Pál András, a Magyar Színház színésze Junior Prima díjat kapott, ennek kapcsán adott egy rövid interjút.
− Még csak a húszas éveid végén jársz, de ez már a második szakmai elismerés, amivel kitüntetnek. Mivel jár egy ilyen díj egy színész számára?
Pál András: Nem vagyok az ilyesmihez hozzászokva, és még fel sem fogtam igazán. Jó érzés, hogy a barátaim, a családom büszkék és boldogok, de emellett nyilván felelősséggel is jár. Azt gondolom: ha egy színészt díjaznak, az valamiféle visszaigazolás arról, hogy az ízlés és iskola, amit kapott, érvényes, és ezen az úton kell továbbmennie.
− Milyen út vezetett a Magyar Színházig?
Pál András: Kaposváron végeztem el az egyetemet, ahonnan rögtön Pécsre hívtak. Izgalmas volt ott játszani, mert egyrészt fiatal, nyitott társulat jött össze, ugyanakkor olyan rendezőkkel dolgozhattam együtt, mint Mohácsi János, Csiszár Imre, Béres Attila vagy Balikó Tamás.
A Magyar Színházba Guelmino Sándor hívott. Nagy kíváncsisággal jöttem, mert tudtam, hogy itt valami új fog történni. Változik, felfrissül a színház, és ebben szívesen vesz részt az ember. Korábban vendégként már játszottam a Liliomban, ismertem és kedveltem a leendő kollégákat, ráadásul velem egy időben szerződtettek a Magyar Színház társulatához olyan színészeket is, akikkel egyetemre is együtt jártunk. Ez kifejezetten inspiráló volt.
− Milyen karaktereket formálsz a színpadon?
Pál András: Bonyolult és összetett szerepeket játszhatok, aminek nagyon örülök, hiszen az élet is bonyolult és összetett. Minden darabban vannak olyan érzések, jellemvonások, amikkel a saját életemben is foglalkozni kell. Érdekes dolog felfedezni, megvizsgálni, hogy én magam hol is tartok ezekkel kapcsolatban. Számomra egyébként mindegyik karakter egyformán kedves és fontos. Amúgy pedig izgulós vagyok, mindig nagyon készülök az előadásokra, már előző nap elkezdődik bennem egy furcsa átalakulás.
− Gondolkodtál már azon, mire fordítod a díjjal járó pénzjutalmat?
Pál András: Apám mondta, hogy ha megkapom, akkor rácsap, és leköti nekem, mert én biztos, hogy eltapsikolnám. Most engedek az apai szigornak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.