„Tengernyi probléma merült fel” – Rajkai Zoltán a szinkron érdekvédelemről

A budapesti Katona színésze beszélt a három éve alakult szervezet eddigi eredményeiről és az előttük álló feladatokról. 

2015-ben ünnepelte a magyar szinkron a 80. évfordulóját. Ennek apropóján – évtizedes hiányt pótolva – megalakult a SZIDOSZ Szinkron Alapszervezete, amelynek vezetését Rajkai Zoltán színművész vállalta el. Az azóta eltelt időszakban rengeteg új kezdeményezés született, elkezdett pezsegni az élet a szakma körül. 

                          Rajkai Zoltán a szinkronstúdióban (fotó: Szabó Balázs)

Miért vállaltad el az Alapszervezet vezetését? Jár-e valamilyen előnnyel? 

Igazságtalannak, és sok esetben tisztességtelennek látom a szinkronban dolgozók helyzetét. Aránytalanok a bérek, aggályosak a munkakörülmények, nincs perspektíva és szinte teljes mértékben hiányzik a szakmai megbecsülés. Ma már általános, hogy a filmekben el sem mondják a magyar hangokat és a szinkron stábokat. Véleményem szerint a szinkroniparban dolgozók munkájának hozzáadott értéke sokkal nagyobb annál, mint amennyire a médiapiacon jelenleg értékelik. Szükségszerű és igazságos lenne változtatni ezen. Ezért dolgozunk.

Persze sem én, sem az elnökség többi tagja nem kap semmilyen juttatást, teljes egészében társadalmi munkáról van szó. 

Milyen a munkamegosztás a vezetőségben? 

2015 márciusában az első alakuló gyűlésen hattagú elnökséget választott a közgyűlés. Galambos Péter, Szalay Csongor, Hamvas Dániel, Nikodém Zsigmond, Seszták Szabolcs, és én voltunk az elnökség, teljesen egyenrangú beosztással. Az volt az elképzelésünk, hogy a munkát és a felelősséget egyformán elosztva, hatékonyan tudjuk majd megoldani a feladatokat, és mivel senkinek sem a szakszervezeti vezetés volt a „fő ambíciója”, abban reménykedtünk, hogy a „tömeges” elnökség révén senki vállára nem kerül túl sok súly. Nagy lendülettel vágtunk bele a munkába, rengeteget beszélgettünk, ötleteltünk.

Számtalan interjút, cikket jelentettünk meg a szinkron világáról, szakmai kerekasztal-beszélgetéseket szerveztünk, hogy felrázzuk a szakmát és magunk mellé állítsuk a közvéleményt, hogy segítsenek és támogassanak bennünket. Aztán rendre minden elakadt, mert a megvalósításra már nem maradt idő, energia. Egyre kevésbé voltunk hatékonyak, és egyre többet hibáztattuk egymást, hogy miért és ki miatt nem mennek előre a dolgok. Persze letettünk az asztalra sok mindent: komoly politikai és szakmai kapcsolatokat szereztünk; felráztuk a szakmát Csipkerózsika-álmából. Szükségszerű volt változtatni, mert operatív módon nem üzemeltünk. 

Összehívtam az elnökséget, felsoroltam az érveimet és javasoltam, hogy változtassunk. Mivel addigra kialakult egy határozott vízióm arról, hogy mit és hogyan kellene csinálni felajánlottam, hogy elvállalom az elnöki pozíciót három évre, ha mind az elnökség, mind a tagság bizalmat szavaz. Következő lépésként 2017 júniusában a budapesti Katona József Színházban összehívtuk az Alapszervezet tisztújító közgyűlését, ahol tájékoztattuk a tagságot az eddigi fejleményekről, elmondtuk, hogy miért javasoljuk a tisztújítást és az elnökség átszervezését. A tagság támogatta az újító javaslatokat, ennek értelmében módosítottuk az alapszabályt és megválasztásra került az új, immár háromtagú elnökség: Szalay Csongor gazdasági és kommunikációs alelnök, Galambos Pétert alelnök, Rajkai Zoltán elnök.

Azóta eltelt egy év, és sajnos lassabban, mint szerettem volna, de azért apránként megvalósulnak az elképzeléseim. 

