Megmarad a színház illúzója - Interjú Csizmadia Tiborral

A Színház.hu Csizmadia Tibort, a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábos hallgatóinak osztályfőnökét kérdezte új előadásukról, a Szép új világról, amelyet az Ódry Színpad Padlásán játszanak. Végül Csizmadia Tiborral, a Magyar Színházi Társaság elnökével is beszélgettünk, aki a szakmában zajló folyamatokról, igazgatóválasztásokról és a saját helyzetéről is beszélt.

Amikor legutóbb találkoztunk azt mondtad, kényszer, hogy átadd a tudásod a diákjaidnak....

Csizmadia Tibor: Úgy fogalmazhattam, hogy olyan belső kényszer, ami arról is szól, hogy a színházi műfaj nehezen rögzíthető, és talán leginkább a tanítványok őrzik meg „az én színházamat” azt, amit gondolok, amit tudok róla.

Bábrendezőket és bábszínészeket tanítasz, hogy látod a helyzetüket?

Csizmadia Tibor: Sokkal jobbnak, mint a színészekét, mert a bábszakma most eszmél arra, hogy mennyire fontos a képzett bábszínész, és bábrendező. Áttörést hozhat az is, hogy a rendező hallgatók már most, negyedévesen dolgoznak több vidéki bábszínházban, mondhatni, körberendezik az országot. Ha a későbbiekben bábszínházakhoz kerülnek, maguk alakíthatnak ki műhelyeket azokkal a bábszínészekkel együtt, akik a Színművészetin végeztek. Akik a korábbi években kikerültek a bábszínész szakról, és ezt a pályát választották, úgy látom, jó helyzetben vannak, báb és prózai társulatok megbecsült tagjai.

szep1

Azt már látod kinek mi a szándéka a mostani osztályokból?

Csizmadia Tibor: Még nem pontosan. Még nem pontosan. Van, aki tudatosan a bábszakmára készül és vannak néhányan, akiket a prózai színház érdekel.

Mennyiben tudod majd őket segíteni?

Csizmadia Tibor: Lobbizok-e majd a gyerekekért? Hát persze, ez magától érthetődik. De ebben a műfajban sokkal nagyobb súlya van tanártársamnak Meczner Jánosnak, a Budapest Bábszínház igazgatójának, akinek nagyobb rálátása van a magyarországi bábszínházi szakmára, jobban benne él a műfajban, mint én.

Terveztek következő osztályt?

Csizmadia Tibor:  Igen, a következő tanévben indul új évfolyam, de kicsit másképpen zajlana a párhuzamos oktatás, mint az előzőekben. A bábrendezők és – színészek képzése egy kicsit jobban különválik majd. Mi eddig nagyon összezártuk őket, rengeteget dolgoztak együtt, az első két évben közösen tanulták a bábszakmai tárgyakat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jövőben több lehetőséget kell hagyni a rendezőknek arra, hogy másokkal dolgozzanak, és hogy az elméleti tárgyakra is erősebben koncentrálhassanak.

Meczner Jánosnak két év múlva lejár az igazgatói mandátuma. Ha nem igazgat tovább, az azt jelenti, hogy kevés közötök marad a bábszakmához, hiszen ő évi egyszer rendez, te pedig nem készítesz bábelőadást...

Csizmadia Tibor: Pontosabban mostanában nem készítettem bábelőadást. Ha lejár János mandátuma, valószínűleg akkor sem fog elszakadni a bábszakmától, de a terveiről őt kéne megkérdezni.

Két hete volt a premiered a színészekkel, bemutattátok a Szép új világot. Miért Huxley-val foglalkoztatok?

