Duda Éva és társulata arra keresi a választ: miért nem tudunk egymás mellett élni, miközben a lényeget illetően mindannyian egyformák vagyunk?
Az utópia szó eredeti jelentése: a hely, ami nincs – nem létezik a valóságban, csak vágyainkban. Az előadás alkotói szeretnének hinni benne, hogy létezhet egy élhetőbb, jobban berendezett világ.
Miért érezzük bajban magunkat? Az Utópia egy abszurd világ, amelyben az alkotók szimbolikusan vagy direkt módon idézik meg azt a furcsa érzést például, amikor intoleranciát tapasztalunk más kulturális értékrendek irányába. Amikor körülöttünk elutasítást látunk a természeti értékek sérülékenysége felé. Amikor agresszivitás a válasz az eltérő gondolkodásra. Keserédes öniróniával közelednek a problémák felé, hiszen ők maguk is részesei. Nem ujjal mutogatnak, nem panaszkodnak, csapokat nyitogatnak.
A lényegi, valódi, emberi dolgok tekintetében a világ minden táján egyformák vagyunk: szeretünk, kötődünk, haragszunk, félünk, felfedezünk, örülünk, vagy csalódunk, hiszünk és tagadunk, tanulunk, utazunk, dolgozunk, jó nevetni és ellazulni, szeretünk valahova tartozni vagy csak magunkkal jóban lenni. De elképesztő a zűrzavar. Miért olyan nehéz együtt lenni, egymás mellett élni?
Az előadás alkotói, szereplői: Csuzi Márton, Gaál Júlia, Ivanov Gábor, Kálid Artúr, Lőrinc Katalin, Rácz Réka, Sessi Krisztina, Taba Benjámin, Tóth Laura, Vitárius Orsolya és Weinemer Ádám Zénó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.