Szeretnénk a magyar szinkronipar minden munkavállalójának érdekeit képviselni, tehát nemcsak a színészeket, hanem a rendezőket, dramaturgokat, hangmérnököket, vágókat, asszisztenseket, gyártásvezetőket, irodai dolgozókat,- mindenkit, aki a szinkron világában dolgozik. Ezért is buzdítunk mindenkit, aki ebben a sokszínű szakmában dolgozik, hogy lépjen be a Szinkron Alapszervezetbe, mert csak egységes szakmai bázisra építve tudunk igazán sikeresek és hatékonyak lenni. 

                          Fotó: Mudra László

Színészként te is érintett vagy! 

2015-ben, amikor felbugyogott egy elégedetlenségi hullám a szinkronizáló színészek között, és többen többféle szempontból is hangot adtak a szinkron gázsikra vonatkozó elégedetlenségüknek, én is elkezdtem hőbörögni, mert felháborítónak tartottam, hogy a The Walking Dead című népszerű sorozat főszerepének szinkronizálásáért, epizódonként kb. 6900 Ft és 13 000 Ft között kaptam. Ezt máig nem hiszi el senki. Igaz, hogy Rick Grimes keveset beszél, de akkor is ő a főszereplő. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy itt valami nagyon nem stimmel.

Egy kiemelt, sikeres tv-sorozat főszereplőjének vagyok a magyar hangja; a sorozat már a nyolcadik évadnál tart, tehát ismétlésekkel együtt legalább 10-12 évig heti rendszerességgel sugározzák különböző csatornákon az epizódokat, teletűzdelve reklámokkal, és az összes részben Andrew Lincoln az én hangomon szólal meg magyarul. És e rakás bevételt termelő filmsorozat főszereplőjének a szinkronizálásáért epizódonként csak ennyi honorárium jár? És soha többet semmi? Nagyon bántott a dolog.   

Ezzel egy időben, hasonló felháborodásból Galambos Péter elkezdett érdeklődni az EJI-nél (Előadóművészeti Jogvédő Iroda Egyesület), hogy nem járhatna-e a színészeknek a szinkronizálás után is audiovizuális, vagy ismétlési jogdíj. Mihályi Győző, a Szídosz (Színházi Dolgozók Szakszervezete) elnöke, - aki elnöke az EJI színész jogdíjbizottságának is - nyitott volt a kérdésre és felkarolta az ügyet, amelyet aztán a jogdíjbizottság többi tagja is támogatott, különösen Hegedűs D. Géza és Konrád Antal.

Ekkor került sor egy kerekasztal-beszélgetésre az EJI, a Szídosz és a szinkronizáló színészek néhány képviselője között, amelyen már én is részt vettem. Ezen a megbeszélésen elhangzott: ahhoz, hogy sikeresen tudjuk képviselni magunkat és az érdekeinket, „erőt” kellene felmutatnunk. Ekkor jött az ötlet, hogy szinkron szakszervezetet kellene alakítani. Mihályi Győző azt javasolta, hogy az évtizedes múltú Szídoszon belül alapítsuk meg a Szinkron Alapszervezetet. Ez sokkal egyszerűbb, gyorsabb eljárásnak tűnt.

A legelső és legfontosabb szempont az volt, hogy hivatalos szervezetként megkezdhessük a tárgyalásokat az EJI-vel és a FilmJUS-szal (Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete) arról, hogy a szinkronszínészeknek, szinkronrendezőknek és szinkrondramaturg-fordítóknak is járjon audiovizuális jogdíj. A zenészekhez, és a filmekben szereplő színészekhez, forgatókönyvírókhoz vagy a filmrendezőkhöz hasonlóan. Megnyílt ez a lehetőség és nem akartuk elszalasztani. A Szídosz részeként, önállóan működő alapszervezeti egységként sikerült bizonyítanunk ezeken a tárgyalásokon, hogy az általunk megfogalmazott igényeket széleskörű szakmai egyetértés övezi. 

Aztán, persze, ahogy egyre mélyebbre hatoltunk a „szinkron szakma” erdejében, megláttunk egy csomó bajt, és felmerült rengeteg feladat, amelyet az érdekképviseletnek el kellene látnia. Tengernyi probléma bukkant elő. Nyolcvan év hiányosságai, elszigeteltsége, a rendszerváltozás utáni idők szakmai és piaci szabályozatlansága, hibái, a piaci versenyben a fennmaradásukért küzdő stúdiók bűnei, mulasztásai, a szakterületek megosztottsága, a munkavégzés törvénytelenségei, a vállalkozók kiszolgáltatottsága. 