Csizmadia Tibor: Egy évvel ezelőtt kezdtünk el jeleneteket csinálni a regényből. A színházi megoldások mellett bábos elemeket kerestünk a helyzetekben. A munka megakadt, mert besűrűsödtek a külsős feladatok, de most jött el az idő, hogy a Szép új világ című vizsgaelőadással kiállhassunk a közönség elé. A mű egy olyan társadalmat mutat be, ahol a boldogságkeresés minden mást, de elsősorban a személyiséget háttérbe szorítja. Ahol a szórakoztatás minden vágyat és konfliktust legyőz. Az emberek tudatmódosító szerek hatása alatt léteznek és a gyermekkori dresszúra következtében csak a hatalom által irányított közösségekben hisznek. Tapasztalatom szerint ezek a jelenségek találkoznak annak a generációnak az életérzésével, akiket tanítok. Epikus művet választottunk, mert ennek színpadra állítása során több bábtechnikai megoldást lehet használni, mint egy szigorú színpadi dramaturgiájú műben. Ami létrejött, nem bábelőadás, hanem egy olyan produkció, amelyben markánsan megjelennek a bábos gondolkodás kellékei, az árnyjátéktól a tárgy animációig.

szep2Andrusko Marcella és Fritz Attila a Szép új világban

Az utóbbi időben nemcsak az osztályodra kellett nagy figyelmet fordítanod, hanem arra is, ami a szakmában történik, hiszen továbbra is te vezeted a Magyar Színházi Társaságot. Szerinted milyen színházi folyamatok zajlanak most?

Csizmadia Tibor: A pénzelvonások miatt sok színház működése csak a színház illúzióját tudja fenntartani. A nézőknek úgy tűnik, mintha működő színházakba járnának, miközben az, ami eléjük kerül általában súlyos művészi kompromisszumok eredménye. Ugyanakkor ilyen, szorult helyzetekben a színház mindig markánsabban fogalmaz. Ma egy erőteljesen fogalmazó, kevéssé esztétizáló, a színház nyelvén a társadalom jelenségeire élesen reagáló színháznak látom értelmét.

Szakmai bizottsági tag voltál Székesfehérváron, Quintus Konrád megbízott igazgatót támogattátok, de az önkormányzat végül új pályázatot írt ki. Szerinted miért?

Csizmadia Tibor: Nem pontosan értettem a magyarázatot, miszerint a kinevezésig meg kell várni az új önkormányzati törvényt, ami tisztázza, hogy a milyenek lesznek a tulajdonosi viszonyok az egyes színházaknál. Erre utalhattak volna a pályázati procedúra előtt is. Egyébként úgy tapasztaltam, hogy az önkormányzat képviselői készek voltak együttműködni a szakmai bizottsággal. Ezért sem tudom értelmezni ezt a fordulatot és azt sem, hogy most, az új önkormányzati törvény elfogadása előtt újra kiírták a pályázatot. Politikai sandaságot lehet érzékelni a háttérből.

Csiszár Imrét fogom idézni, aki úgy gondolja, nem sok értelme van a pályáztatás, végre ki kéne mondani, hogy politikai alapon dől el kiből válik igazgató.

Csizmadia Tibor: Ezt naponta kimondjuk. Az igazgatóválasztás módja logikus rendszerre, és a 92-es önkormányzati törvénynek arra a gondolatára épül, amely meghatározza, hogy helyben dőljenek el az intézményműködtetési kérdések, így a vezetői kinevezések is. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, van-e elég rálátása az országos szakmai kínálatra, a magyar színházi történésekre egy város, egy megyeszékhely önkormányzatának? Az, hogy az önkormányzati színházak legnagyobb támogatói forrása a központi költségvetés egy másik kérdést is felvet: miért nem kormányzati szinten dől el, ki vezesse a színházat? Az ellentmondásokat a jelenlegi metódus oldaná fel, az, hogy egy országos szaktekintélyekből álló szakmai bizottság javaslatot tesz, viszont az ő megkínlódott véleményüket jelenleg, gyakran megkerülik, így születhetnek tisztán politikai döntések. Nem a rendszerrel van a gond, hanem a rendszer használójával.

