Éva és Lilla soha nem találkoztak, nem ismerték egymást. A sorsuk most mégis összefonódik, hiszen oly sok közös volt bennük. Például mind a ketten gyerekek voltak, mindketten naplót vezettek, mind a ketten nagyon de nagyon szerettek élni, és mindketten átélték a holokauszt borzalmait.
|
Az időből és térből kiemelt történetet korabeli filmslágerek és rádióbejátszások kapcsolják az adott kor vérkeringésébe, s döbbentik rá a nézőt, hogy mindaz, amit a színpadon látunk, s mindaz, ami elhangzik, valóság volt, felfoghatatlan irrealitása ellenére is megtörtént, s milliók sorsát pecsételte meg.
Évtizedek hallgatása után érintett és nem érintett generációk keresik identitásukat. Sorsuk, tudtukkal vagy tudtuk ellenére is összekapcsolódik, s a háborús bűnökre és embertelenségre is csak közösen adhatják meg a választ: mindent el kell követni, hogy Éva, Lilla és a szenvedő milliók sorsa soha többé ne ismétlődhessen meg!A piros bicikli az elrabolt gyermekkor szimbóluma. Balázs Ágnes egyfelvonásos színdarabja a holokauszt áldozatainak állít emléket.
A piros bicikli
Író:Balázs Ágnes
(Heyman Éva és Ecséri Lilla naplója nyomán)
Éva:Gesler Lili
Lilla:Szoták Andrea
Jelmez: Tordai Hajnal
Világítás és hang: Csorba Mátyás
Zenei szerkesztő: Nemlaha György
Szaktanácsadó: Karsai László történész
Rendező: Radó Gyula
Előadás helyszíne: Spinoza Ház
Bemutató időpontja: Január 18.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.