Federico Fellini: Országúton

Újabb magyarországi ősbemutatóra kerül sor a szolnoki Szigligeti Színházban: Federico Fellini világhírű filmjének felejthetetlen meséje végre magyar színpadon is látható. A történet a huszadik század közepének Olaszországában játszódik, ahol a kis falvak között utazgató, durva vándor-mutatványos, Zampano, és az őt hűségesen követő fiatal leány, Gelsomina megható meséjének lehetünk tanúi. Az előadás két egyszerű ember sorsán keresztül a legfontosabb dolgokról beszél.


fellini
Frederico Fellini

 

„Kezdetben a film vásári látványosság volt,
én pedig még mindig egy kicsit annak látom"
(Federico Fellini)

A darab

A három szereplőre (Zampano, Gelsomina és a Bolond) koncentráló dráma három kulcsfogalom - szeretet, áldozat és megváltás - köré épül. Mind a filmben, mind az előadásban kiemelkedő jelentőséget kapott a zene is, a Nino Rota által komponált híres főmotívum. Az előadás - a film szellemiségét követve - szintén az alapkérdésekről, a szeretetről, a hűségről, az áldozatról beszél és arról, hogy az ember élete az utolsó pillanatban is irányt válthat, mindig van remény a megváltásra.

A szövegkönyv elsősorban a film szövegét veszi alapul, de a szerző és rendező Kiss József a speciális filmformanyelvi megoldásokat is igyekezett megtartani, és a színház nyelvére, illetve verbális megoldásokra lefordítani. A cirkuszi világ hangulatát például a keretjáték és a közjátékokként beékelt (némafilmes- pantomimikus jellegű) bohócszámok teremtik meg.

Kiss József Fellini önéletírásaiból is kölcsönvett történeteket, színes epizódokat, amelyek segítik a karakterek színesebb, összetettebb bemutatását, a szereplők közötti viszonyok bonyolultságának érzékeltetését.

A Gelsominát alakító Jankovics Annának ez az első főszerepe. „Talán azt szeretem a legjobban ebben a darabban, hogy egyszerűen szól komoly dolgokról, egyszerű a történet és a figurák, mégis a legvégső kérdéseket feszegeti a történet." Gelsomina olyan mint egy gyerek, mindenre rácsodálkozik, rákérdez, hirtelen változik a hangulata, hol játékos és vidám, hol szomorú, elkeseredett. „Ez a legnehezebb a szereppel kapcsolatban: nagyon gyorsan kell váltani a különböző hangulatok között" - mondja a színésznő.
Zampano szerepében ifj. Jászai Lászlót és Molnár Lászlót láthatjuk. Ifj. Jászai László számára mérföldkő ez a szerep, „nagy megtiszteltetés, hogy először játszhatom ezt a figurát Magyarországon". Zampano állati szinten él, napról-napra küzd a megélhetéséért, és elfojt magában minden érzelmet a túlélés érdekében. „Én egy érzelmes ember vagyok, ezért nekem komoly feladat, hogy minél többet visszafogjak ezekből az érzelmekből, egészen a darab végéig..."

Molnár László szerint Zampano nagyon szabad ember, aki keresi a boldogságot, ám olyan társadalomban él, amely lehetetlenné teszi a boldog életet. „Zampano semmitől sem fél, ez egy csodálatra méltó tulajdonság a mai világban" - teszi hozzá a művész.

A történet

Zampano az utcai artista, erőművész társat keres Rosa helyébe, aki nemrégiben meghalt. Felkeresi Rosa családját, és a legnagyobb leányt, Gelsominát vásárolja meg, aki szó nélkül elmegy Zampanóval. A férfi kegyetlenül bánik vele, úgy kezeli, mint egy állatot. Gelsomina szökni próbál, de nem jár sikerrel. Végül úgy dönt, hogy a vándormutatványos mellett marad, amikor a férfi agyonüti a Bolondot, a kötéltáncost. A lány beleőrül a gyilkosságba, ezért Zampano elhagyja őt. Gelsominát - mint azt később Zampano megtudja - befogadja egy család, ott él egészen haláláig, ám soha többet nem szólal meg, csak dúdolja a megölt cirkuszista szomorú nótáját. Zampanóban így csak évek múltán szólal meg a lelkiismeret, és összeroppan, amikor rájön, mit tett a lánnyal. A férfi iszonyú megrázkódtatáson esik át, megtisztítja a tragédia, és lehetőséget kap egy új és tartalmasabb életre.