csizmadia2 2011. november 7. Csizmadia Tibor,  Márta István, Bérczes László az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának ellenőrző albizottsága ülésén 

Az Új Színház ügye, Dörner Györgyék kinevezése kapcsán a Magyar Színházi Társaság azt írta Tarlós Istvánnak: “Ez a döntése is azt a hitet erősíti a szakmában s a választópolgárokban, hogy a politikai célú terület-szerzésen túl más nem motiválja Önöket. Tudnia kell, hogy evvel rövid idő alatt fel fogja számolni fővárosunk világszerte elismert, gazdag színházi, kulturális életét”. Volt, aki mégis úgy vélte, nem fogalmaztatok elég erőteljesen. 

Csizmadia Tibor: Volt, aki azt mondta, hogy határozott az állásfoglalás volt, akinek az volt a véleménye, hogy óvatos a levél. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Csak azt tudom, hogy ez egy szakmai közösség levele volt, egy fontos pillanatban, sokféle gondolkodású, különböző ízlésű, különböző színházi szakmát képviselő ember szüleménye. A Magyar Színházi Társaság Elnöksége szólalt meg először az Új Színház kapcsán, nem véletlen, hogy a főpolgármester úr olyan érzékenyen reagált rá. Azért íródott, mert nekünk a szakmai színvonal védelmét kell képviselnünk annak érdekében, hogy ne az előbb vázolt illúzió maradjon a színházból, hogy a későbbiekben is lehessen szakmai színvonalról, gondolatilag is érvényes előadásokról szólni, nem csak megnyomorított körülményekről, szétzilált társulatokról.

Mennyire érzed azt, hogy a Magyar Színházi Társaság érdekérvényesítő képessége csökken?

Csizmadia Tibor: Régebben a Társaságnak az volt a mozgástere, hogy a mindenkori hatalommal dialógust folytatott és a színházi szakmát teljes egészében képviselte. A Teátrumi Társaság létrejöttével, és a kormányváltással bizonyos értelemben mi ellenzékbe kerültünk. Másként gondolkodunk szakmai anomáliák megoldási lehetőségeiről, ezért sokszor egymással szembe megyünk. Most más pozíció jut nekünk az államigazgatással való dialógusban, mint korábban. De továbbra is rengeteg információ van a Társaság birtokában, mivel szakmai ernyőszervezet, tehát tartja a kapcsolatot a dramaturgokkal, tervezőkkel, színházvezetőkkel, a MASZK-kal és sok további civil színházi szerveződéssel és intézménnyel. Ezért rengeteg adat, információ, tapasztalat halmozódik fel nálunk, amire sokszor az apparátus úgy tekint, mint fölösleges tudásra. Ezt látom, amikor előbb születik meg a kormányzati döntés szakmai kérdésekben, mint hogy a reprezentatív szakmai szervezetekkel konzultálnának.

tibor2008., Csizmadia Tibor a Magyar Színházi Társaság elnöke aláírja a nyilatkozatot, amikor háromhetes egyeztetést követően az előadó-művészeti szakma képviselői bemutatják az Előadó-művészeti törvénytervezet támogatásáról szóló szándéknyilatkozatukat a szakminiszternek.

Tudsz erre példát mondani?

Csizmadia Tibor: Például az előadóművészeti törvény módosítását elhamarkodottnak tartom, miközben a szöveg pontosítására minden érdekelt szerint szükség volt. Kritikával éltünk az új alapvetésekkel kapcsolatban, mert látható volt, hogy azok nem a korábbi tapasztalatok elemzésén alapultak. A módosítás beterjesztői ezt figyelmen kívül hagyták.

Mi az, amire nem voltak kíváncsiak?

