Banán, teniszlabdák és életkedv

A francia Cie Defracto zsonglőrjei megszegnek minden szabályt, és egyedi stílusú, abszurd humorú teniszlabdázásukkal nyűgözik le a nézőiket. Ezúttal a Trafóban.

Banánkóstolással kezdődik a darab, és Liszt rapszódiájával végződik. Ezzel nem lőjük le a poént, ellenkezőleg: egy olyan előadást mutatunk, ami a banántól Lisztig egyenes vonalban jut el. Pontos és begyakorolt koreográfia, mint a teniszben az adogatógép, mégis mindig marad hely a spontán akcióknak, sose lankadhat a figyelem, mintha Tom és Jerry szinkron pas-de-deux-jét néznénk. Vajon mit takarhat a zsonglőrparádé címe?

20140129_morel_pm_2487_hd_flaque.jpgFlaque (forrás: Trafó)

A Flaque, vagyis pocsolya kapcsán jegyzi meg Catherine Makereel a Le Soir című lapban: „Mi csak ne higgyünk azonnal a cím csúszós mellékjelentésének: a Flaque-ot inkább, mint hangalakot kell  értenünk, azt a hangot, ahogy a tónustalan test a földre ploccsan (esetünkben ráadásul jól meg is csavarodva). De érthetünk alatta cseppet is, egy csepp olajat (flaque d’huile)… a könyökről, vagy a nyakról, karról, lábról, csípőről csöppenve valami virtuóz zsonglőrfigura keretében, de sosem unalmasan, inkább élénkítően. Vagy, a szó játékos értelmében, lehet az a vizes pocsolya is, amin egy gyerek nem tudja megállni, hogy át ne caplasson, hogy aztán tiltva, de boldogan tocsogjon tovább”.

A Flaque nyugodt, pontos, rugalmas, virtuóz, de egyszerű játék – káprázatos életkedvvel. Néha olyan mintha egy képregényt néznénk. Az ember elgondolkodik, hogy a labda irányítja az előadót vagy fordítva. Egy biztos, ebben az előadásban az emberek előbb esnek el, mint a labdák le.

A darab 2015-ben elnyerte a Valladolidi Utcafesztivál legjobb cirkuszi előadásának járó díját.

Az előadás január 18-án és 19-én látható a Trafóban, este 8 órai kezdéssel. Utána Molnár Zsófia kritikus, műfordító beszélget a fellépőkkel.

(Forrás: Trafó)

süti beállítások módosítása