'Nevét idézik, de a szellemét nem' - Interjú Gabnai Katalinnal

Pár napja felkerült  a YouTube-ra egy harminc évvel ezelőtt született színjáték, ami annak idején meglehetős vihart kavart. A félórás produkció inspirátora és rendezője Gabnai Katalin volt, akinek neve szorosan összefonódott a magyarországi drámapedagógiával. Cikkünkben arról mesél, mit tart élete ajándékának, mi is a drámapedagógia és hogy vannak még művészeti továbbképzésre vállalkozók, annak ellenére, hogy összeomlott a fölépített képzési rendszer.

 

Gabnai Katalin: Tulajdonképpen vagyok, aki voltam. Tanítok és írok. Annak idején Mezei Éva és Keleti István közelében csodálkoztam rá arra, ami ma is fogva tart. Később –az akkori Népművelési Intézetben, Debreczeni Tibornak köszönhetően – az amatőrszínjátszás oktatási rendszerét dolgozhattam ki és valósíthattam meg, országosan. 1988-ban kerültem a felsőoktatásba, és akkortájt kezdtem színikritikákat is írni, Szűcs Kati rábeszélésére. Időnként megjelenik egy-egy könyvem.

A jó élet című darabja, ami az európai cigány folklórra épül, tavaly megnyerte a Magyar Rádió drámapályázatát, a miskolci színházban ugyanakkor hatvanszor ment húsz éve született, első mesejátéka, a Mindenlátó királylány. Honnan a néprajz iránti érdeklődése?

Gabnai Katalin: Munka közben alakult ki, s életem egyik ajándékának tartom. Ha rajtam állna, terjeszteném. De nem néprajzot tanítanék, hanem a hagyomány örökítésének módját ismertetném meg sokakkal. Ez egyébként zajlik is: azok a drámatanári továbbképzések, amikben benne vagyok, mindig tartalmaznak egy minden korosztály neveléséhez, és színházi produkciók készítéséhez is használható hagyományismereti sávot.

Vannak most egyáltalán művészeti továbbképzésre vállalkozó pedagógusok?

Gabnai Katalin: Hogyne lennének! Igaz, hogy a fölépített képzési rendszer pár képtelen jogszabálynak és egy-két embernek köszönhetően összeomlott. A sokunk által kipróbált és eredményesen működő, 500 órás, gyakorlatot hangsúlyozó képzés helyett egy két féléves, amolyan „gyárlátogatásnak” megfelelő elméleti kurzust kínálnak színi nevelés címen, ami gyorsan ad papírt, igaz, nem kevés pénzért. Amint hallom, az óvónők nagy óraszámban foglalkozhatnak a Metropolitan műsorpolitikájával is. Ennek biztosan van haszna, de a művészeti iskolákban folyó munkára és a közoktatás dráma és tánc alkalmaira más tematika készíti fel a nevelőket. Mivel a nappali tagozatos nevelőképzésben a báb csak elvétve jelenik meg, viszont a NAT – szerencsére – előírja annak alkalmazását, egyelőre a drámapedagógia továbbképzések tudják a hiányzó módszertani tudást pótolni. Úgy tudom, a Magyar Drámapedagógiai Társaság informálni tudja a tényleges felkészítést nyújtó helyekről az iskolavezetőket.

gabnaiGabnai Katalin (fotó: Nol.hu)

Mi is az a drámapedagógia? És miért hallunk mostanában ennyit róla?

Gabnai Katalin: Hogy pontosak legyünk: „Nevét idézik, de a szellemét nem”.., ahogy Juhász Gyula írta Petőfiről.

De el kell, hogy jöjjön az idő, amikor ez a módszer, a dráma és a színház eszközeivel történő nevelőmunka megkapja a neki megillető helyet, és bekerül az általános nevelőképzésbe. Most pályázatokat nyernek hangoztatásával olyanok, akik a pályázatíráshoz értenek, de a művészeti nevelés ilyen típusú gyakorlatához hozzá se akarnak fogni. A drámapedagógia lényege az interakciós gyakorlat. A különböző korosztályok eltérő módszereket igényelnek, a képességfejlesztés, a közösségi nevelődés, a világ és az ember tanulmányozását segítő drámaórák, egy produkció előállítása vagy a pénzhiány miatt egyre ritkuló színházlátogatások értő előkészítése hatni tudó vezetőt kíván. Nem a művek kérdőíves elemeztetése, hanem a művekkel való, életre szóló találkozás megélése a lényeg. Az ehhez szükséges módszer, ami az általános tanárképzése része kellene, hogy legyen – a pályára egyébként alkalmasak számára – tanulható.

De hol? A veszprémi székhelyű Pannon Egyetem, ahol a szaktanárokban leginkább gazdag, négy féléves képzés elindult, elég nehezen közelíthető meg az ország keleti feléből.

Gabnai Katalin: Nem egyszerű a vállalkozás, de Pesten, a nyolcadik kerületi Grund területén is zajlik a Pannon Egyetemnek egy mindenki számára megközelíthető kurzusa. Most szeptemberben indul a második csoport, augusztusban még lehet jelentkezni. A józsefvárosi Grundról könnyebb elérni a minden félévben előírt 3-4 színházi előadást, ide könnyebben csábíthatók azok a tanárok is, akikre nagyon büszkék vagyunk, s akiket nehéz időben egyeztetni. A szakdiplomát adó képzés dráma- és színházpedagógia címen fut, s kell hozzá egy alapdiploma. (Részletes információ itt .)

Folytatás itt olvasható.

Gabnai Katalin rövid életrajza:

Magyar-népművelés és színházelmélet-dramaturgia szakon szerzett diplomát. A Népművelési Intézetben töltött 18 év után 1988-ban Pécsre, a JPTE-re szerződött. 1989-ben kezdett tanítani a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol feladata a drámatanári osztályok vezetése, a drámainstruktori BA és a drámatanári MA szak előkészítése. Ezzel párhuzamosan, 2003-ig a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára, 2006 végéig az ELTE BTK, később az ELTE PPK óraadója. Szerkesztői munkája mellett rádiós és televíziós sorozatok írója, műsorvezetője volt, előadó nemzetközi konferenciákon. Színművei a magyar és európai hagyományból merítenek. Könyvei a hazai drámapedagógia alapvető szakkönyvei (Drámajátékok, Színházas könyv), színikritikáinak gyűjteménye Mintázd meg levegőből címmel jelent meg. A józsefvárosi GRUND Tehetségpont szakmai vezetője. Díjai: Gyermekekért Díj 1985, Csokonai Alkotói Díj 2003. OKJ-s szakmunkásvizsgát tett 2009 tavaszán. Nevelőket informáló színházi rovata: Mindenki színháza

Forrás: Színházkolónia

süti beállítások módosítása