Kapolcs: 8. Nap - Házhoz jön

Reménytelenül zuhog. A szabadtéri programok egy része fedél alá költözik, és olyan is van - igaz, most kapásból csak egyet tudok -, amelyik elmarad. A tegnapi többszörös elázás után kicsit bizonytalanul lapozgatom a mûsorfüzetet, hogy hová is indulhatnék. Munkatársaim egyike megnyugtat: minek ez az örökös programvadászat, utazgatás, hiszen egy csomó esemény egyszerûen házhoz jön.

Reménytelenül zuhog. A szabadtéri programok egy része fedél alá költözik, és olyan is van - igaz, most kapásból csak egyet tudok -, amelyik elmarad. A tegnapi többszörös elázás után kicsit bizonytalanul lapozgatom a műsorfüzetet, hogy hová is indulhatnék. Munkatársaim egyike megnyugtat: minek ez az örökös programvadászat, utazgatás, hiszen egy csomó esemény egyszerűen házhoz jön.

És igaza van: a dörögdi Művelődési házban (egy vékony fal és rajta egy ajtó választ el a teremtől) minden délelőtt Szalay Péter tabla kurzusát hallottuk eddig, ma pedig az Amadindások gyakorolnak itt a Zeneakadémiai hallgatókkal - mi több, az eső miatt az előadást is itt tartják meg. Szemben a tegnapi koncerttel most népzene - dallamok, harmóniák - a világ minden pontjáról.



Azután mégiscsak kimozdulok (délutánra az eső kicsit alábbhagy). Dörögdön a lőtéri sátorból a közönség lassanként kimerészkedik az ég alá, mire az Üsztürü-koncert elkezdődik. Magyar és román népdalok Kalotaszegről, a Küküllő-mentéről; eredeti hangszerelésben, az adatközlőhöz lehető leghűbb előadásmódban.

Esőszünet: indulunk Kapolcsra. "Interjúvolom" a stopposokat (mint mindig); állandó visszatérő témák: az árak, a rendőrök, és persze ajánlgatjuk egymásnak a látni- és hallanivalókat. Röviden: a napijegy-megvételre leginkább a színházi előadás ösztönzi őket, a rendőrökről pedig megoszlanak a vélemények (igaz, hogy lehet tőlük nyugodtan szénakazalban aludni, de a tilosban parkoló nyakába büntetést sóznak), és ma szinte mindenki a Szakcsi Gipsy Jazz koncertjére indul.

Nem is reméltük, hogy a Szakcsi-koncert előtt még bárhová is bezuhanhatunk, de azután mégiscsak sikerül. Az evangélikus lelkészlak udvaráról a katolikus templomba köztözött a Trakta - azaz történetek az asztal körül, kortárs íróktól, saját felolvasásukban -;ebből kapunk el még néhány percet, épp Jánossy Lajos és Karafiáth Orsolya írásait.

Azt hiszem, a Völgy-hangulat leglátványosabban a felolvasóesteknek kedvez: a közönség sokrétegű; azonnal és sokkal szabadabban reagál, mint "jólfésültebb" körülmények közt tenné.


{kozep}fotó: Kassay Róbert{/kozep}

És végre a Matáv Jazz Színpadán Szakcsi Lakatosék No Dara című új lemezének bemutató koncertje. Időközben teljesen besötétedett; a színpad vöröses fényei a zenéhez illőn, szenvedélyes-forrón sütnek. A VIII. kerület - az egyik darab címe ez - gazdag, dús, vonzó világot sugall. Gomolygó motívumok, sokszínűség - ezúttal Rostás Mónika és Rostás Csaba énekhangjával "megtűzdelve". Eső nem esik, a hideget pedig lehetetlen ebben a telt, szabad hangzásban megfürödve érzékelni.



Nem kedvelik az önjelölteket a Völgyben - joggal, hiszen minden "hivatalos" produkciót meghívnak ide; főként művészi teljesítménye okán. Persze időről időre megjelennek a "kalózok", akik a Völgy programjának leple alatt úgy tesznek, mintha. Pedig senki sem hívta őket, és a szervezők sem előadásaik körülményeiért, sem produkciójuk színvonaláért nem szavatoltak. Hazafelé menet a kapolcsi buszmegállóban éppen ennek látom - kivételesen - ellenpéldáját. Három srác öltetszerűen pár percre lehorgonyoz, egyikük a didgeridoo-t fújja (Ausztrál, mélyregiszterű fúvóshangszer), ketten pedig tűzzsonglőrködnek. Rövid kis játék, főként a maguk kedvére - épp ettől jó pár pillanatra megállni előttük. Nem "magánszám", csak jól érzik magukat. Mi is.

Sebestyén Rita