Mácsai Pál: „A politikai hűségnek nincsen művészete”

Az Örkény Színház igazgatója a teátrum elmúlt évei mellett a nehezen átlátható jelenről, a kultúrharcról és önbizalomhiányáról is beszélt az Indexnek.

Mácsai Pál 2001. és 2004. között a Madách Kamarát vezette, ezt követően mindmáig az Örkény Színház igazgatója. Színházi és egyéb filmes szerepei mellett legtöbben talán a Terápia című filmsorozat pszichológusaként ismerték meg.

Mácsai Pál (forrás: Örkény Színház)

„Az európai ember fausti ember”, mindig újat akar – véli Mácsai Pál. „A színház elég hamar oda jutott, ahová akkor elláttam. De a „hova jutni” úgy megy az ember előtt, mint a délibáb. Az, hogy a színház létrejött, van társulata, repertoárja, saját esztétikája, közönsége, ráadásul jó közönsége, nem jelenti azt, hogy bármi befejeződött volna. Annyit értünk el, hogy rég önmagunkat kell meghaladni az Örkényben, évadról évadra, ami persze keményebb dió, mint áthangolni egy nemszeretem repertoárt” – mondja az interjúban az Örkény Színház tizennégy évéről.

„Nem értem el a célomat, a cél mindig megy előttünk. És igazából nem is vágyom megnyugvásra. Nagy, nyári alvásokra vágyom, meg arra, hogy egy kicsit többet legyek a gyerekekkel. Nem is tudom, mi jelentene megnyugvást. Talán, ha érteném a jelent, amiben élek. Csakhogy nem értem. Ez egyébként, a jelennel kapcsolatban, így szokott lenni. És, azt hiszem, helyes is kételkedni mindenkiben, aki azt állítja, hogy érti” – teszi hozzá.

Úgy véli, egy erőteljesen és folyamatosan változó, átmeneti korban élünk, ahol inkább csak kérdések léteznek, mint válaszok. „Engem nyugtalanít, hogy egy gondolkodási és magatartás rendszer, amiben hiszek, amit a reneszánsz, a felvilágosodás, az emberi jogok és a polgári demokrácia állomásaival lehet körülbelül lerajzolni, és amit jó lélekkel nevezhetünk liberálisnak, a süllyedő csoportban látszik lenni, és nagyon érdekel, hogyan tartható meg az ellenirányú áramlatokban. És hogy vajon alkalmasak-e egyáltalán ezek az elvek, a hagyományaik és a mai praxisuk arra, hogy a huszonegyedik században is megálljanak és hassanak” – vallja.

Mácsai Pál a Terápiában (forrás: HBO)

„Maga a valóság is ködösebb, mint valaha, mert egyre erősebbek a konstruált képletek. Például a médiavalóság… (…) Régen mindenki tudta, hogy a rádió meg a tévé csal. Ma már tömegek nem veszik észre. Vajon miért és meddig? És főleg jó lenne érteni, mi a szerepe és feladata mindebben a színháznak” – fűzi hozzá.

Miért nincs közéleti színház? – merül fel az interjúban. „Egyrészt nincs a hagyományban. „Az utalásos beszéd ismert a magyar színházban, Rákényszerült erre, mert igazi szabadsága a színházművészetnek nagyon rövid periódusokban volt csak, ami azt jelenti, hogy rendszertől függetlenül jelen van a félelem, hogy ha éles közéleti téma kerül elő, akkor a színház vagy az igazgató orrára koppintanak. A másik fő ok, hogy torkig vagyunk a közélettel, ezért százszor jobb mondjuk Csehovval vagy Szép Ernővel foglalkozni: mintha oxigéncsapra kötnék az embert. Erről nem eleget szoktak beszélni, pedig kulcstényező a csömör, az állandó harci készenléttel, politikai nyüzsgéssel való telítettség. A felelős, szociálisan érzékeny alkotók is torkig vannak. Meg a nézőik is” – mondja erre Mácsai Pál.

„De szerintem igazságtalan azt mondani, hogy nincs ilyen törekvés. Nagyon is van. Nálunk is. Nem volt olyan, hogy közéletisége miatt nemet mondjak egy rendezői gondolatra. Olyan volt, nem is egyszer, hogy nem tetszett a felvetett darab, de az nem fordulhat elő, hogy azért mondjak nemet, mert egy darab a jelen közéletével foglalkozik” – mondja még ezzel kapcsolatban.

Felmerül a kérdés, vajon lenne-e mersze Mácsai Pálnak felelős igazgatóként akár egy a jelenlegi kurzust és az általa létrehozott rendszert kritizáló előadást is bemutatni? „A döntésnél természetesen azt is figyelembe fogom venni, hogy egy bemutatóval mennyire veszélyeztetem a színházat, a társulatot, a felépített szakmai műhelyt. Mert többféle biztosíték létezik, amit ki lehet verni” – feleli az igazgató, hozzátéve – „egy ilyen témájú színpadi víziónak, amire kérdez, ma Magyarországon támadhatatlanul igaznak, okosnak, rétegzettnek, és szakmailag megkérdőjelezhetetlenül erősnek kell lennie. Akkor szóba jöhet, és csak akkor jöhet szóba. Ha csak beszól, akkor nem”.

