Keresztes Tamás: „A színháznak reflektálnia kell a közéletre”

A budapesti Katona színművésze bohócvénáról, a magányos alkat és a családi élet összeegyeztethetőségéről is mesélt a 168 Órának.

Keresztes Tamás a Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése óta a budapesti Katona tagja, de többször játszott különféle független előadásokban is. A tavaly bemutatott Egy őrült naplója monodrámáért a kritikusoktól megkapta a legjobb főszereplőnek járó díjat. A nemrégen bemutatott Lajkó – cigány az űrben című filmszatíra címszereplője, amely életének első filmes főszerepe. 

Ascher Tamás bohócvénájú színésznek nevezte. „Kétségtelenül van egy chaplini, egy Buster Keaton-szerű alkatom, sugárzik belőlem valamiféle esetlenség. Az is kapcsolódik a burleszkhez, hogy a szerepformálás során nagy hangsúlyt fektetek a mozdulatokra, a ritmikára, a zeneiségre” – mondja a színész az interjúban, hozzátéve a rá annyira jellemző mimika kapcsán – „Pedig az arcjátékomat nem tudom olyan szinten kontrollálni, ahogy szeretném. Legalábbis ha visszanézek egy felvételt, legyen az színházi vagy filmszerep, mindig azt érzem, hogy valójában mást szerettem volna kifejezni a mimikával”.

Hosszú ideig nem volt biztos abban, hogy a színészet a megfelelő munka a számára. „Már nem foglalkoztat az a gondolat, ami sokáig kísértett, hogy vajon a színészet-e az én utam, alkalmas vagyok-e egyáltalán erre a pályára. Most már, azt hiszem, ebben a kérdésben megnyugodtam” – vallja most ezzel kapcsolatban.

Az Egy őrült naplója is előkerül a beszélgetés során. „Egyfajta színészi összegzésről van szó, sikerült megmutatnom, hogy hol tartok. Minden előadás komoly erőpróba, általában a kezdés előtt három órával már bent vagyok a színházban, elkezdem a felkészülést az estére, ha pedig utána vagyok, egyszerre érzem, hogy leeresztek és feltöltődöm” – mondja. 

A jövő évi tervei között szerepel, hogy rendezőként és színházi zeneszerzőként is kipróbálja magát.

Magányos alkat, amit családban, kisgyerekkel nem könnyű érvényre juttatni. „Gyakran érzem a szükségét az elvonulásnak, az elzárkózásnak, hogy működőképes maradjak. Ez azért okoz belső feszültséget, mert a család szempontjából önzőségnek tűnhet, mégis szükségem van rá, hogy időnként kivonjam magam a forgalomból. Ilyenkor bezárkózom a szobámba, filmet nézek, zenét hallgatok vagy szerzek. Ez olykor hajnalig is eltart, és persze ilyenkor napközben kellene pihennem. Folyamatosan mérlegelnem kell, mennyi időt rabolhatok el a családomtól magamnak” – meséli.

Jordán Adéllal közös gyermeke születése persze nem csak az életvitelét változtatta meg: „A fiam születésével betört az életembe egy aggódással vegyes szeretetcunami, amely átformálta bennem mindazt, amit addig fontosnak tartottam az életben. Újrarajzolta a létezésem körvonalait. Higgadtabb lettem, felelősségteljesebb” – vallja.

Véleménye szerint a színháznak reflektálnia kell a közéletre. „A színpadról viszont nem szabad politikai üzeneteket közvetíteni, a jó előadás nem ettől izgalmas. Nem kell összekacsintani a közönséggel, nem kell készen tálalni semmit, hagyni kell a nézőt, hogy saját maga ismerjen fel bizonyos összefüggéseket. Az a jó, ha egy előadás utólag munkálkodik a nézőben, és az sem baj, ha egészen más következtetéseket von le, mint az alkotók” – fűzi hozzá. 

Az eredeti interjúból, amelyet Cseri Péter készített, az is megtudható, mit szólt Ascher Tamás Keresztes Tamás Ascher alakításához az Ascher Tamás Háromszéken című előadásban, negyvenévesen készített-e magában számvetést, és milyen sorsfordító találkozásai voltak az életében.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Hogy mondjanak neki egy jó szót...” - Keresztes Tamás
Furcsa párok a Katona új bemutatójában – Villáminterjúk, de tényleg
Le lehetne kottázni a mi előadásunkat is – Egy őrült naplója
Keresztes Tamás: „Fantasztikus volt belekóstolni a díszlettervezésbe”
„Gogol műve a mindenkori emberről szól” – Interjú Keresztes Tamással