Hol van az a tűz? – Kritikák a budapesti Katona Háztűznéző című előadásáról

Ascher Tamás állította színpadra Gogol majd 200 évvel ezelőtt íródott darabját, amely egykor karikaturisztikus látleletként indult, később vált igazi komédiává.

Gogol 1832-ben kezdett a Kérők című darab megírásába. A mű lényege ekkor még egy választani képtelen menyasszony és körülötte felvonuló férfiak karikaturisztikus megjelenítése volt. A darab elkészült, de az akkori pétervári irodalmi köröket zavarba ejtette, hogy Gogol a színpadokon addig még meg nem jelenő kisembert, az orosz társadalom alsó-középosztályát vitte színre. Gogol a kritika hatására a karakterek mélyebb kidolgozásába kezdett és a cselekményt is átírta, a darab címét pedig Háztűznézőre változtatta. Így vált egy szellemes műből a lélek sötét bugyrait, titkos félelmeit és kétségbeeséseit is megmutató komédia.

_tgp0133.jpgFekete Ernő (fotók: Toldy Gábor)

Stuber Andrea  Kutszéli Stluson és Szekeres Szabolcs  Dionüszosz Magazinban megjelent írását szemléztük. 

Stuber Andrea azzal kezdi írását, hogy Ascher Tamás inkább az anyaszínházán kívüli rendezéseiben „keresi a kalandot, a kockázatot, az izgalmat. Az Örkényben elképzelhetetlen nagyregény-adaptációt rendez, független társulatnál pedig különös halmazállapotú szerzői darab színrevitelére is vállalkozik. Viszont a Katonában az utóbbi két évben szűk emberi mezsgyén mozgó, színházilag kissé lehasznált klasszikusokkal állt elő: A nők iskolájával és most a Háztűznézővel”. 

A kritikus úgy találja, hogy nem igényel különösebb befogadói aktivitást a darab és az előadás egészének megértése. „A történet összes hőse nevetséges, illetve szánalmas. Egy lusta hivatalnok, az ő sunyi barátja, a tapasztalatlan és bizonytalan menyasszonyjelölt, a házasságszerző asszony és a béna kérők válogatott hada keserűen vicces vígjátékot ad ki” – fogalmaz, hozzátéve – „Odáig eljuthatunk gondolatban, hogy a vezérfonal akár ez is lehet: döntésképtelenek vagyunk, nem tudunk választani, és ha tudnánk is, a választék siralmas és mindenre érdemtelen. De ennek felismerése, magunkra vonatkoztatása és rövid, gyors átélése hozzávetőleg annyi időt vesz igénybe, amennyi alatt ennek a mondatnak a végére jutottunk”.

_tgp0353.jpgRajkai Zoltán, Jordán Adél és Fekete Ernő

Ennek ellenére vagy ezzel együtt a budapesti Katona bemutatóját élvezetes és szinte minden elemében jól kidolgozott előadásnak tartja: „Ha megbékülünk avval, hogy egy nem különösebben mélyen szántó, groteszk komédiával van dolgunk, akkor nagyon hamar belátjuk a nézőtéren, hogy itt bennünket jól tartanak. Élményszerű a kompozíció, minden eleme míves”. És ezen a ponton a zenétől (Dargay Marcell) a látványon (díszlet: Khell Zsolt, jelmez: Szakács Györgyi) keresztül, a fordításig (Radnai Annamária) és a „pedáns” színészi játékokig méltatja az írás az előadást.

A cím ellenére itt semmiféle tűzről nincsen szó. „A háztűznéző szó egyébként arra vonatkozik, hogy a frigyre készülő fél ellátogat a kiszemelt partnerhez, s ott meggyőződik a családi tűzhely létéről és ígéretes melegéről. Mármost a Katonában nincs tűzhely, és barátságos lángok helyett alulról felfelé tűző lámpák és sárga fények világítják meg a szereplőket. Ott ül két pompás némber fázósan az asztalnál: Jordán Adél széplelkű Agafjája és Szirtes Ági hajhálós, sértődött-zsémbes nénikéje” – írja.