Egyre mélyebb és sötétebb kútba bámultunk. 

Forrás: Magyarszinkron.hu

Milyen fontosabb sikereket ért el 2017 végéig az Alapszervezet? 

A legfontosabb az volt, hogy egyáltalán létrejött a Szídosz-Szinkron Alapszervezet, és nyolcvan év után lett egy hivatalos érdekvédelmi szervezet, amely akárhogy is, de védi a magyar szinkron jövőjét. Azóta egyre bővül a tagság, egyre többen felismerik a szakmában az összefogás jelentőségét.

Sikerült megállapodni az EJI-vel és a FilmJUS-szal, hogy a szinkronszínészeknek, a szinkronrendezőknek és a dramaturg-fordítóknak is jár audiovizuális jogdíj. Nagyon komoly előrelépés, mert ez évről-évre több ezer embernek biztosít többletbevételt a szinkron világában.

Itt meg kell említenem, hogy az EJI és a FilmJUS szakemberei kiváló és fantasztikus munkát végeztek. Dr. Tomori Pál, az EJI igazgatója szerint egy ilyen jogdíjfelosztási rendszer stabil kialakulásához kb. nyolc évre van szükség. Ehhez képest a szinkron jogdíjfelosztás második évén vagyunk túl, és bár akadnak hibák, kifogások, mégis elmondhatjuk, hogy a felosztás feltételeinek kialakítása „fénysebességgel” haladt.

Sikerült továbbá együttműködésre lépni a Szinkronikum egyesülettel, amely révén 2017-ben megrendezésre kerülhetett az első Szinkronikum Díjátadó Gála. A szakma kiválóságait ismertük el és ünnepeltük. Ezen a gálán a Szídosszal közösen életmű díjakat adtunk át, olyan kiváló és nagyrabecsült színészeknek, akik eddig soha nem kaptak elismerést a szinkronban nyújtott művészi teljesítményükért. 

Eddigi díjazottjaink: Dallos Szilvia, Láng József, Makay Sándor, Kassai Ilona, Szokolay Ottó, Földi Teri, Pásztor Erzsi, Kautzky József, Bókay Mária, Perlaki István és Bács Ferenc. Szeretnénk, hogy ez a program egy igazán rangos, népszerű rendezvénnyé váljon, ezért az idén megrendezésre kerül a 2. Szinkronikum Díjátadó Gála, amelyen már nemcsak a színészek, hanem a rendezők, hangmérnökök, dramaturgok, vágók és gyártásvezetők közül is szeretnénk díjazni a legkiválóbbakat. Ezzel az eseménnyel is igyekszünk felmutatni a szinkronizálás kulturális értékeit, emelni a szakmai megbecsülést és a nívót. Az egész napos rendezvényen lesznek a közönségnek, családoknak, gyerekeknek szóló események, programok, délután és este pedig szakmai kerekasztal beszélgetések és a díjátadó gála. 

Rajkai Zoltán és Kocsis Gergely a budapesti Katona A kaukázusi krétakör előadásban (fotó: Horváth Judit)

A televíziók, filmforgalmazók hogyan viszonyulnak az Alapszervezet megjelenéséhez, mennyire nyitottak a tárgyalásokra? 

Korábban felvettük a kapcsolatot a forgalmazókkal, akik külön-külön nagyon készségesek voltak; jelezték, hogy szívesen leülnek tárgyalni az Alapszervezettel, majd egyszer csak kaptunk egy hivatalos levelet a Filmforgalmazók Egyesületétől, hogy nekik semmi tárgyalni valójuk nincs velünk, mert ők vállalkozásokkal állnak üzleti partneri viszonyban.  A szinkronstúdiók nagyon különbözőek. Némely stúdióvezetők szívesen együttműködnek velünk, mások nem.

Alapvetően tudomásul vették a szakszervezet létrejöttét, de nem nagyon tudják, hogy hogyan viszonyuljanak hozzánk. Jogilag nem sok vizet zavarunk, mert a stúdiók is vállalkozásokkal, cégekkel állnak szerződésben, és nem klasszikus munkavállalókkal, alkalmazottakkal, akik törvényesen érvényesíthetnék a szakszervezet által biztosított jogaikat. Ugyanakkor a helyzet ennél jóval bonyolultabb és összetettebb, mert nagyon sok lehetőség van az érdekek érvényesítésére. Mostanra alaposan felkészültünk ezekből, és hamarosan tárgyalásokat kezdeményezünk a stúdiókkal is. 