A film fogadtatása

A film világhírűvé tette rendezőjét, ám annak idején sok támadásban is részesült: egyes kritikusok a neorealizmus elárulásaként értékelték, sokan szentimentálisnak, érzelgősnek tartották Fellinit. Ez a mű ugyanis nem az észnek, hanem a szívnek szól. Fellini azonban nem törődött a kritikusaival. A történetet most színpadra állító Kiss József szerint vállalni kell Fellini örökségét, különösen egy olyan válságos időszakban, amikor az örök értékekről egyre inkább megfeledkeznek.

orszaguton

Országúton (La Strada)
Federico Fellini filmje alapján magyar színpadra írta: Kiss József

Zampano: ifj. Jászai László- Molnár László
Gelsomina: Jankovics Anna
Bohóc: Király Attila
Cirkuszigazgató: Karczag Ferenc
Mama: Császár Gyöngyi
Kocsmáros: Mészáros István
Örömlány: Gombos Judit
Özvegy: Sztárek Andrea
Nővér: Sárvári Diána
Csapos: Barabás Botond
Apáca: Huszárik Kata
Fiatalasszony: Molnár Nikolett
Boros férfi: Horváth Gábor
Cigány: Tárnai Attila
Biciklis nő: Szépes Adrienn
Másik apáca: Migály szilvia
Bohócok: Dósa Mátyás, Ónodi Gábor, Harna Péter
Gyerekek:  Eszteró Péter, Rónyai Laura
Kövér Fanni, Szabó Teodóra
Valamint: Kinczel József és a Patkós Irma Művészeti Iskola növendékei:
Bíró Brigitta, Farkas Károly, Holló Zsuzsa, Ignéczi András,
Joós Viktória, Sőreg Csaba, Szigeti Annamária
Díszlettervező: Szegő György
Jelmeztervező: Kutas Diána
Szakértő: Laczkó Vladimir
Dramaturg: Gyulay Eszter
Koreográfus: Király Attila
Koreográfusasszisztens: Kinczel József
Rendezőasszisztens: Deme Gábor és Kádár Krisztina

Rendező: Kiss József

"A szerződés a JOGTULAJDONOS engedélyével, az SIAE és a Hofra Kft. közvetítésével jött létre"

(...)
KONFERANSZIÉ (a közönség felé fordul) Hölgyeim és Uraim! A gyengébb idegzetűek most hagyják el a termet, amíg lehet! A bátrakkal, akik maradnak, lemerülünk az emberi gyötrelmek legsötétebb bugyraiba, felhágunk az emberi érzések legmagasabb hegycsúcsaira! Tisztelt közönség! Nagyon veszélyes attrakció következik, a nézőtéren a számot megillető teljes csendet kérek! Hölgyeim és uraim! A Nagy Mutatvány!
(zene, fény vált, kezdődik az előadás)

(Tengerpart. Egy szegényes falu legutolsó házának sarka. A tenger kőhajításnyi távolságra. A tenger zúg. A homokban gyermekek játszanak. A nap felhők mögé bújik. Egy nagy hajó hármat dudál a távolban. Egyre erősödő motorzörgés, begurul a színpadra egy furcsa, háromkerekű motor, melynek öblös csomagterét vászonnal borították, rajta egy kezdetleges sellő képe, valamint felirat: Zampano. Nagyokat pöfög, karikára fújja a kipufogó a füstöt. Bőrkabátos, motorosszemüveges, orrát-száját kendővel eltakaró, tagbaszakadt férfi ül a motor kormányánál. Tesz egy-két kört, a gyerekek szaladnak utána kiabálva.)

