Hollósi Frigyes interjúiból készült egy lapszemle a 70-es évek végétől egészen a 2000-es évek közepéig a Színházkolónián. A cikkek nemcsak Hollósi pályájának alakulásának krónikásai, hanem a rendszerváltás előtti és utáni sajtó jellegzetességeit is megőrizték. Az itt következő beszélgetésrészletek folytatásai az interneten máshol nem, csak a Színházkolónián hozzáférhetőek.
Nők lapja 2001. május
A hét emberét faggatja Koronczay Lilla
- Miért van az, hogy önnek minden "proliszerep" jól áll?
- Mert a kisujjuk hegyéig ismerem ezeket az embereket. Közöttük nőttem fel a Lajos utcában, egy gangos bérházban. A haverjaim is mind munkásgyerekek voltak. Egy kicsit ugyan mindig kilógtam közülük, mert én egy előkelő gimnáziumba, a Rákócziba jártam. Szégyelltem is előttük. Emlékszem, egyszer Frankel Leó életéből feleltem, amikor bejött a terembe egy fűtőszerelő haverom. Én meg ott fújtam a leckét! Már előre hallottam, ahogy este a focimeccsen cikiznek érte. Majd elsüllyedtem. Ezért a tanár utolsó kérdésére, mivel ért véget Frankel tevékenysége, flegmán azt feleltem: a halálával. Erre felröhögött az osztály meg a srác is. Kaptam ugyan egy egyest, de legalább mindkét oldalon megfeleltem.
Feri és az édes élet- Partnere: Dózsa Erzsébet
2005. augusztus 5. Vas Népe
Ölbei Júlia interjúja
- Mikor dőlt el, hogy színész lesz?
- Hát, az egy furcsa történet. Most már nem nagyon illik ezt mondani, de én kifejezetten proligyerek voltam. Az édesapám három éves koromban meghalt, és hát nagyon rossz körülmények között nőttem fel. Egy házban laktunk Adler Zsigmonddal, - volt Papp Laci edzője-, és én tulajdonképpen náluk nőttem fel. Bokszoltam, később kézilabdáztam, nem voltam jó gyerek - az enyhe kifejezés.
Papp Laci
Akkoriban, a háború után Óbuda nagyon kemény környék volt. Az iskolában csináltuk Garai Obsitosát, hetedikes voltam, és nekem osztották a címszerepet. Különben színjátszó emlékeim nincsenek, szavalni ugyan szavaltam, de semmi különös tulajdonságom nem volt a verekedésen kívül.
Garay János, aki a köztudatban mint Az obsitos költője,
Háry János alakjának megteremtője maradt halhatatlan.
Az Obsitos előadásán viszont ott volt Ascher Tamás apja, Ascher Oszkár, aki azt mondta édesanyámnak, hogy érdemes lenne erre a gyerekre odafigyelni.
Ascher Oszkár
Bp., 1897. aug. 20.–Bp., 1965. okt. 25.
színész, előadóművész, színészpedagógus, színházigazgató
RTV újság 1994. IX. 17-25
Hollós Frigyes nemcsak Maci Lacinak és a nindzsa teknőcök gonosz kis figurájának kölcsönzi a hangját, hanem arcát adja Szivaros Fricinek a Família Kft-ben és Járai őrnagynak a Kisvárosban.
- Szereti a gyerekrajzfilmek szinkronizálását?
- Nagyon. Erről egy aprócska történet jut az eszembe. Cápali figuráját szinkronizáltam annak idején, és közönségtalálkozóra hívtak az egyik óvodába. Bevallom, féltem elmenni, nem tudtam, hogyan ússzak be az aprótalpúak közé-, pedig imádom a gyerekeket. Történt aztán, hogy az egyik kolleganőmnek kislánya bejött a színházba. Bemutatott engem, mint Cápalit, s a kislány mosolyogva mondta: „én szeretlek". Nagyon jól esett, de felvilágosítottam, hogy a nindzsa teknőcök között én vagyok az egyik leggonoszabb. Erre a legnagyobb meglepetésemre így reagált: „Nem baj, én azt is szeretem". Hát ilyenekért érdemes csinálni.
(..)
- Nem fél a tévésorozatok adta skatulyáktól?
- Ami a skatulyát illeti, újra csak egy történettel szolgálhatok. Két katona odajött hozzám, és elmesélte, azon vitatkoznak egymás között, melyik vagyok én valójában, Járai őrnagy vagy Szivaros Frici. Nem szégyelltem egyiket sem, hiszen a színésznek ez a feladata. Hitelesen, életszerűen alakítani mindkettőt.
Esti Hírlap 1995. 06.03.
P. Horváth Gábor
„ A gurtniért jöttünk"
A címben idézett szöveg népszerű színészünk, Hollósi Frigyes élete első filmjéből való, a Vámmentes házasságból. A részeg bútorszállító nemcsak a közönség kegyeibe furakodott be azonnal, mint „kiköpött kisember", hanem a szakma elismerését is kivívta.
Vámmentes házasság
A szolnoki Szigligeti Színházból a fővárosba invitált színész amellett, hogy méltán világhírű Katona József Színház tagja, szinte megállás nélkül forgat. Kabarét, szappanoperát, nagyjátékfilmet. Többnyire homlokegyenest más műfajban jeleskedik, mint amit az anyaszínházától elvárnak.
- Össze lehet-e a kettőt egyeztetni egy test, egy lélekben?
Tovább a Színházkolóniára az interjúrészletek folytatásához.
Forrás: OSZMI Dokumentáció
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.