MGP: Három színházi izé

Torsten Buchsteiner nevét nem ismerem, de ezért nem szégyenkezem. Az internet tudatja: német színész és drámaíró. Nordost (értsd: Nord-ost) színdarabja megesett csecsen terrorcselekményt vett tárgyául. Zeitstück.

mgp_01Torsten Buchsteiner

 

Helyszín a moszkvai golyóscsapágygyár egykori kultúrpalotájából lett Dubrovka színház, színpadán a (kedves) másodosztályú író Kaverin Két kapitány Sztalin-díjjal kitüntetett ifjúsági sikerregény musical újraértékesítését játszották. 2002. október 24.-én csecsen szeparatisták dilettáns módon mészárolták a közönséget, hasonlón amatőrként a bepánikolt orosz biztonsági erők ideggázzal ölték meg a többséget. 331 túsz, 31 terrorista meghalt, 750 sebesült.

A terrorista filmek akciós melodrámáinak jól csúszó modelljét hasznosította a színház. Előállt terrorista színdarabbal.

Az elszánt gyilkosok jellemvonása mindössze annyi, hogy csecsenek, és elszántak. A történés szűkszavú feszes, de többet nem mond a támadókról, mint hogy fegyvert fognak túszaikra. Alkalmas lett volna a történet a testvéri köztársaságok évtizedek óta forrongó, de a testvéri tankok elnyomta függetlenségi vágyáról. Arra is alkalom nyílna, hogy a halálfélelem lélektanával gazdagítsa a zsurnál feldolgozás felszínességét.

 

IMG_4463

Fullajtár Andrea, Bodnár Erika
fotó: Takács Zsolt | foto.szinhaz.hu 


Török Tamara tolmácsolta a szöveget. Forgách Péter széksorokat állított párhuzamosan a rivaldával. Három színész ül szemben a közönséggel. Elbeszélik: mi történik a nézőtéren. Vér nem folyik. Az előadás vértelen. Bodnár Erika kilazultan aggódó anya. Fullajtár Andrea észbeli erővel, fineszes doktornő. Zátonyra futottan ujjait fölényt mímelően kezeli. Pálmai Anna terrorista lány. Jórészt fedett arccal. Neki van drámája: átöltözik egy túsz ruhájában, eliszkolna. Újságok bőven pertraktálták. Tévéadások megjelenítették. Ott érdeklődést keltőbbnek látszott. A Flaubertre ragasztott szenvtelenség, tárgyilagosság illőbb az impassibiliténél. A Nordost szenvtelen este.

 

Mennyei!

Színielőadás a Tivoliban a Mennyei! A kanári szigeteken élő angol Peter Quilter könnyed szórakoztató darabokkal keresi kalácsát. A Mennyei! (eredetileg: Glorius) tavaly állította középpontba „a világ legrosszabb énekesnőjét", a szoprán Florence Foster Jenkinst (1868-1944), aki hallás és ritmusérzék nélkül, hamisan, a magas hangokat semmibe vevő dilettánsként aratta nevetőrohamokat kiváltó sikereit a maga alapította Venus zártkörű egyletben. Majd halált megvető bátorsággal a Carnagie Hallban tartotta tömegeket vonzó utolsó koncertjét. Néhány héttel később kiszenvedett. Talán összefüggésben rikácsoló dalestjének feszültségeitől.

 

mgp_02

A laza librettót Galambos Attila fordította. Kovács Yvette Alida a jelmezek és az összehányt díszletek tervezője. Balikó Tamás szerepel rendező gyanánt. Szilágyi Tibor St. Clair Bayfield volt 1908-tól a hamisan éneklő hölgy férje. Kolovratnik Krisztián pedig Cosme McMoon az állandó zongorakísérője, aki állítólag a Mrs. Jenkins háta mögött élénk mimikával véleményezte az elhangzott dalokat. Az előadásban assziztál még Nagy Adrienne, Szilágyi Zsuzsanna és a finom megjelenésű Andai Györgyi.

Vári Éva az este főétele. Sértett, önfeledt, elragadtatott, pompásan énekel hamisan és mozgósítja teljes komikai kellékét. Prodi mód játssza a dilettánst.

 

Dilettánsok

Micsoda könyv!" – írja Flaubert Maupassantnak 1878. augusztus 15.-én kelt levelében a Bouvard és Pécuchet munkálatai közben. „Kész téboly azt képzelni, hogy ilyen művet majd a közönség is hajlandó elolvasni!" Kész téboly a Katona József Színháztól, hogy a volt igazgató Zsámbéki Gábor ötletéből Ascher Tamás szigorú felügyelete alatt Forgách Andrást megbízták a regény színre alkalmazásával, ráadásul be is mutatták Dilettánsok címmel. A regénynek nincs cselekménye, nincs drámája. Két párizsi írnok véletlen örökség következtéből elhagyhatja rabmunkáját. Birtokot vehet. Kedvteléseiknek élhet. Nagyralátó mezőgazdasági tervek megvalósításába fognak, holott szakkönyvekből tanulgatják az ültetés, metszés, terménygondozás számukra rejtelmes gyakorlatát. Jó szándékú újrakezdéseik zátonyra futnak. Balsikerüket követően régiségeket gyűjtenek. Mivel a műtörténethez sem konyítanak, könyvekből bizonytalanodóan vásárolnak össze-vissza lim-lomokat. Beleártják magukat a helyi politikába. Írásaikat búvárolva keresnek ateista érveket a plébánossal szemben. Majd felpróbálják a vallásosságot. Gyermeknevelésre adják magukat, pedagógiai írásokban keresve növelési módozatokat. Teljes pénzüket felélik balkezes kísérleteik és szakirodalmi rendeléseik. Elkótyavetélik birtokuk nagyját. Természetesen áron alul, hiszen spekulációik is élet idegenek.