Hogyan sikerült a 2017-es év? Történt-e valamilyen irányba előrelépés, változás? 

A Szídosz-Szinkron Alapszervezet megbízásából elkészült egy harmincnégy oldalas jogi szakvélemény a szinkronipar állapotáról. A szinkronszínészek, illetve a szinkronizálásban közreműködő szinkronipari dolgozók és a szinkronstúdiók közötti jelenlegi szerződési gyakorlat jogi elemzése, a dolgozókra nézve hátrányos szerződéses feltételek korrekciójára vonatkozó szerzői jogi, versenyjogi, polgári jogi megoldási javaslatokról.

További eredmény, hogy pillanatokon belül beindulhat a Szinkron Alapszervezet honlapja, amelyen keresztül szeretnénk a tagságot hatékonyan összefogni, segíteni a gyors információáramlást, online lehetőséggel könnyíteni a tagdíjfizetést, valamint a felületen keresztül szakmai, jogi és munkaügyi segítséget nyújtani. 

                          Fotó: Mudra Sándor

A kormányzat kultúrpolitikusaihoz sikerült utat találni? 

Keressük a lehetőségeket és az utakat. Nagyon fontos, hogy a kormányzat valós információkat kapjon erről a területről is, és ezek alapján segítséget nyújtson a szinkronszakmának két szempontból is. A magyar szinkronipar egy globális piac kellős közepén helyezkedik el, a területen dolgozó szakemberek teljesen ki vannak szolgáltatva a gazdasági erőfölényben lévő hazai és nemzetközi cégeknek. Ez ellen vannak törvényi garanciák, amelyek betartatásával máris jobb lenne a helyzet.

A magyar szinkron több, egyszerű gazdasági kérdésnél, a magyar kultúra része több mint 80 éve, kulturális örökségünk része, hasonlóan sok más európai országhoz, ahol szintén szinkronizálnak.

Rengeteg magyar színész hangja forrt össze külföldi sztárokkal. 

Igen és egy-egy csodálatosan sikerült fordítás mondatait milliók idézgetik nap mint nap valamelyik népszerű filmből, vagy sorozatból. A „világszínvonalú” vagy adott esetben „silány” magyar szinkronhoz mindannyiunknak van érzelmi viszonya, mert a mindennapi kultúránk része. Az sem elhanyagolható tény, hogy a lakosság nagy része - a határokon túl is - kizárólag a szinkronizált filmeken keresztül találkozik dramatizált szöveggel, stilizált beszéddel. A szinkronizált filmek nélkül a világrepertoár, a külföldön létrehozott kulturális értékek teljesen elérhetetlenné válnak a magyar társadalom túlnyomó jelentős része számára. Ezért is fontos az írott és beszélt nyelvi minőség. 

A Szinkron Alapszervezet legfontosabb célkitűzései közé tartozik, hogy a magyar szinkron kulturális örökségét megőrizze, a szinkronizálás minőségét és színvonalát emelje. A kulturális tartalmakhoz való hozzáférésben érvényesülnie kell az esélyegyenlőség elvének, így törvényi garanciát szükséges alkotni a szinkronizált filmek elérhetőségére. A szinkronizált tartalomhoz való hozzáférés törvényi garanciája megvédené a magyar szinkron kulturális értékeit, örökségét, hosszútávon segítené a magyar nyelv védelmét a médiában, esélyegyenlőséget biztosítana a határokon túli magyarok nyelvi identitásának megőrzésében, a fogyatékkal élő honfitársainknak az audiovizuális tartalmak hozzáférésében, és nem utolsó sorban megvédené a szinkroniparban dolgozó vállalkozások és munkavállalók munkahelyeit. 

Fontosnak tartod az állami szabályozást vagy oldja meg a szakma „házon belül” a gondokat? 

Ez egy sokszereplős játék. Meggyőződésem, hogy sok mindent meg lehetne oldani „házon belül”, ha az emberi és üzleti tisztesség, a fair trade is előtérbe kerülne. Valamint a szakmai önbecsülés.

