Boross Martin: „Rám inspirálólag hat az a történet, ami tényleg megtörtént”

A STEREO AKT vezetőjét legújabb bemutatójuk kapcsán hétköznapi, rejtett megaláztatásokról és a politizáló színházról is kérdeztük. 

A társulat és a FÜGE Produkció közös, a Staféta program keretén belül megvalósuló új előadását, a Védett férfiak kertjét február 26-án és 27-én láthatjuk a Jurányi Házban. Az előadásban – a színlap tanúsága szerint – eredeti közegében figyelhetünk meg egy ökoszisztémát, ahol a hatalmi berendezkedés, valamint a férfi és női társadalmi szerepek szokatlan formákat öltenek; valamint közvetlen közelből lehetünk szemtanúi egy színházi próbafolyamat ellentmondásos és érzékeny mozzanatainak. 

vfk3.jpgCuhorka Emese és Szász Dániel az előadás próbáján (fotó: Bartha Máté)

 A STEREO AKT előadásai rendre fontos és kényes társadalmi problémákat boncolgatnak, legyen az a hajléktalanság, a mélyszegénység, az agymosó propaganda vagy egyéb közéleti kérdések, és teszik ezt a megszokott színházi formáktól és helyzetektől eltérő módon. Úgy tűnik, ez a most bemutatásra kerülő produkciójukban sem lesz másként. 

Egyre határozottabban fordultok fontos társadalmi kérdések felé. Milyen befolyása lehet egy kis független színházi műhelynek a társadalmi léptékű problémákra? 

Az Emlékek Klinikájában irányított médiával és propagandával, állami szintű agymosással és (érzelmi) korrupcióval foglalkozunk. A Cím nélkülben a hajléktalanság kapcsán egy szakértő bevonásával azt taglaljuk, hogy ha lenne a társadalomban és a döntéshozókban elszánás, akkor fel lehetne számolni a hajléktalanságot, és a sokszor a vezetők által sugalmazott állításokkal vitatkozunk, miszerint „aki szegény, az magára vessen”, és „annyit érsz, amennyit keresel”.

A korábban játszott We hear you előadásunkban aktuális közéleti kérdések közül lehetett választani a nézőknek, hogy miért vonuljunk utcára együtt a közönséggel az adott este egy flashmob keretében – ott terítékre került a liget fáitól kezdve a korrupción át az oktatásügyig mindenféle aktuálpolitikai kérdés. A Remake_Bodony című filmünk is ebbe a vonulatba sorolható, ott indirekt módon foglalkoztunk az apró falvakra jellemző mélyszegénységgel, nihillel és elvesztegetett emberi tehetségekkel.

Ezt a sort végignézve szerintem nem meredek állítás azt mondani, hogy jelenleg Magyarországon mi vagyunk az egyik legpolitikusabb színház. De szerintem politizálni úgy érdemes színházi értelemben, hogy túlmutasson azon az aktuson, mikor az ember elolvas egy cikket a kedvenc híroldalán. Ezalatt azt értem, hogy ha úgy politizál egy színház, hogy pusztán kikacsint vagy „áthallásosan” fogalmaz, az sokszor megreked egy geg szintjén, rosszabb esetben álszent is tud lenne, ha konfrontálás helyett mondjuk szimplán összeröhög a nézőkkel. Nálam a politikus színház alapfeltétele, hogy senki ne bólogató egyetértéssel vegyen részt az előadásban. 

boross_martin.jpg        Boross Martin (fotó: Dömölky Dániel)

A nézői részvétel, amely az előadásaitok egyik hívószava, sokak számára inkább ijesztően hangzik. Nem véletlen, hogy minden egyes interjúban és a honlapotokon is jelzitek, hogy ez nem feltétlenül jelent tényleges teendőket, lehet csupán egyfajta fokozott befogadói jelenlét, amely a felmerülő kérdésektől való érintettség miatt jön létre. Szerinted miért van bennünk ez a gát a részvéttel kapcsolatban, és hogyan próbáljátok ezt a nézőkben feloldani, illetve az a fajta „belsőleg aktív részvétel”, amiről beszéltek, mennyiben tér el bármilyen már előadás normál nézői alaphelyzetétől? 

