„Általában a színházak nem szeretik, ha a színész biztonságban érzi magát”

Ujlaki Dénes, a budapesti Katona színésze a vidéki színházak varázsáról és a budapesti rohanó életről is beszél a Pótszékfoglalónak adott interjúban.

Ujlaki Dénes a Nemzeti Színház stúdióját elvégezve kezdte a színészi pályáját 1969-ben, majd különböző vidéki kőszínházakban töltött évek után, 1981-ben lett a Nemzeti Színház tagja. 1982-ben alapító tagként csatlakozott a budapesti Katona József Színházhoz, amelyben azóta is dolgozik.

       Ujlaki Dénes (fotó: Szokodi Bea / Pótszékfoglaló)

Ottani munkái mellett nem ritkán vendégként szerepel más színházakban is, például így került bele A kis herceg eladásába is, amelyet a Vidám Színpadon mutattak be nem egészen egy éve. „Ez a Kisherceg számomra egyfajta lelki értelemben vett keresztapaság is volt. Olyan szakmai feladat, ajánlat, amit nem lehetett visszautasítani” – mondja erről a munkáról az interjúban, hozzátéve – „Ebben az előadásban, ha valami, akkor az van, volt nagy hatással rám, ahogy a fiatalokkal együtt munkálkodtunk. A hetvennegyedikben járok már, és csupa mosolygós fiatal vesz körül, ami számomra roppant jó érzés – mert a színház, a művészet végtelen… az ember élete pedig rövid! (nevet)”.

Úgy érzi, a színházak alapvetően bizonytalanságban tartják a színészeiket. „Általában a színházak – ez furcsa dolog lesz, amit most mondani fogok – nem szeretik, ha a színész biztonságban érzi magát! Azt szeretik, ha bizonytalan, ha keveset keres, ha ki van szolgáltatva… Ez valami furcsa titok. Major Tamás mondta mindig: a fáradt színész a jó színész! – nem vagyok benne biztos, hogy igaza volt” – mondja.

Hogy ennek mi lehet az értelme? „Nem tudom, talán könnyebben befolyásolható, irányítható – ha ne adj’ isten, jól érzi magát, még elszerződik máshová! (mosolyog) Állandóan zabla és sarkantyú alatt vagy…- ez egy ilyen pálya. Ha kidőlsz, hát kidőltél, egy perc alatt van helyetted másik…” – véli a színész.

Ujlaki Dénes és Lukács Olivér A kis herceg előadásában (forrás: Vidám Színpad) 

Nem járt főiskolára, és nagyon hiányoznak neki azok a kötődések, barátságok és beszélgetések, amelyek így kimaradtak neki. Noha nem teljesen, mivel a vidéki színházakban mégis csak megélhette mindezt. „A vidéki színházaknak varázsa van. Nem véletlen, hogy vidéken született mindig a jó színház, pontosan azért, mert a színészek ott egy Bermuda-háromszögszerű létben élnek: középen a színház, aztán a büfé és a színészház. Lement este az előadás, ülünk a büfében, és még ott is, akkor is mindig a színházról folyik a szó” – mesél ezekről az évekről.

„Eleinte, amikor megalakult a Katona, azt mondtam, hogy ez a legjobb pesti vidéki színház!” – fűzi hozzá nevetve, de mint mondja, most már Pesten „mindenki rohan a maga dolgai után”.

Az eredeti interjú, amelyet Csatádi Gábor készített, itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Tényleg elfelejtettünk kapcsolatokat teremteni? (A kis herceg)
„Számomra fontos a hűség” – Villáminterjú a 70 éves Ujlaki Dénessel