Ezzel szemben ma a forgalmazó megmondja, hogy ennyit ad - ha nem jó, fenyeget, hogy elviszi máshová a munkát. A stúdió megmondja, hogy ennyit ad – ha nem jó, fenyeget, hogy mással dolgoztat.  A kényszervállalkozó „munkavállaló” pedig lenyeli a keserű pirulát, hogy már megint kevesebbért többet kell dolgoznia, másként egyáltalán nincs munkája. Később aztán mindenki látja az eladási statisztikákat és a hivatalos bevételeket, és kiakad. Óriási az aránytalanság. A gazdasági versenytörvények nem ördögtől való, de nem is adnak megváltást.  Az emberi teljesítmények eltérőek és ezeket különbözőképpen kell értékelni. A szinkronipar fura terület, mert egyszerre előadóművészeti, szerzőijogi és gazdasági, vállalkozói szféra.

                          Fotó: Mudra Sándor

2020-ban lesz a nyolcvanötödik születésnap, milyen tervek vannak az addig szóló időszakra? 

Három évre vállaltam a Szídosz-Szinkron Alapszervezetének elnöki tisztségét, ami 2020 nyarán jár le. Alapvetően három pillérre építem az elképzeléseimet és az elvégzendő feladatokat. 

Az első a szinkronizálásért járó audiovizuális jogdíjak felosztásának megnyugtató és stabil rendezése. Ez véleményem szerint már sínen van, hála az EJI és FilmJUS kiváló munkájának és együttműködésének.

A második az évtizedek alatt reálértékben tizedére csökkent szinkrongázsik radikális emelésének elérése. Ez a szinkronban működő összes szakmát érinti. Ezzel párhuzamosan szeretném a vállalkozások és munkavállalók munkaügyi, munkajogi és gazdasági feltételeit világossá tenni, az egyértelmű szabályokat lefektetni és elfogadtatni.

A harmadik a magyar szinkron minőségének, megbecsülésének és jövőjének kérdése. Fontosnak tartom a szinkronban található szakmák munkakörök, szakmaként való elismertetését, ezek oktatási módszertanának kidolgozását, a szakirányú képzések beindítását partnerszervezetekkel, intézményekkel. Idén ősztől az ELTE-n indul szinkrondramaturg-fordító képzés, (mesterfokon) , ami elsősorban Sereg Judit tanársegédnek és Horváth Ildikó tanszékvezetőnek köszönhető, de az elindításban közreműködött Szalkai Lőrincz Ágnes is, az Alapszervezet dramaturg-fordító szekciója vezetője. Jó lenne szakterületenként egy minőségbiztosítási rendszert kidolgozni, hogy mindenhol visszatereljük a szinkronizálást a minőségi vágányra. Ezzel párhuzamosan fontosnak tartom szakmai események, továbbképzések létrehozását – mint például a Szinkronikum Díjátadó Gála, vagy a szakmai kerekasztal beszélgetések. 

Színészként érzel-e bármilyen megkülönböztetést azóta, hogy ezt a munkát végzed? 

Nem érzek megkülönböztetést. Sőt, némileg több rokonszenvet és bátorítást érzek a kollégáimtól. Azt hiszem, egyre többen érzik a szakmában, hogy végre van valami összefogás és nincsenek egyedül. Sokan kérdeznek, fordulnak hozzám különböző kérésekkel, panaszokkal, és bizony jó néhány elismerést is bezsebelhettem, pl. az audiovizuális jogdíjfelosztás kapcsán.

Azt azért megfigyeltem, hogy egyre inkább csak azokat a színészeket szinkronizálom, akiknek már korábban is kölcsönöztem a hangomat, és egyre kevesebb az „új” szerep. Hála Istennek van néhány szinkronrendező, akik ragaszkodnak hozzám - és ha lennének is ellenségeim -, ők megvédenek.

Az interjút Góz Tamás készítette

(Forrás: Szidosz Szinkron)

Kapcsolódó cikkek

Díjazták a szinkronszakma legjobbjait
Kautzky Armand: „A jó szinkronszínész dobbantó nélkül ugrik”
Kőszegi Ákos: „Ha most kérnének fel Kevin Spaceyt szinkronizálni, elutasítanám”
„Alföldi Róbert és Bede-Fazekas Szabolcs a kedvencem” – Interjú Tomasevics Zorka szinkronrendezővel