Ezek nem céljai az előadásainknak. A részvétel és az interakció maximum eszközök, amik többé-kevésbé minden előadásunkban belekerülnek, és hatást vagy érintettséget próbálnak elérni. Az érintettséget pedig sok más eszközzel is meg lehet teremteni a részvételen kívül – egy teljesen passzív nézőtéren is létrejöhet ez, ha a témaválasztás, vagy a játékmód olyan. A Védett férfiak kertje egy olyan dologról szól, amihez mindenkinek van viszonya. 

Mindez ebben az előadásban hogyan jelenik meg? 

Az alaphelyzet, hogy a nézők egy kiállítás szituációba érkeznek meg, ami egyből egy különleges pozícióba helyezi őket. Nincsen megmondva, milyen sorrendben kell nézniük az installációkat, és az sem, hogy mennyi ideig kell nézniük azokat. Nem azok mondják el a történeteket, akikkel megesett, viszont valós emberek szájából halljuk őket. Ezek az emberek nem hasonlítanak egymásra, más és más motiváció vezérli őket. Van közöttük adminisztrátor, ügyvéd, vállalkozó, takarító és építőipari munkás is, de már pusztán a tény, hogy férfi mesél egy női elnyomással kapcsolatos történetet provokatív és figyelemreméltó annyira, hogy a nézői pozíciót kihívás elé állítsa.

Ugyanakkor ebben az előadásban a szereplők mind saját névvel szerepelnek, nagyon közvetlen stílusban és beszédmódban vannak jelen, ami szintén egyfajta nyitási kísérlet. Alapvetően azonban azt gondolom, hogy már csak a témaválasztás is olyan, ami belső aktivitásra késztet.  

vfk2.jpgKőszegi Mária, Szász Dániel, Julia Jakubowska és Cuhorka Emese a próbán (fotó: Bartha Máté)

Az előadáshoz történeteket castingoltatok. Ennek vélhetően nem az volt az oka, hogy magatok ne tudtatok volna egy szövegkönyvet összehozni. 

Van bennem egy érdeklődés az ún. valóságszcenírozás iránt: rám inspirálólag hat az a történet, amiről tudom, hogy tényleg megtörtént. Plusz mivel a valós pozíciók megfordításáról és egy jelenből kifacsarított utópiával foglalkozunk, ehhez fel kellett térképezni (nem reprezentatívan) hogy mi a magyar valóság. Ha ezt a projektet egy nyugat-európai országban indítjuk útnak, valószínűleg egésznek más történetek születtek volna. Törekszünk rá, hogy az előadásnak legyen beágyazottsága, és ehhez elengedhetetlen volt valós történetekből meríteni. A potenciális közönségünk tudja, hogy nyitunk, involválunk és visszaforgatjuk a beérkezett inputokat, amikkel pontosan ezt a beágyazottságot erősítjük meg. 

Hogyan választották ki a beérkező történetek közül a megfelelőket? 

A szürke zónába eső történetek voltak számunkra kifejezetten izgalmasak, olyanokat választottunk, amik általában nem esnek büntetőjogi kategóriába. Az volt számunkra az elsődleges, hogy olyan történetekkel foglalkozzunk, amik mellett a mindennapokban elmegyünk, ameddig nem válunk mi magunk is az áldozatává. Nyilván egy „megerőszakolós” történetet a társadalom 99%-a elítéli, de mondjuk a bérkülönbségről, megbélyegzésről vagy más lealacsonyításáról szóló esetek már érdekesebbek. Pont, mert nem kizárólag férfi-női relációban történnek meg. 

A Védett férfiak kertje című előadásotok a nemek közötti egyenlőtlenséget és a hatalmi pozíciók természetét „vizsgálja”. Miközben régebben kiemelted, hogy az előítéleteink legyőzése és az ezáltal vállalt intellektuális rizikó fontos része az előadásaitoknak, a Védett férfiakra gyaníthatóan nem sok olyan ember fog beülni, aki ne ellenezné a nők negatív megkülönböztetését vagy a hatalommal való visszaélést nemektől függetlenül. Ebben az esetben hol van az a bizonyos rizikó? Nem inkább a berögzült véleményeket erősíti a felvetés még akkor is, ha a nemek felcserélődnek ebben a játékban? 

