Tánc.Színház.hu - Beszélgetés Szakály Györggyel

A tánc.színház.hu Magyar Táncszínházi Portál építése megkezdõdött. (...)

A.B. : -Ön mint táncművész mit gondol az Internet és a kultúra kapcsolatáról?

SZ.GY. : - Biztos, hogy a jövőben az információk terjedésének egyik lehetséges útja az Internet, ugyanakkor azt gondolom az én korosztályomnak okoz még némi nehézséget a kezelése. Egyre inkább azt látom hogy most már színházjegyet, mozijegyet is lehet az interneten keresztül rendelni, és hozzá tartozik az élet minden területéhez. Előbb utóbb nélkülözhetetlen lesz azoknak akik ezt megtanulják és magukévá teszik. Én teljesen nyitott vagyok ezen dolgok felé mert ez nagyon fontos, és szükséges azt pedig egy külön jó dolog hogy valakinek eszébe jutott a táncról szóló oldalt készíteni.
Változatlanul az a véleményem, hogy a tánc egy kicsit mostohán kezelt műfaj Magyarországon, függetlenül attól hogy egyre több stílusú és képzettségű együttes tűnik fel . Ma már mindenféle irányzat képviselőit meg lehet találni, ám ezzel együtt az a véleményem hogy a hivatalos fórumok nem kezelik olyan szinten a táncot mint ahogy azt megérdemelné pedig ez elengedhetetlen ahhoz hogy továbbfejlődjön. Azt gondolom az Internet is adhat egy lökést a szakmának és azok is találkozhatnak -akár akaratlanul is- a táncművészettel akik mondjuk csak úgy kattintgatnak az Interneten és talán mást keresnek, esetleg felkelti valami az érdeklődésüket a tánccal kapcsolatosan és ottragadnak. Ez is egy segítése annak, hogy a táncot még jobban , még szélesebb körben megismerjék és elismerjék.

A.B.: - Az elmúlt években sokszor előfordult hogy nem táncos szerepben láthatta a közönség, mesélne erről ?

SZ.GY.: -Hát az úgy kezdődött hogy én sokminden akartam lenni csak táncos nem. Az biztos hogy egy gyermekori indíttatás miatt én igazából színész szerettem volna lenni tehát amikor az első próbafelvételre hívtak a Filmgyárba akkor boldogan mentem mert úgy gondoltam hogy ez a gyerekkori vágynak a megvalósulása de meg is lepődtem mikor rábólintottak.Ezt követően egyik feladat hozta a másikat magával.
Egyfajta kiteljesedését látom a szakmámnak abban hogy játszhattam prózai előadásokban de egy pillanatig nem gondoltam azt hogy én ettől színész vagyok vagy mert koreográfiákat készítettem igen jelentős színészeknek attól még nem gondolom hogy koreográfus lettem. Ezek mind olyan dolgok amik visszahatottak a táncosi pályámra és arra, hogy hogy kell viselkedni a színpadon, hogy kell kifejezni egy érzelmet. Az utóbbi években is sok prózai szerepet játszottam és biztos hogy minden rendezőnek vagy színházi embernek aki kapacitált ebbe, a táncos mivoltomat nem tudta kizárni és szüksége volt a mozgásomra most különösen Bátorfi Lacinál a Pannon Várszínházban (Veszprém) ahol ha nem is táncoltam de mindenképpen jelentős mozgások voltak amellett hogy mondjuk Pilinszky szöveget mondtam aki azért nem egy kommersz szerző. Korábban a Játékszínben pedig Gábor Miklóssal játszhattam egy színpadon és ezek nekem életre szóló élmények. Valljuk be a balett mint művészet még a művészeti ágak között is egy külön zárt világ és nagyon nehezen lehet belőle kitörni vagy figyelemfelkeltő eredményt elérni de azt hiszem ez elmondható más művészeti ágakra is .Nekem sikerült és én otthon érzem magam a színészek között és imádom a színházat ahová ha időm engedi rendszeresen eljárok. Bármikor lesz nekem prózai vagy koreográfusi feladat én mindig el fogom vállalni ha meg tudnak győzni .

A.B.: -Hol és miben láthatjuk legközelebb?

SZ.GY.: -Egy új dologgal mutatkozom be az Operaházban és nagyon őszintén mondom hogy igen megtisztelve érzem magam hogy fölkértek a Pikk Dáma balettbetétjének elkészítésére aminek május végén van bemutatója.
Ezen kívül Pártay Lilla új darabjában az Amadeusban, Salieri leszek aminek júniusban lesz a premiere. Vannak még különböző tervek amit majd csak akkor mondok el ha megvalósul és ha ez jelent valamit még nem akarok búcsúzni a színpadtól.

A.B.: - Köszönöm a beszélgetést.