Bea és Miriam barátnők, ma együtt utaznak haza, őket kísérem Ferihegyre. Egyébként már játszottak is együtt, Miriam rendezett egy előadást a Brontë-nővérek életébol: Bea volt Emily.
Bea von Malchus
Bea von Malchus, karakán nő. Meséli, hogy a színpad, számára szent terület, ahogyan egyébként Brook sivatagban leterített szőnyegeire is tilos volt illetékteleneknek belépni. Sokat játszik színházon kívüli terekben, ahol nehéz megőrizni a színpad autonómiáját. Különösen azt rühelli, amikor egy-egy korsó sör, vagy egy cola landol a játékterületén. Egy alkalommal előadás közben fogta magát, kihörpölte az aktuálisan épp rosszul elhelyezett fröccsöt, majd maga mögé hajította a poharat és szó nélkül folytatta a játékot.
Közönségnevelés a javából. Ma este nem kerül ilyesmire sor, még a Duna-TV stábjával is meg van elégedve, akik (habár előadás alatt) de csöndben lopakodnak be s ki. Udvariasak, észrevétlenek, csak én sajnálom őket, hogy épp a lényegből maradnak ki: pont az előadást nem látják.
Aztán sietnünk kell Gyulára, este Makrancos Kata, debreceniek. Az első félórában vagy harmincszor szólaltatja meg a füstgép a tűzjelzőt - (vajon mit szólna Bea! Igaz, Trill Zsolt ismét jól kezeli a váratlan helyzetet) de az eset azért mulatságos, szeretem a botrányhangulatot. Szabadtér. A büfében szúnyogirtót árulnak. Hazafelé menet látok néhány tovasiető sünt.
forrás: Shakespeare Fesztivál
Kapcsolódó cikkek:
- Miriamba és a Mester emberek - 2. nap
- Miriam - 1. nap
- VI. Shakespeare Fesztivál - teljes program
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.