 

dilett1

 

Flaubert esztergált mondatai (Tóth Árpád magyarításában is) ízletes olvasmány. Tökélygyanús.

A dramatizálás pongyola mondatokkal él. Pongyolának nevezni előkelősködés. Írjunk inkább levetett, szennyes alsóneműt. Ilyeneket nem szégyellnek beszélni szereplői: Egy nőnek nincs agya, kérem. Szűzhártya, rendben, de agyhártya? - szól Forgáchnál a Kapitány.

Nyegleségekkel telt párbeszédek: Ne rinyáljanak! - Szarok az inflációra! - A köz érdekei néha felülírják az egyénét. Használt szellemeskedések: Én semmi rossznak nem vagyok az elrontója. – Kifordítom, befordítom, mégis csürhe a csürhe. - A forradalom fölfalja gyermekeit. - A haza becsülete az magának smafu? Rémszójáték: A sok jogtól már nem látni az erdőt.

Bouvard és Pécuchet két heroikus balfasz. Jóindulatú katasztrófahalmozók. Serényen tönkretesznek mindent maguk körül. Kimenekülnének a megvetett világról, közben mind mélyebbre merülnek visszataszítóságaiba. Magukévá bifláznák és formálnák a világot, eközben lehetőségeik egyre zsugorodnak. Kétbalkezességük ellenére szeretni való nyárspolgárok. Különösen a Chavignolles-i társadalom az ex-miniszter gróftól a boltosig. Haszonlesők, mohók, szemforgatók, szűkeszűek, nézetforgatók, demagógok, aljasak. Flaubert minden ember-undorát összesűrítik.

Flaubert írásművészete összekapcsolódik a Maupassant ráfogta impassibilité kifejéssel. Vagyis, hogy az író érzéketlen, szenvedélytelen lett volna. Tévedés. Flaubert tárgyilagos volt. Tárgyilagos és személytelen. Nem tolakodott be nézeteivel alakjai ábrázolásába.

A Katona előadásáról nem engedi emberi életüket élni a szerepeknek. Erőszakoskodik velük. Rikító a játék. Bohócilag fölfogott. Máté Gábor (Bouvard) és a holdvilágmosolyú Elek Ferenc dickensi illusztrációkból jöttek. Párosuk sorsfordulatait mihamar elfedik a dramatizálás és a rendezés. A párizsi forradalom falusi paródiáját a színház olyan lendülettel jeleníti meg, mintha Ascher Tamás folytatná Hamvai Kornél: Hóhérok hava című darabját egy piripócsi Madách-Tragédia kivitelezésében. A színpadra torzítás lopva utal napjainkra. A újságok napi időszerűtlenségei bloggszerűen belebandzsítanak a darabba. Flaubert kiszorítják napjaink párttorzsalkodásai.

A regény hőse a két balfácán. Kalandjaik a cselekmény. Chavignolles lakosai, politikai vonzalmaik-ellenszenveik, pálfordulásuk csupán háttér a főszereplőkhöz.

A társulat tagjainak többségét hamis hajak, álszakállak, álbajszok teszik felismerhetetlenné, és arcjátékellenessé. Végh Attilát jelzi a színlap a maszkok felelőseként. Fölteszem: őt terheli a szőrtúltengés. Ónodi Eszter vérben forgó ajkú Bordinnéért, aki a gyarapodásért mindent latba vető özvegy helyett olyan, mintha egymaga felfalta volna Yves Rocher teljes kozmetikai székházát. Nagy Ervin műszőréből nem látszik a színész. Fekete Ernő új színt hozott. Grófként piros a parókája és ismeretlen okokból a negyedik sor után keresztben lefektetett pallón közlekedik. Keresztes Tamást is elborítja a fodrászolt torzonborz, de egy akrobatikus agóniája legalább kitűnik. Rajkai Zoltán buzgó fodrász. Megússza ragasztott bajusszal. Lengyel Ferenc karakterisztikus csavarosan gondolkodó bérlőként. Tóth Anita oly lelkesen nézi a Szabadság Fáját, hogy tekintetéből a Marseillais szól.

Kovács Lehel Marceljét úgy szemen találja a szenteltvíz, hogy hanyatt borul. Infantilis lelkesedése visszanyert beszédkészsége után életteli.

Flaubert vagy Forgách? Flaubert halott. Forgách félholt a színpadon.

 

MGP

süti beállítások módosítása