A játszma vége

Az elõadás struktúráját tekintve három elkülönülõ jelenet sorból áll, amelyek mindegyike Samuel Beckett: A játszma vége c. drámáját egészében dolgozza fel.

Ezek formailag verziókként különülnek el, tartalmilag jelentésbeli különbségeket hordoznak. Az első jelenet sor konzervatív színházi eszközökkel élve jeleníti meg a drámát, míg a második vegyíti a konzervatív, alternatív és mozgás színházi elemeket, és formailag átíveli a harmadikba, mely erősen vegyíti a kontakt és mozgás elemeket az alternatív színházforma világával.

A három jelenet sor alatt bekövetkező kettő ellentétes ív egyfelől egyre szorosabb emberi kapcsolatot mutat meg (ismerős, barát, rokon), míg térben egyre univerzálisabbá válik (szoba, színházi tér, helytől és időtől független tér).

Mindhárom interpretáció az emberiségbe vetett hit, és az önmagunkba vetett hit elvesztését és megújhodását boncolgatja.
 

forrás: Mondok Péter, Kilogalo Társulat

süti beállítások módosítása