 |
(Az óceánjáró zongorista) Bemutató: 2005. február 26. 19.00
fordította: Gács Éva
előadja: Csuja Imre
Díszlet-jelmez: Khell Csörsz
Dramaturg: Guelmino Sándor
Zene: Vedres Csaba
Asszisztens: Érdi Ariadne
Rendező: Lukáts Andor
Danny Boodmann T.D. Novecentóra egy Európa és Amerika között közlekedő óceánjáró báltermében, egy kartondobozban bukkant rá a hajó egyik matróza, 1900-ban. A kisfiúból az évszázad jazz-zongoristája vált. De erről csak azok tudtak, akik jegyet váltottak a hajóra. Merthogy ő maga sosem szállt le róla.
 |
Amikor utoljára láttam őt, egy bombán ült. Komolyan. Egy baromi nagy dinamiton ült.
Azt mondta: "Amíg van egy jó sztorid talonban, és van, akinek elmesélheted, nincs nagy baj". Neki volt egy jó sztorija. Ő maga volt az a jó sztori. És azon a napon ott, a dinamiton ülve, nekem ajándékozta... Mert a barátja voltam... A legjobb.
A történetet- amelyből film is készült, Az óceánjáró zongorista legendája címmel - Csuja Imre meséli el nekünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szinhaz.hu/api/trackback/id/tr3311850103
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.