_tgp0231.jpgFullajtár Andrea, Jordán Adél, Elek Ferenc és Bezerédi Zoltán

Ahogyan Ascher Tamás ábrázolja, úgy van az egészben valami ontologikus derű. Fekete Ernő Padkaljoszinjának méla almaarcában és a szemüvege csillanásában. Vagy abban, ahogy Jordán Adél a hősnőjét kínzó tanácstalanságban végigtipeg lábujjhegyen a szobán. Piszkosszín frottírzokniban pipiskedik, amitől egyszerre sikkes és trampli. Ascher komplexen, szeretetteljes iróniával nézi ezeket a hősöket. Már-már csehovias részvétettel, tudva és megbocsátva, hogy az ember gyógyíthatatlan” – fejezi be írását.

Szekeres Szabolcs a két helyszín, az agglegény lakás és Agafja Tyihonovna nappalijának látványát egy metaforában összegzi. „A tárgyaktól túlcsorduló tér, a hátul szűkülő nyílás, mintha egy behatolásra, majd ejakulációra kész pénisz lenne” – írja az előbbiről, „Később Agafja Tyihonovna (Jordán Adél) lábujjhelyen pipiskedve óvakodik választani a kérői közül a jóval szellősebb és átláthatóbb színpadon, amely ekkor már a női méhre emlékeztet” – festi le az utóbbit. „Khell Zsolt látványterve a hagyományos női szerep kínálta passzív, befogadói vágyak és a domináns férfierő jellegzetességeit variálja egészen mesterien” – fogalmaz a két tér viszonyáról.

_tgp0072.jpgElek Ferenc és Fekete Ernő

Véleménye szerint „Ascher Tamás az egyedülállók változatos panoptikumát rajzolja meg”, ám „a magány miatt szinte tulajdonságok nélkülivé nyomorodott kisemberig nem feltétlenül jut el”.

A színészek közül azoknak jutott hálásabb feladat, akik az abszurdból építhették fel a figurájukat” - írja. Az alakítások közül Fekete Ernő Padkaljoszinját emeli ki, aki „tágra nyílt szemekkel és rezzenéstelen arccal bámul a világba, akár a szülei által az iskolában felejtett és ezért csalódott kisdiák, aki titkon a tanítónő által régóta beígért napközis piskótájára vár. Ez az igazából semmilyen csinovnyik úgy szervezte át az osztályát, hogy egymaga intézi az ügyeket. Ebben a szerepben ez a „semmi” lehet a nehéz”. Sztyepan, a szolgája, Elek Ferenc alakításában „az ellentéte gazdájának, hiszen a borostás arcon, a kialvatlan szemeken mindig látszik az, ami a gazdájával éppen történik” – fogalmaz.

Keresztes Tamás Zsivakinjánál „a merevségéből nehezen engedő felsőtestből, az egymás mellett csúsztatott lábakból, valamint a marionettfigurát idéző kéztartásból akkor is értenénk a társra áhítozó karakter lényegét, ha meg sem szólalna” – írja.

_tgp0317.jpgKeresztes Tamás

A metafora is összeáll: „Végül az aktus és az esküvő is elmarad, így minden visszarendeződik a cselekményidő előtti állapotba”. „A lenyűgöző látványvilágú Háztűznéző elsősorban könnyed szórakozás, amelyen sokat nem kell törnie a fejét a nézőnek. Éppen ezért Gogol darabja azoknak is ajánlható, akik nem tartoznak a Katona József Színház törzsközönségéhez” – foglalja össze véleményét.

További kritikák az előadásról

Art7 – Kállai Katalin: Az idiotizmus és az önáltatás káosza

Nem más ez itt, mint maga az emberi idiotizmus. Az önáltatás és az önáltatástól való félelem káosza. Hezitáló, határozatlan, fellengzős és agresszív figurák sunyi univerzuma. Testi igénytelensége, lelki nyomora… Olvasson tovább >>>

Népszava – Balogh Gyula: Gyáván elszökünk

A Katona József Színház Háztűznézője néhol meglepően harsány, de azért a történet és a figurák különböző rétegeit is felfedezhetjük. Olvasson tovább >>>

Pótszékfoglaló – Csatádi Gábor: Mindenki kábítja a maga emberét...

Ascher Tamás rendezte a Katona József Színház nagyszínpadára Nyikoláj Vasziljevics Gogol Háztűznézőjét, melyben a "valószínűtlenség", minden megírtan túlhajtott groteszk ellenére csöppet se tűnik valószínűtlennek, mert a klasszikus orosz néplélek és mentalitás egyenesen oda repít, ahol és amiben élünk: az "itt és most"-ba. Olvasson tovább >>>

Kapcsolódó cikkek

A nap fotója – a lélek sötét bugyrairól a Katonában

süti beállítások módosítása