Ha csupán ennyi mondanivalónk lenne, nem csinálnánk előadást. A rizikó az, hogy képesek vagyunk-e meglátni és beismerni, hogy akár férfiként vagy akár nőként vannak privilégiumaink, amikről nehéz lemondani. Mert a privilégiumok alapvetően nem arra vannak, hogy lemondjunk róluk. Ugyanakkor a privilégiumok gyakorlásának egy szélsőséges változata, amikor egy ember vagy egy csoport felett van felelősséged vagy adott esetben hatalmad, mert ez mindig magába rejti azt a veszélyt, hogy vissza is lehet vele élni.

Véleményem szerint mi olyan narratívát találtunk ki erre, ami ezt a kérdést elemeli a „pusztán” férfi-nő problematikától, és ezzel szerintem minden embernek van dolga. Nem elég hogy valaki “üvegplafon” ellenes, vagy fontosnak tartja az egyenjogúságot, attól még nem lehetünk biztosak abban, hogy közben észre is veszi, hogy melyek ezek a megalázó szituációk. Én abban bízom, hogy ez az előadás önvizsgálatra késztet minket – nem feltétlenül abban, amit elkövetünk, hanem abban is, amit elviselünk, vagy amiben cinkosok vagyunk, esetleg mulattat minket.    

vfk1.jpgKabdebon Dominik produkciós asszisztens, Thury Gábor dramaturg és Boross Martin a próbán (fotó: Bartha Márk)

Lassan a próbaidőszak hajrájába fordulva, téged (vagy a stábot) például milyen meglepetések értek, illetve milyen előítéleteidet sikerült árnyalnod vagy elvetned? 

Amikor elkezdtük a kutatást (még bőven a MeToo kampány előtt), engem például meglepetésként ért a mennyiség és negatív minőség, amivel nők történeteiben találkoztam. Egy új világ nyílt ki, egy olyan dimenzió, amely világossá tette, hogy valami nem normális, ha egy olyan környezetben én szabadnak érzem magam, ahol másokat nap mint nap szörnyű megaláztatások érnek, és én csak észre sem vettem ezt. Mióta ezzel foglalkozunk, magamon is észreveszem az erre való fokozott érzékenységet. 

A következő előadás terve már megvan a fejetekben? 

Most négy előadásterv van alakulóban, nagyjából 2019 nyárig látunk előre. Ezek közül egy kísérleti, zenei operaelőadás emelnék ki, aminek a szerzője Bartha Márk elektronikus zeneszerző, a STEREO AKT tagja lesz. Az előadás alapja egy általa komponált zenei anyag, a bemutató pedig jövőre a Trafóban lesz, a NEXTfeszten. Irodalmi alapja Karl Ove Knausgård  A Halál című könyve, ami egy nagytakarításról szól, egy mindennapi rituáléról, amelynek a hátterében egy haláleset áll.

Most ősszel egyébként az USA-ban dolgozunk, jövő február-márciusban pedig a németországi Tübingenben csinálunk egy előadást lehetséges európai utópia szcenáriókról, magyar résztvevőkkel, tehát idővel itthon is látható lesz.

Török Ákos email interjúja

...

A FÜGE Produkcióval közösen létrehozott előadás szereplői Cuhorka Emese, Julia Jakubowska, Kőszegi Mária, Szász Dániel, valamint hét civil szereplő. Zenéjét Bartha Márk, a látványt Oláh Tímea jegyzi, a dalszövegeket Kemény Zsófi írta, dramaturgként Thury Gábor segítette a rendező, Boross Martin munkáját. 

Kapcsolódó cikkek

A nézőknek nem kell teljesíteni – Interjú Boross Martinnal
Védett férfiak, avagy oszd meg velünk a történeted!
Boross Martin az Egyesült Államokban rendez
STEREO AKT – Új alkotók, új projektek
Megvan, hogy kik viszik tovább a Stafétát
„Külföldre költözni felér egy potenciális karrier öngyilkossággal”
Egy rémmese a boldog tudatlanság és az emberi tökéletlenség közötti döntésről
„Kettőn áll a vásár” – Megalakult a STEREO AKT

süti beállítások módosítása