Mikó István: „Már nehezebben viselem, ha a körülmények nem megfelelőek”

A Turay Ida Színházban, ahol Mikó István legutóbb Hyppolitot rendezett és játszik is benne, úgy tűnik, megfelelőek voltak a körülmények. Interjú.

Mikó István immár tizenhatodik éve rendszeresen játszik és rendez a Turay Ida Színházban. Ezúttal mindkettőt egyszerre: ő játssza Schneider Mátyást az általa rendezett előadásban, amelyet december 15-én mutattak be. Legközelebb pedig december 30-án (aznap két alkalommal is), illetve 2019. január 18-án látható.

Mikó István sokat dolgozik, de nem többet, mint ami jól is esik neki, jelenleg a zeneszerzés került nála a fókuszba. Azt is megtudtuk, melyik volt a Hyppolit próbafolyamatának legnehezebb pontja. 

Hogyan kezdődött a kapcsolata a Turay Ida Színházzal?

2003-ban az Imádok férjhez menni című darab rendezésére kért fel Darvasi Ilona, és azóta folyamatosan dolgozom a színház különböző produkcióiban, mint rendező vagy színész. Az egyik legsikeresebb szerepem, amelyet a mai napig is játszunk, az Indul a bakterház Szabó bakterja. Rendezőként a Gárdonyi Géza műveiből készült Hosszúhajú veszedelem című előadást szerettem a legjobban. 

Ennyi év tapasztalatával a háta mögött mennyire tudja előre megmondani darabválasztáskor, illetve a bemutató után, hogy melyik darabból lesz sikeres előadás.

Ha jó a szövegkönyv, azért sejteni lehet, hogy milyen sikerre számíthat egy előadás, de ez még nem elég. Az optimális szereposztáson kívül, a látvány a zenei hangzás mind segítheti a hatást. A színészi alakítások a próbák alatt fejlődhetnek, de a legfontosabb a közönséggel való találkozás, mert ekkor derül ki igazán, hogy a rendezői, színészi elképzelések mennyire találják meg az utat a nézők felé. 

68 évesen rendez, játszik és szinkronizál. Mindez nem hat nyugdíjas tempónak. Mennyi időt tölt el színházzal és filmmel, illetve szíve szerint inkább többet vagy kevesebbet dogozna?

Aki szereti a hivatását, annak a munka öröm. Úgy érzem mindig annyit dolgozom, amennyi jól esik. De ha a körülmények kívánnivalót hagynak maguk után, azt ma már nehezebben viselem, ilyenkor persze több pihenésre vágyom. 

Mi volt a legnagyobb kihívás számára a Hyppolitban rendezőként és mi színészként?

A színész, ha rendezője is egyben az előadásnak, nincs könnyű helyzetben, hiszen sokkal többet kell foglalkoznia a többiekkel, mintha csak a saját szerepére koncentrálna. A legnehezebb talán éppen annak a jelenetsornak megkomponálása volt, amikor a Schneider család estélyén minden szereplő a színen van. 

Túl a bemutatón, hogyan látja az előadást: teljesen kész lett vagy kell még valamennyi finomhangolás?

Az a néhány előadás, amelyen már túl vagyunk, azt bizonyítja, hogy a nézők szeretik a Hyppolitunkat, de egy-két dologban pici változtatásokat is eszközöltünk, éppen a közönséggel való találkozás tapasztalatainak hatására. 

Mi lesz a legközelebbi színházi munkája?

Az önálló társulattal rendelkező Soproni Petőfi Színház, melynek nem csak egyik alapítója, de örökös tagja is vagyok, számít rám. Tavasszal az Illés együttes dalai alapján készült Tied a világ című darabban, valamint a Valahol Európában című musicalben játszom. 

Van-e olyan darab vagy előadás ötlete, amit nagyon szeretne meg rendezni vagy éppen eljátszani?

Természetesen sokféle dolog érdekel, mint például a zene. Jól esik a színházi munkáimon kívül egy kicsit többet foglalkozni a zeneszerzéssel is. Most ott vannak ötleteim.

Az email interjút örök Ákos készítette.

Kapcsolódó cikkek

Nagykorú lett a Turay Ida Színház
Darvasi Ilona: „Egy fokkal igényesebbet adok a nézőnek, mint azt ő szeretné”