                                                   (Fotó: Gordon Eszter)

A jelenleg zajló „kultúrharc” is szóba kerül az előadásban, amelyben az eddig kiemelt művészek helyére újakat próbálnak meg bejátszani. „Maga a kultúrharc átlátható ügy. És merőben értelmetlen. (....) Nincs olyan mondat ma az úgynevezett kultúrharcban, amibe, ha belekezdenek, ne tudnám befejezni. Ezek kiismerhető, unalmas mintázatok. De csöppet sem veszélytelenek. Bizonyos szinten vigasz az, hogy átírt kánon nincs, illetve át lehet írni, fenn is lehet tartani egy darabig, de az átírás hosszú távon kudarcra van ítélve, megbukik, ahogy a múltban is: néha súlyos áldozatok árán, de mindig” – vallja Mácsai.

„Az érzékeny néző végül mindig azt fogja szeretni, ahhoz fog vonzódni, azt fogja nézni, olvasni, vagyis az fog kanonizálódni, aki a világot árnyaltabban, rétegzettebben, izgalmasabban, igazabban, szebben írja le, veszi filmre, állítja színpadra, festi meg. Aki nem ideológiai okból alkot, hanem a kíváncsiságtól hajtva, a világ és az ember természetének összetettségétől lenyűgözve. Vagyis aki nem sanda szándékkal csinál művészetet, hanem igazul. (…) A politikai hűségnek nincs művészete. Az a szuverén lelkeknek van, a harcos természetűeknek is, és a szelídebbeknek is” – teszi hozzá.

Már biztos, hogy a kulturális tao rendszerét megszünteti a kormány, ígéretük szerint a színházak így kieső forrásait máshonnan fogják pótolni, ezek elosztását viszont saját kézbe fogják venni. „Én magam nem vagyok híve jelen formájában, épp ezért, mert akit rávisz a lélek, az visszaélhet vele. Ám a TAO pénz bizonyos mértékben független a politikától – és ez jó tulajdonsága. Ha megszüntetik, akkor ennek a kétarcú képződménynek a vonzó oldala is elvész. A támogatás elosztása egészében a kultúrpolitika hatásköre lesz, ami kiszolgáltatottabbá teszi a színházakat. Megszüntetés nélkül is meg lehetne reformálni, több módon is. Ma nem lehet tudni, hogy mi lesz; úgy tudni, nem kérdeztek meg a szakmai szervezeteket. Legnagyobb bajba megint a függetlenek kerülhetnek, akikre pedig vigyázni kell, kellene” – mondja ezzel kapcsolatban Mácsai.

Mácsai Pál az Anyám tyúkja (2.) próbáján (forrás. Örkény Színház)

Mácsai Pál mandátuma lejártával jövőre írják ki a pályázatot az Örkény Színház vezetésére. A jelenlegi igazgató meg fogja magát mérettetni. Hogy mindebbe ebbe beleszólhat-e a politika? „Kultúrharcos berkekben van egy elegáns eposzi állandó jelző, azokkal kapcsolatban, akiket nem szeretnek: „liberális rettegők”. Egyáltalán nem rettegek. Nota bene, az is megérne pár bekezdést, hogy liberális vagyok-e. Ma a liberális annyit jelent: „nem a mi hívünk”, ezért már gondolkodni sem mer senki tágabban a fogalomról magáról. Voltak ilyen műszavak a szocializmusban is, például a tőkés, meg az imperializmus. Miközben a Szovjetunió volt az imperializmus maga. Idővel a liberális sem szitokszó lesz, hanem egy szellemi áramlat neve” – fogalmaz.

Hiába – elsősorban talán a Terápia miatt – az egyik legismertebb és legkedveltebb színész, az önbizalma semmit sem nőtt ezzel, sőt. „Gyakran érzem magam tehetségtelennek, gyakran szorongok, színpadra lépés előtt nyugtalan és önbizalomhiányos vagyok. Az öreg színészek azt mondták, „Majd meglátod, ez csak romlani fog.” És tényleg. Az ismertség elvárásokat jelent: sokan ülnek be úgy a színházba, hogy ma valami fontos fog történni velük, mert őt vagy őt vagy őt látják (nemcsak engem). És ez teher is, meg szép is”.

Az eredeti interjúból, amelyet Kovács Bálint készített, az is kiderül, Mácsai Pál miért nem menne el fellépőnek semmilyen tüntetésre, milyen következménye lehet szerinte a kultúrharcnak, és milyen a kapcsolata az Örkény Színháznak a fenntartó fővárosi önkormányzattal.

A teljes interjú itt olvasható. 

Kapcsolódó cikkek

Tao nélkül nem megy
Máté Gábor: „A tao megszüntetése a Kamra bezárását is jelentheti”
Lovas Rozi és Mácsai Pál nyerték el a tévékritikusok díját
Mácsai Pál: „Biztos voltam benne, hogy külföldön fogok élni”
Mácsai Pál: „Az erkölcstelen artista partnere lezuhan, és kitöri a nyakát”
Mácsai Pál: „Hajlamom van a túlzásra”
Adott a kincsesház, ahová mi beszabadultunk – Interjú Mácsai Pállal
Mácsai Pál: „Arra reagálunk, ami körülöttünk, velünk történik”
Mácsai Pál: „Merni kell elindulni a bizonytalanba”