„Amikor elindul a felvevőgép, a filmszínész végtelenül szabad lesz”

Szász János rendező legújabb filmje kapcsán a 168 Órának elmondta, miért érdeklik a szélsőséges történetek, és ezek mit követelnek meg a színészektől.

Szász János színházi- és filmrendező, dramaturg, forgatókönyvíró 1976-1980 között a Nemzeti Színház kellékeseként kezdte a színházzal való ismerkedést, 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán, majd ugyanott 1986-ban filmrendező szakon diplomázott. 1990-től több hazai és külföldi színházban rendez.  2000 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, 2002-től osztályvezető tanára, 2008 óta docense. 

szasz.jpgSzász János (fotó: Hernád Géza / 168 Óra)

Filmjeiben gyakran szélsőséges helyzeteket és figurákat mutat meg, ilyen volt többek között a Woyzeck (1994), a Witman fiúk (1997), az Ópium: Egy elmebeteg nő naplója (2007), A nagy füzet (2010) vagy legutóbb A hentes, a kurva és a félszemű (2018)  is. A 168 Óra ennek kapcsán kérdezte.

Úgy érzem, hogy mindhárom szereplő rossz ember, mégis mindegyik törekszik arra, hogy egyszer az életben jót cselekedjen, de egyiknek sem sikerül. Nemcsak felmentést nem akartam adni, de olyan pozitív figurát sem akartam mutatni, akitől elolvad a néző szíve” – mondja az interjúban a filmbeli alakokról, hozzátéve – „Könnyű lett volna a Gryllus Dorka alakította Máriából azt kihozni, hogy ő folyamatosan kényszer alatt van, de a történetben éppen az ingadozás a lényeg. Valaki hibaként rótta fel nekem, hogy nem tudja, mi van a nő fejében. Én ezt erénynek tartom”.

Szász Jánost elmondása szerint és az általa rendezett filmek tanúsága szerint is érdeklik a szélsőséges esetek. „Eredetileg karmester szerettem volna lenni, vagy pszichiáter, és csak legutolsósorban filmrendező. Az első kettő nem lettem, de mindkettőből szeretnék profitálni: egyfelől ott a zene szeretete, fontossága, másfelől pedig a kíváncsiság, az emberek iránti empátia, a megértés. Rettenetesen kíváncsi vagyok. Nekem ez a benzinem, ez hajt” – meséli. 

Hogyan szánod meg, hogyan érted meg a gyilkost? A szimpátia felkeltése a rossz oldalon, hogy megszűnjön a rossz oldal maga. Több helyen kifejtettem már, hogy engem nagyon érdekel a bűn, de mindig annak tükrében, hogy van jó. Ez nem „keresztényi” gondolat részemről, de mégiscsak alapja a gondolkodásunknak a Jó és a Gonosz párharca. Ez a harc nagyon dinamikus, ezért gondolom, hogy filmet kell csinálni belőle” – fűzi hozzá.

A filmet azért forgatta fekete-fehérben, mert színesben vélhetően elviselhetetlen lett volna a nőzők számára. „A színes film elfogadhatatlan lett volna, a néző valóságos szekírozása” – fogalmaz.

Több jelenet is extrém helyzetekbe hozza, és különleges teljesítményt követel a színészektől, amely a MeToo kampány idején sajátos megvilágításba kerülhetnek. „Ha a színész látja, hogy a rendező kíváncsi rá, egészen másképpen működik, mintha azt érzi, hogy a rendezőt csak az érdekli, amit ő mond a színésznek. Ebben a filmben is olyan partnerekre találtam, akikkel gyakorlatilag el lehet menni a falig. Ebben a végletekig fokozott metoo-világunkban ilyen jeleneteket felvenni, óvatosan és vigyázva a színészekre, önmagában is kihívás, vagy egyáltalán azt kipróbálni, hogy a filmnek hol a határa” – nyilatkozza a rendező. 

a_hentes_unio_film.jpg                          Hegedűs D. Géza és Nagy Zsolt a filmben

Amikor elindul a felvevőgép, a filmszínész abban a néhány másodpercben, percben végtelenül szabad. Nem úgy, mint a színházi színész, akinek össze kell raknia a figurát, hanem mindent kipróbálhat. És nekem az a dolgom, hogy bátorítsam. Nagyszerű színészekkel dolgoztam: Nagy Zsolttal, Hegedűs D. Gézával, Gryllus Dorkával, akik odaadták magukat, mert érezték, hogy nem fogom rosszra használni ezt a bizalmat” – fűzi hozzá.

A filmes terveiről is mesélt, amelyek közül az Utas és holdvilág áll az első helyen, de Zoltán Gábor Orgia című regényét is szeretné filmre vinni, amely a XII. kerületi nyilasház története. „Ez pedig egy kötelezettségem: az én családom fele ezek miatt veszett bele a Dunába. Tehát nemcsak „másodgenerációs filmrendező” vagyok, hanem másodgenerációs holokauszttúlélő is. Talán ezért is van bennem ez a sok fájdalom és furcsa történet. És van elképesztő erejű, nagyon erős sodrású, de nagyon végletes regény ezeknek a nyilasoknak a történetéről, akik a legkegyetlenebb bűnözők Kun páterrel az élen, akik a Dunába lövéseket, a kórházi vérengzéseket elkövették. Tartozunk ennyivel önmagunknak, hogy beszéljünk a saját történelmünkről” – zárul az interjú.

Az eredeti beszélgetésből kiderül, hogy miért foglalkoztatja annyira Kodelka Ferenc meggyilkolásának a története, hogy már másodszor gyürkőzött neki, mit gondol a filmbeli figurákról, és milyen fogadtatásra számít a nézőktől.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Gryllus Dorka: „Nem lehet véletlen, hogy annyi filmben törnek kerékbe”
Nagy Zsolt: „Mindenkiben benne van ez a kretén állat. Bennem biztosan”

süti beállítások módosítása