot és a teljes kétségbeesést, elanyátlanodást, meg a számító rafinériát, és a már-már butaságnak vehetőnaivitást képes az egyik pillanatról a másikra váltogatni”.

tagadjtagadjtagadj_orlai23.jpgLovas Rozi és Nagy Dániel Viktor (fotó: Véner Orsolya)

További kritikák az előadásról

Kútszéli Stílus - Kutszegi Csaba: Szép Ernő és a proli reality (kettős kritika az Orlai Produkció Vőlegény és a Tagadj tagadj tagadj bemutatójáról)

Az előadás elsősorban a színészek heroikus küzdelméről szólt, hogy tudniillik az igen középszerű, unalmasan és helyenként igen terjengősen megírt darabból érdekes előadást csináljanak. Olvasson tovább >>>

Magyar Hírlap - Forgách Kinga: A génmódosított rövidtávfutó

A Jonathan Maitland brit drámaíró sikerdarabjából készült átiratot fantáziadús díszlettel és frappáns rendezői megoldásokkal vitték színre. Olvasson tovább >>>

Revizor - Csáki Judit: Mit tolsz?

A premieren jelenlévő író igazán hálás lehet a közreműködőknek azért, hogy ezt a súlyos problémát, a társadalmak életének fontos szeletét átitató jelenséget feldolgozó tézisdemonstrációt átélhetően, elgondolkodtatóan, ugyanakkor szórakoztató színházi staffázsban tették elénk. Olvasson tovább >>>

Vasárnapi Hírek - Marik Noémi: A makacs apáca és a rövidtávfutó (kettős kritika az Orlai Produkció Kétely és a Tagadj tagadj  tagadj bemutatójáról)

A Tagadj, tagadj, tagadj inkább csak szókimondó, mint elgondolkodtató. Akárhogy is, nagyszerű választás volt mindkét darab, mert szókimondásból és kételkedésből (dolgok, látszatok megkérdőjelezéséből) soha nem lehet elég. Olvasson tovább >>>

Kapcsolódó cikkek

„Erkölcsi kérdésről beszélni öngyilkos merénylet lenne” - interjú Szabó Máté rendezővel
Ullmann Mónika: „Nem mentünk fel és nem ítélünk el senkit”

süti beállítások módosítása