A neves műítész gyakorlatból is ismeri témáját: annak idején Ruszt József, Halász Péter, Fodor Tamás, Mezei Éva mellett dolgozott rendezőasszisztensként. Később, tizenöt évig, a Színház című folyóirat főszerkesztő-helyettese volt. Jelenleg színháztudományt tanít több felsőoktatási intézményben. A Színikritikusok Díjának vasárnapi átadóünnepsége után készült vele beszélgetés, ezt szemléztük.
- Mohácsi János Egyszer élünk című darabjának előadását tartották a múlt évad legjobbjának a kritikusok. A produkció „áthallásosan” ironizál az új „színházeszményen”, amelyet a jobboldali direktorokból szerveződő Magyar Teátrumi Társaság a „remény színházaként” emleget. Ugyanakkor e szervezet szerint a meghatározó ítészek politikailag elkötelezettek, a balliberális alkotókhoz kötődnek. A mostani díjazás még akár azt is jelezheti: igazuk van?
Nánay István: Ha egy társadalomban a kultúra értékvesztése egyfajta politikai irányultsághoz köthető, akkor az értékek mellett kiálló kritikának politikai tartalma is van. Ám a helyzet összetettebb. Már az új évadban mutatták be például a kecskeméti Katona József Színházban a Bánk bánt – Bagó Bertalan rendezésében. Előadása a jelenkorra is reflektál, s lényegében keserű látlelet a magyarságról, az értékvesztésről. Posztmodern, egyben „brechti” produkció: elgondolkodtató és vitára késztet. Egyébként pedig olyan színházban került színre, amelynek igazgatója Cseke Péter, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke. Kérdés: mi lesz a kritika politikai megítélése, ha elismeréssel írunk erről a Bánk bánról?
- Értsem úgy: a színikritika politikai tartalmú bírálata csak fából vaskarika?
Nánay István: Kétségtelen: a Kritikusok Céhének vannak tagjai, akik erősebben fogalmazzák meg véleményüket, mint ahogyan azt a szigorúan vett kritikától elvárja a nyilvánosság. De gondoljunk bele: a kritikusok évente átlagban kétszáz előadást néznek szerte az országban, és közben azt is látják, milyen tendenciák alakulnak, miként tükröződnek azokban a társadalmi folyamatok. Pontosabb képet kapnak minderről, mint a politikusok. Előbb-utóbb úgy érzik: erről is szükséges mondaniuk valamit. Miközben egy angol vagy amerikai kollégának eszébe sem jutna ilyesmivel foglalkozni. De nálunk nemcsak az alkotóknak, hanem a kritikusoknak is volt mindig némi társadalmi pluszfeladatuk. Másfelől: a hangadó kritikusok életkoruknál fogva olyan világban szocializálódtak, amelyben nem a jobboldal, pláne nem a szélsőjobboldal „eszményeit” preferálták. Ugyanakkor a kritikával és a színház bizonyos értékeivel szembeni mai bírálatok inkább a jobboldal széléről, nem pedig középről fogalmazódnak meg. Az sem mindegy, ki szólal meg a Magyar Teátrumi Társaság részéről. Meg kell nézni, van-e mögötte olyan életpálya, amilyen például az elnökük, Vidnyánszky Attila mögött.
- E szervezet tagjai közül rendre Vidnyánszkyt említik, ha jelentős színházteremtő képességekről esik szó. Elképzelhető, hogy mellette csupán Cseke Péter próbál egyfajta színházvezetői életművet felépíteni?
Nánay István: Cseke direktorként olyan utat választott, amely minden színházvezető számára kötelező lehetne: minden irányba nyitott, a tehetséget nézi. Rajta kívül még Rátóti Zoltán kaposvári direktor esetében látom, hogy ő sem kurzusszínházat akar, hanem sokszínű repertoárt. Persze a Magyar Teátrumi Társasághoz kötődő többi színházzal sem a politikai szövegek miatt van gondom, hanem szakmai szempontból. Akkor van velük problémám, ha elsősorban a közönség elandalítására törekednek, háttérbe szorítják a gondolatot, hárítják a szembenézést a világgal, önmagunkkal. Ám mindezt mégsem lehet csak a szakmai képességek korlátaira visszavezetni egy olyan társadalomban, ahol fentről, a politika irányából próbálják megmondani, mi a jó.
Forrás: 168 óra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.