Csizmadia Tibor: Arra az álláspontra, miszerint a törvényt nem úgy érdemes módosítani, hogy bizonyos normatív szabályozásokat szubjektív elemek váltják fel. Részt vettünk több szakmai szervezettel együtt néhány megbeszélésen, feljegyzéseket írtunk, elmondtuk mit gondolunk. Ezért is tűnhetett úgy, hogy egyeztetés eredményeként jelent meg a törvénymódosítás. Most, a miniszteri rendeletek kidolgozásának időszakában meglátjuk, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy minél életszerűbb megoldások merüljenek fel és minél inkább a szakmaiság felé hassanak a változtatások.

Csiszár Imre azt nyilatkozta nekünk “Manapság oldalt kell választani. (…) Mert van jobb és bal oldal.” Te mióta érzékeled azt, hogy számít az ‘oldaliság’?

Csizmadia Tibor: Teátrumi Társaság létrejötte óta. De kicsit korábbról. 2006-ban, amikor a szocialisták újra megnyerték a parlamenti választásokat, az önkormányzati választásokon a legtöbb színházfenntartó önkormányzatnál ellenzéki többségű testületeket szavaztak meg a választók. Látszott a feladat: el kell foglalni azt a területet, ami elfoglalható, a következő választási időszak sikere miatt is. Akkor erősödtek fel az igazgatóválasztások során a szakmai bizottságokkal szembemenő önkormányzati döntések. Onnantól kezdve úgy tűnhetett, hogy a Színházi Társaság a jobboldali vezetők ellen szólal fel, pedig valójában a szakmaiságot figyelmen kívül hagyó döntések ellen emeltük fel a szavunkat. Az úgynevezett ’oldaliság’ a Teátrumi Társaság létrejöttével vált mindennapos témává. Azzal, hogy az új formáció pártpreferencia mentén szerveződött, végképp úgy tűnhetett, mintha a Színházi Társaság baloldali tömörüléssé vált volna. Ugyanakkor, lassan egy éve elnökségünk tagja Cseke Péter, aki a Teátrumi Társaságban is tag. Úgy gondolom, nem az választ szét, vagy hoz össze bennünket, hogy milyen politikai nézeteket vallunk, hanem az, hogy mennyit tudunk tenni a színházi szakma színvonaláért.

Újra Csiszár Imrét idézném, aki úgy véli, “most már hidakat kéne építeni egymás felé” és “nincs helye árokásásnak”. Te mit gondolsz erről?

Csizmadia Tibor: Például az árkokról? A Színházi Társaság többször tett gesztust, hogy egyeztessen szakmai kérdésekről a Teátrumi Társasággal. Ez időről időre meg is történt. De ha egy közösség, egy széles szakmai közeg álláspontja a sorsát meghatározó döntésekben nem játszik szerepet, úgy nehéz bárkivel együttműködni, adott témákban közösen fellépni. Így nehéz árkot temetni.

csizm_blasko

Társulati ülés, Csizmadia Tibor, a háttérben Blaskó Balázs fotó: Fidelio

Ti betemettétek Blaskó Balázzsal a köztetek húzódó árkot?

Csizmadia Tibor: Ez nem árok, hanem szakadék, és azt betemetni nem lehet, legfeljebb beleugrani. És azért ilyen mély, mert nem szakmai, hanem emberi, morális ez a törésvonal.

Januárban azt mondtad, az igazgatással járó bizonytalanságot nem lehet hosszútávon büntetlenül viselni, mert fizikailag és mentálisan is pusztít és a tisztulás ideje jön az életedben. Eljött? 

Csizmadia Tibor: Rendezek és tanítok. Az a felelősségem, hogy milyen színvonalúak lesznek az általam színpadra állított előadások, és milyen tudást sajátítanak el a tanítványok. Nem cipelem egy színház működtetésének gondját. A IX. kerületben felkértek szakmai tanácsadónak, de ez nem jár akkora felelősséggel, mintha vezető volnék. Igen, a saját munkámban eljött a tisztulás ideje, bár a színházi történések ezt nem igazán segítik.

Tóth Berta/ színház.hu

süti beállítások módosítása