Turbuly Lilla: „A nézőknek joguk van hiteles forrásból tájékozódni”

A Színházi Kritikusok Céhének új elnöke szerint manapság különösen fontos, hogy a független civil szervezetek életben maradjanak. A Kútszéli Stílus interjúja.

Turbuly Lilla jogászként kezdte a civil-, költőként és íróként a művészi pályáját. Húszévnyi jogászkodás és verses- valamint regénykötetek megjelentetése után, tíz évvel ezelőtt írta első színházi kritikáját. Mára az egyik legtöbbet és legtöbb színházi műfajú előadásokról (tánc, bábszínház, ifjúsági és színházi-nevelési előadások, felnőtt előadások) publikáló kritikus, aki inkább tartja magát írónak, aki többek között színházról is ír, mint kritikusnak. Ezzel együtt – mint mondja – „ha most megszavazták elnöknek, mégis csak el kell fogadnia, hogy színikritikus is”.

turbulylillanagy_kopecsko_janos.jpg  Turbuly Lilla (fotó: Kopecskó János)

Amikor a korábbi elnökség felkért arra, hogy pályázzak, az első gondolatom az volt, ha elfogadom, még kevesebb időm lesz a saját dolgaimat írni. A második az, hogy ha szembe jön velem ez a feladat, nem térhetek ki előle. Ezt valószínűleg otthonról hoztam” – válaszolja az interjúban arra a kérdésre, hogy magánemberként miért jó neki, hogy a Színházi Kritikusok Céhének elnöke lett.

Mi tudjuk, a kívülállók talán nem: ez a céhes munka sok energiát igényel, anyagi haszonnal viszont nem jár, korszerűtlen kifejezéssel élve társadalmi, vagy ha úgy tetszik, önkéntes munka. Egyelőre annyi benne a jó, hogy a kollégáim, akik felkértek, és akik megszavazták a pályázatomat, alkalmasnak tartanak erre a feladatra” – fűzi hozzá.

Meglátása szerint manapság különösen fontos, hogy ne szűnjenek meg civil szervezetek: „Egy olyan világban élünk, amelyben a politika mindenhatónak gondolja magát, mindent maga akar szabályozni a saját politikai-hatalmi érdekei mentén. Közben pedig nem vagy alig hagy teret a szakmai véleményeknek és az egyes szakmák önmozgásának. A tőle függetlenül működő, más szempontokat képviselő civil szervezeteket pedig szisztematikusan ellehetetleníti. Ezért a kultúra területén is még nagyobb szükség van a hivatalos kultúrpolitika mellett másféle nézőpontokat, értékeket is megmutató kulturális szervezetekre”.

Pontosan látja, hogy jelenleg nincsen könnyű helyzetben a kritikusi szakma: „A színházi szakmában is hallani olyan hangokat, hogy nincs szükség a kritikára, a kritikusokra, nem olvasnak bennünket, elfogultak vagyunk, pártosak vagyunk… És még sorolhatnám. Ráadásul éppen a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila ennek a véleménynek a szószólója”. Ezzel együtt úgy látja, sokan igénylik a kritikai visszajelzést: „Én viszont azt tapasztalom, hogy a színházak és a színházi alkotók, különösen a pályakezdők jelentős része nagyon is igényli a kritikai visszajelzést. Számtalanszor keresnek meg bennünket, hogy menjünk, írjunk róluk”.