GYEREKEK Zampano! Zampano! Megjött Zampano! Itt van Rosa! Mama! Mama! Megjött Zampano! Itt van Rosa! Visszahozta Rosát!
ZAMPANO (megáll, leállítja a motort)
GYEREKEK (megilletődötten, csendben bámulják)
ZAMPANO (leszáll, hatalmas, sötét, ijesztő, leveszi a szemüvegét)
GYEREKEK (hátrahőkölnek)
ZAMPANO (leveszi a kesztyűjét)
GYEREKEK (hátralépnek)
MOTOR (pöffen egy utolsót)
GYEREKEK (felsikoltanak és összekapaszkodnak)
ZAMPANO (sötéten) Mit bohóckodtok itt? Melyikőtök Costanzo-gyerek?
GYEREKEK (hallgatnak)
ZAMPANO Szóljatok Costanzo asszonynak. Mondjátok, itt van Zampano.
LÁNY (meg sem bírnak mozdulni) Hol van Rosa?
ZAMPANO (szünet után) Hol van anyád?
LÁNY (még hosszabb szünet után) Rosa hol van?
ZAMPANO (hallgat, fenyegetően mozdulatlan, zúg a tenger, hajóduda)
MAMA (meggyötört, inas nő, futva érkezik, több fekete nő szalad utána, tisztes távolban megállnak, egy-két gyerek anyjához szalad, s mögé bújik) Zampano! Kedves Zampano! Rosa! Kislányom! Rosa! Mennyit vártunk rád! (megáll, elbizonytalanodik) Rosa… Hol van? (nagy csönd) Zampano… Hol van az én Rosám?
ZAMPANO (egykedvűen) Rosa? (cigarettára gyújt, hajóduda) Meghalt.
MAMA (jajveszékelni kezd) Máriám, segíts! Szűzanyám! Tudtam! Éreztem, szegény kislányom, szegény Rosám! Miért mentél el? Jaj, jaj, tudtam, éreztem! Jaj, szegény, kisgyermekeim! (odaszaladnak hozzá) Miért is engedtelek el, Rosa, özvegy édesanyád egyetlen reménysége?! Mit vétettem én? Miért e büntetés? Földönfutó lettem! A tavasszal hagytál itt, s már ősszel halálhíredet hozzák! Mi lesz most velem? Mit adok én enni ennyi éhes szájnak? Istenem, szegény apátok, itthagyott benneteket az én nyakamra, hogy meggörbülök, amíg betömöm a szájatokat! Mi lesz velem? (a tenger zúg)
ZAMPANO Van még egy nagyobb lányod…
MAMA (gyorsan) Van, van bizony, szegény kis Gelsomina, ő volt a második a sorban. (a gyerekekhez) Hol van?
GYEREK Rőzsét szed a parton!
MAMA Akarja látni, Zampano? (meg sem várja a választ) Gyorsan, szaladjatok, hívjátok gyorsan ide!
GYEREKEK (elszaladnak, a távolból lehet hallani kiabálásukat, hajóduda)
MAMA (ijedten bámul Zampanora, csend) Nem jön be addig, kedves Zampano?
ZAMPANO Nem. Itt várom meg a lányt. (zúg a tenger, szünet után pénzt vesz elő) Adnék érte tízezer lírát.
MAMA (azonnal) Tízezer lírát! Tízezer lírát! Halljátok, asszonyok, milyen bőkezű ez a Zampano! Tízezer líra! Rendbejövünk! Életben maradunk! Megmentett bennünket! (megragadja a pénzt, majd Zampano kezét, villámgyorsan megcsókolja)
ZAMPANO (elhúzza a kezét) Ugyan, hagyd már. Nem kell hálálkodni….

Forrás: Szolnoki Szigligeti Színház

süti beállítások módosítása