Zsigmond Emőke: „A meztelenséggel nehéz versenyezni”

Az Örkény Színház fiatal színésznője mesélt színházról, filmezésről, kétségekről és bizonyosságokról az Indexnek.

Zsigmond Emőke 2015-ben végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen, az előző évadtól lett az Örkény Színház tagja. Játszott és jelenleg is játszik a Budaörsi Latinovits Színház több előadásában, a Pesti Színházban és a Forte Társulat több produkciójában is. A POSZTon fődíjat nyert Mesél a bécsi erdő egyik főszerepét is ő alakítja, ám a POSZT-díjakba már korábban is belekóstolhatott a Forte Társulat A te országod című előadásával: a produkció a legjobb rendezésért járó díjat hozta el tavaly Pécsről.  

Zsigmond Emőke (fotó: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)

Húszévesen forgatta első filmjét, a Halálba táncoltatott lányt, amely csúfosat bukott. Zsigmond Emőkét ez nem zavarta, „csak örültem, mint majom a farkának, hogy benne lehettem, és hogy volt tizenhat forgatási napom, megismerkedhettem Zsigmond Vilmossal, László Zsolttal” – meséli az interjúban, hozzátéve – a film „az egész stáb közös munkája, amiben én csak egy pici alkotó vagyok. A színházban sokkal nagyobb a felelősség a színész vállán, és a visszajelzés is sokkal súlyosabb”.

Az interjúban a színműs éveiről is beszél, ahol táncos múltja volt az egyik „legyőzendő akadály” számára: „Korábban versenytáncos voltam: az edzéseken folyamatosan néztük magunkat a tükörben, így mindig csekkolhattam magamat kívülről is. Másfél évembe telt, hogy rájöjjek, a színészetben nem feltétlenül feladatom, hogy egy külső szemmel mindig ellenőrizzem, mit csinálok és hogy nézhet ez ki, hanem egy sokkal belsőbb munkáról van szó, ami aztán látszódni fog, de azt elég a rendezőnek látnia”.

Polgár Csaba és Zsigmond Emőke a Mesél a bécsi erdő előadásában (fotó: Gordon Eszter)

Fontos számára, hogy önmagából fogalmazzon, vagyis megkeresse magában azt, amit meg lehet mutatni. Ez azonban – ahogy erre a riporter utal - a szélsőséges helyzetek eljátszásánál nem veszélytelen, és főleg nem fájdalommentes. Zsigmond Emőke azonban másképpen „működik”. „Volt már, hogy nagyon magam alatt voltam egy szakítás miatt: akkor szükségem is volt arra, hogy olyan szerepeket játszhassak, amelyekkel ezt ki tudom nyomni magamból” – utal a budaörsi Rómeó és Júlia előadására, ahol Júliát játssza. „Amikor Júlia a Rómeó és Júlia végén a szívébe szúrja a kést, (…) ott ez a magától értetődő megoldás; a szerelem tud ennyire pusztító lenni. Ez tűnt a legérdekesebbnek, amit játszani lehetett abban a jelenetben” - emlékezik.

Ahogy az interjúban is szóba kerül, Zsigmond Emőkét gyakran találja meg a meztelenség filmben és színpadon egyaránt. „A meztelenség mindig érdekes kérdés, vásznon és színpadon is: nehéz versenyezni vele, mert az ember automatikusan is végignézi, mid van. Emellett nehéz rávenni a nézőt, hogy eljusson addig, az adott helyzetben mit is jelent a meztelenség” – mesél erről a színésznő. Volt már olyan filmes felkérése, amire nemet mondott, de például a Mesél a bécsi erdőben nem volt számára kérdés, hogy meztelennek kell lennie, mert „ott érdekes a szerep viszonya ahhoz a kiszolgáltatottsághoz, amit ez jelent, ott sokat tud adni a szerepnek is, és nekem is” - mondja.

                 Zsigmond Emőke (fotó: Borovi Dániel)

„Ha nem indokolt a meztelenség, nem segíti a helyzetet, akkor viszont félre tudja vinni a nézőt, mert olyan erős hatáselem, amivel óvatosan kell bánni. Ráadásul már nem is azokat az időket éljük, amikor ez olyan nagy színházi fogásnak számított” – véli – „Ma egy meztelen test már nem feszegeti annyira a nézői tűrőképességet” – teszi hozzá.

A szerencsés alkatából származó előnye kétségekkel is járt. „Az egyetemen sokszor érzékeltem, hogy nem azért adtak nekem lehetőséget, mert ismertek volna, hanem mert egy klasszikus szépséget láttak bennem. Ez kifejezetten zavart, úgyhogy egyetem végén rövidre vágattam az addig nagyon hosszú hajamat, még az is felmerült bennem, hogy letolom kopaszra, de ahhoz nem voltam elég bátor” – meséli ezzel kapcsolatban. „Azt akartam, hogy ne azért válasszanak, mert úgy nézek, ki, ahogy: legyenek kíváncsibbak arra, aki vagyok! Aztán rájöttem, hogy ez van, én ezt jelentem, és legalább akkora bűn ezt figyelmen kívül hagynom, mint visszaélnem az alkatommal. És bármiért is választottak engem, előbb-utóbb úgyis megismerjük egymást” – fűzi hozzá.

                 Zsigmond Emőke (fotó: Borovi Dániel)

Zsigmond Emőke számára a rendszertelenség a legnagyobb nehézség a színészi munkában. „Az embernek vagy rengeteg munkája van, vagy egyáltalán nincs munkája. Nehéz feldolgoznom, ha egy ideig egyáltalán nem dolgozom: rögtön a második szabadnapom után azt érzem, hogy rám nincs szükség, engem nem keres senki, talán el kéne mennem pultozni” – mesél erről, hozzátéve – „.ha sokat dolgozom, elfelejtek enni, nem érdekel, hogy fut a ház, nem tudok a rendrakással foglalkozni. Nem tudom, hogy lehetne egy kicsit egészségesebb a hozzáállásom. Talán ha majd egyszer gyerekem lesz, rákényszerülök, hogy kialakuljon valamiféle rendszer az életemben”.

Az interjúból többek között az is kiderül, milyen élmény volt az első filmjét megnéznie, mennyire jelent hátrányt, ha egy színésznő nem vállalja be a meztelenséget és hogyan hat rá a sorra kapott főszerepek súlya.

A teljes interjú itt olvasható.