Azt látom, hogy a szakmán belül az olyan, egyáltalán nem az érdemeiknek megfelelően kezelt területek, mint a bábszínház vagy a színházi nevelés alkotói sokkal nyitottabbak a kritikusokra és a kritikára. A vidéki és a határon túli színházak is joggal igénylik, hogy a valóban Budapest központú színházi kritika nyisson feléjük. Több színház segít ebben, kritikusbuszokat küldenek értünk, megértik, hogy anyagi lehetőségek hiányában nem tudunk máshogy utazni. De nekünk is igyekeznünk kell, hogy minél többen éljünk az ilyen lehetőségekkel. (…) És ne feledkezzünk meg a nézőkről sem, hiszen nekik legalább annyira szól, amit írunk, mint a szakmának. Joguk van ahhoz, hogy hiteles forrásból tájékozódjanak” – teszi hozzá.

poszt_foto.jpg       Turbuly Lilla és Székely Csaba drámaíró egy szakmai beszélgetésen a POSZT-on (forrás: poszt.hu)

A beszélgetésben szó esik arról is, hogy korábban a céh képviselte magát a POSZT szakmai bizottságában is, ám az előző elnök, Stuber Andrea kilépett ebből a bizottságból. „Stuber Andrea akkor lépett ki, amikor azt látta, hogy a szakmai érveinket (pl. a válogatás módjára, a válogatók kiválasztására vonatkozóan) nem tudja érvényesíteni, az előterjesztéseire semmilyen visszhang nem érkezik. Így valóban nincs értelme az ott létünknek” – fogalmaz ezzel kapcsolatban Turbuly Lilla.

A Kútszéli Stílus riportere arra is rákérdezett, mennyire jellemző a céhben az a sok más helyen tapasztalható, saját pecsenyét sütögető helyzet, amikor egy szervezetben mindenki igyekszik a saját privát érdekeit érvényre juttatni. „Az előző elnökség (közvetlen tapasztalatom csak róluk van, hiszen korábban nem voltam céhtag) biztosan nem tartozott a sajátpecsenye-sütögetők közé. Oly annyira nem, hogy Stuber Andrea még azt a pénzt is betette a közösbe, amit a POSZT intéző bizottságában végzett munkájáért kapott. Pénz a mi szervezetünkben alig van, mindenki ingyen dolgozik. Igazán nem tudom, hogy lehetne itt pecsenyét sütögetni. Némi kapcsolati tőkével biztosan jár egy szervezet vezetése, az pedig nyilván személyiségfüggő, hogy valaki ezzel él vagy sem” – válaszol erre az új elnök.

A céh működésének forrásairól is szó esett a beszélgetésben. „Állami, pályázati pénzt az utóbbi években nem kaptunk, és erre nem is törekszünk. Független szervezet vagyunk, bevételünk a tagdíjakból és néhány pártoló tagunk évi 10.000 forintos befizetéséből, valamint a kritikusdíj-átadó jegybevételéből van. Két magánszínház segített minket az elmúlt években, az ő támogatásukkal sikerült a díjátadókat megrendezni. Mivel mindkettőjüket érinti a tao megszüntetése, nagy kérdés, hogy jövőre is hozzá tudnak-e járulni a díjátadó megrendezéséhez. Próbálunk ehhez új támogatókat is szerezni” – vázolja a helyzetet Turbuly Lilla.

Dolgozni ettől még lehet. Máris szervezzük az első beszélgetéssorozatot, szerencsére már meg is találtuk a helyszínt: a Három Hollónak köszönjük, hogy pénz nélkül is befogadnak minket. A díjátadóhoz szükséges pénzt mindenképpen megpróbáljuk összeszedni, de ha nem sikerül, a díjakat akkor is kiosztjuk. Hiszünk benne, hogy sokak pályáján jelenthet megerősítést, biztatást ez a szakmai elismerés” – fűzi hozzá végül.

Az eredeti interjúból, amit Kutszegi Csaba készített, az is kiderül, az új céhvezetés milyen finomhangolásokat tervez a kritikusdíjjal kapcsolatban, mit tehet, vagy éppen mit kell tennie a céhnek, ha valamely tagja rendszeresen „pocsék” vagy elfogult kritikákat publikál, és milyen konkrét pozitív tapasztalata van Turbuly Lillának arról, amikor jól működik a párbeszéd a színházak és a kritika között.

A teljes interjú itt olvasható.

süti beállítások módosítása